“Szalma a szélben” – fenntartható és társadalmilag elkötelezett szalmapavilon Londonban
Két londoni építész, Thomas Randall-Page és Lucas Facer által vezetett csapat nyerte a London Festival of Architecture (LFA) pályázatát, amelynek célja egy ökológiailag fenntartható pavilon tervezése volt a Szent Pál-székesegyház szomszédságában található Paternoster térre. A szalmaépítészet lehetőségeit feszegető installáció a város közösségi programjainak helyszíneként épülhet meg jövőre.
A Straw in the Wind (Szalma a szélben) koncepció öt másik döntőbe jutott pályázót utasított maga mögé, célja, hogy "fejre állítsa a három kismalac hagyományos történetét", és bemutassa, hogy a szalma használható környezettudatos, modern szerkezetek építőanyagaként. A győztes csapatban az Open City – a város hozzáférhetővé tételével foglalkozó jótékonysági szervezet – vezérigazgatója, Phineas Harper, a Straw Works alapítója, Barbara Jones, a New Architecture Writers – kritikus hangú, színes bőrű, fiatal építészeti újságírók platformja – és a Buro Happold mérnöki iroda is részt vett. A többi döntős csapatot irányító praxis között az OMMX, a portugál származású brit építész, Andre Sampaio Kong irodája, Rana Begum stúdiója, a Studio Biocene és a THISS Studio szerepelt.
A fa- és szalmaépítményt 2024 tavaszán fogják felépíteni a Szent Pál-székesegyház szomszédságában, amely rendezvényhelyszínt biztosít a nyár folyám megrendezett esti beszélgetések és előadások széleskörű programjának. A térre átmenetileg beköltöző műtárgy geometriája érzékenyen megformált, a faltestjei középpontosan forgathatók, különböző zártságú szituációkat létrehozva így.
Randall-Page és Facer a következőket mondta: "A Három kismalac hagyományos történetében a szalma gyenge építőanyag, amelyet a nagy gonosz farkas könnyen ledönthet. A mi pavilonunk bebizonyítja, hogy a szalma valójában egy kiváló anyag - nem csak erős, de alacsony szén-dioxid-kibocsátású, jól szigetel és gyönyörű."
Harper – aki a pavilon nyilvános programjának vezető kurátora – elmondta: "Az új házak építése az üvegházhatású gázok kibocsátásának egyik legnagyobb forrása, ugyanakkor több tízezer új otthonra van szükség a szükségletek kielégítéséhez. A szalmapavilon és közösségi programjai felteszik a kérdést, hogy miből és milyen célokra készülnek majd a jövő otthonai."
A London Festival of Architecture (LFA) és a Worshipful Company of Chartered Architects (WCCA) által rendezett versenyre több mint 80 pályamű érkezett. A verseny céljai között szerepelt új típusú technológiák alkalmazása, prototípus-megoldások felvetése és az építkezés környezetre gyakorolt hatásának csökkentésére.
A győztes csapat most 200 000 font építési keretet kap, a szerkezet megtervezéséré és kivitelezésére, melyet jövőre fognak felállítani, és a nyár folyamán három hónapig marad a helyszínen.
Forrás: Architects’ Journal
12:23
Nagyon szép, izgalmas kis pavilon, amely azzal, hogy ideiglenes, nem feszíti szét a hagyományos városi tér kereteit. Kiváncsian várom a megépülését.