Somogyi Krisztina: Balázs Mihály

Balázs Mihály pályafutásában meghatározó személy Török Ferenc építész, legfőbb mestere, sok-sok éven át kollégája az Építészmérnöki Kar Középülettervezési Tanszékén, s a kilencvenes évek elejétől magán-tervezőirodai társa. Vargha Mihály könyvrecenziója

Sraffozott könyv - a borítóján és több belső lapján - de mi is a sraffozás? A rajzolás során sűrűn egymás mellé húzott vonalak, melyekkel tónust adhatunk a felületnek (schraffiren=vonalasan metszeni, írja egy 1854-es, idegen szavakat magyarázó könyvecske). Sajátos folyamat, mert közben nem kell erősen koncentrálni a tevékenységre. Sraffozáskor egyrészt sok részletnél megmutatkozhat, ha valami hiba van benne, másrészt számos nem várt gondolat is fel-felötlik. Balázs Mihály, az egyik legelmélyültebb és legszelídebb - s remélhetőleg végre szélesebb körben is ismertté váló - magyar építész lelkesen nyilatkozik még a sraffozásról is! Ezért kapott függőleges csíkozást a borító, s vehetjük mindezt az építész munkásságát bemutató interjúkötet lényegi mondandójának is: Balázs Mihály építészi ténykedésében a sraffozását is komolyan kell venni. Kivételesen szerencsésen alakuló pályafutás az övé, amiről önmaga is vall, ám minden beképzeltség és túlértékelés nélkül. Az olvasó mélyen átélheti, mennyi humánum szövi át egy jelentős építész összes szavát, minden gesztusát.

Teljességgel átüt felelős hozzáállása és elmélyültsége, kezdve a rajzolási stílustól - a rajzot mint az építész legfőbb kézműves megnyilvánulását sajátos "nyelvként" aposztrofálja - a szépen megfogalmazott, őszinte mondatokig. Pályafutásában meghatározó személy Török Ferenc építész, legfőbb mestere, sok-sok éven át kollégája az Építészmérnöki Kar Középülettervezési Tanszékén, s a kilencvenes évek elejétől magán-tervezőirodai társa. Mindketten több templomot terveztek - a legújabbkori magyarországi templomtervezésben Török Ferenc ténykedése meghatározó, és tanítványaként Balázs Mihály ma már hasonló szerepet játszik. Közös művük a Magyar Szentek Temploma Lágymányoson (1994-1996), ami a végül elmaradt EXPÓ-ra épült - a Vatikáni pavilon lett volna. Különleges helyet foglal el Balázs Mihály munkásságában a budavári Helyőrségi Főtemplom terve a Kapisztrán térre, ami egyelőre nem épült meg. Bátor, de egyúttal a meglévő műemlékhez, az úgynevezett Magdolna-toronyhoz érzékkel és alázattal viszonyuló terv. A kötet három beszélgetésből épül föl, melyek közül az első szól a templomokról, egyházi épületekről - s ebben nagy hangsúlyt kap ez a terv. Az építész szól arról, hogy a gótikus állapothoz közelítő terve egybevágott azzal, amit jóval korábban Lux Kálmán, a magyar műemléki tervezés egyik nagy egyénisége fölvázolt. E munkájában is jelentőséget nyer az aszimmetria, amiről Balázs Mihály így vall: "a pici falusi bizánci-keresztény templomokat hihetetlenül megszerettem, mert azt vettem észre, hogy mentesek a többnyire szimmetriára épülő monumentalitástól. Sokkal inkább aszimmetrikusak, ebből adódóan gesztust gyakorolnak a járókelő irányába".

A nagy tervezői gonddal megteremtett egyensúly jellemző módon szinte minden Balázs Mihály műnél az aszimmetriára épül, legyen az templomokon túl középület (második beszélgetés: például a szocreál irodaépület felújításával kialakított T-Com székház a Krisztina körúton) vagy lakóépület (harmadik beszélgetés). S még legalább ennyire fontos hitvallásában a menekülés a makulátlanságtól. "Mindig is izgatott - mondja -, mert a tökéletesség nem természetes állapot. Az apró esetlegességeknek is megvan a maguk értelme és szépsége." E kötet Somogyi Krisztina második beszélgetős portrékönyve, az elsőt Cságoly Ferenccel készítette.

Vargha Mihály

(Kijárat Kiadó, Budapest, 2006. 223 oldal, 4000 Ft)

Nyomtatásban megjelent az Élet és Irodalom Ex libris rovatában (2007. 44. szám)