Tower Bridge 125
Ha tíz embert megkérdeznénk, melyik a világ leghíresebb hídja, valószínűleg kilenc kapásból rávágná, a londoni Tower Bridge. A London jelképévé is vált ikonikus építészeti alkotás kettős híd: alsó része felnyitható, alatta óriási tengerjáró hajók is elférnek, a gyalogosok pedig fent, a szédítő 43 méteres magasságban kifeszülő felső hídsoron is közlekedhetnek. Amikor építették, a Tower Bridge volt a legnagyobb felnyitható híd a világon.
Mindenütt a világban vannak ikonikus épületek, a Tower Bridge is ilyen, ráadásul nemcsak Londonban, illetve Angliában számít szimbólum értékűnek, hanem az egész világon. A Tower Bridge-re mindenki életében egyszer legalább rá akar lépni. Persze ma már rég nem azt az arcát mutatja, mint akár néhány éve, hiszen megváltozott a londoni skyline, és a felhőkarcolók ott sorakoznak mögötte, például a Sajtreszelő néven emlegetett Cheesegrater vagy az összetéveszthetetlen formájú 30 St Mary Axe.
Viktoriánus masterpiece
A brit főváros egyik jelképét 1894. június 30-án nyitották meg Londonban a viktoriánus építészet és technológia mesterműveként. A 18. század közepéig csak egyetlen híd, a dalból is ismert, épületekkel teli régi London Bridge ívelte át a Temzét. A lakosság növekedésével és a város gazdasági fejlődésével újabb hidak épültek, 1831-ben a London Bridge helyére is új, széles vízi átkelő került. Az új hidak azonban mind a London Bridge-től nyugatra épültek, mert ettől keletre a forgalmas kikötő terült el. A század közepére azonban Kelet-London is benépesült, az itteni lakók azonban csak óriási kerülővel jutottak át a folyó egyik partjáról a másikra. 1876-ban a városvezetés pályázatot írt ki egy új híd építésére, amely a közúti átkelés lehetővé tétele mellett a kereskedelemben létfontosságú nagyméretű vitorlás hajók közlekedését sem akadályozza. A beérkezett félszáz pályamű közül 1884 októberében választották ki a városi főépítész (s egyben a bíráló bizottság tagja), Horace Jones és John Wolfe Barry közös pályaművét. Ez lett a Temze legalsó hídja, melyet kézenfekvően a közelben lévő Towerről neveztek el. A híd építését 1886-ban kezdték el, az alapkövet a walesi herceg, a későbbi VII. Eduárd király rakta le.
Egyszerűbb lett volna eredetileg
A London legkeletibb hídját megálmodó Jones nem érhette meg a híd elkészültét, 1887-ben, még a munkafolyamatok közben meghalt, a munkát George D. Stevenson folytatta, neki köszönhető, hogy nem az eredeti tervekben szereplő egyszerűbb téglahomlokzat, hanem a „cifrább", a környezetbe jobban illeszkedő, viktoriánus gótikus stílusú homlokzattal híresült el az ikonikus építmény. Nem feledkezhetünk meg harmadik kollégájukról, aki nélkül a híd nem lenne az, ami, a csapóhíd mozgató szerkezetét William Armstrong alkotta meg. Az 1,2 millió fontba kerülő építkezés nyolc éven át tartott, öt fővállalkozónak és heti 56 órás munkaidőben dolgozó 432 munkásnak köszönhető a „technikai diadal", „az angol nagyság új kifejeződése" — amint azt a walesi herceg a híd 1894. évi felavatásakor mondott beszédében büszkén hangoztatta. Az átkelő kiállta az idő próbáját, ma is működik, sőt a brit főváros egyik legismertebb jelképévé vált.
Üvegpadló és tériszony
Ha még nem lenne elég a tériszonyból a 43 méter magas gyaloghíd, bátorságfokozóként még ott az üvegpadló, amelyen keresztül lefele tekintve az alatta átmenő hajókat vagy akár a hídszerkezet felcsapódását is figyelemmel kísérhetjük, bár ezt már csak az igazán jó fizikai állapotúaknak és a hegymászó alkatoknak ajánljuk. Ha tudjuk, hogy erre sosem fogunk vállalkozni, íme egy videó.
06:22
A nyitókép döbbenetes. Ilyen gáztartálysorhoz hasonlító, kövér és ronda irodaépületek övezik ma a Tower Bridge-t? Úgy látszik, London belvárosát nem csak a magassági koordináta mentén, hanem széltében és hosszában is alaposan elkúrták a nagybrit beruházók és hű szolgáik, az építészek. Persze, sejthető volt ez már a Tate Modern láttán. A képre visszatérve, a Temze megalázott csatornaként kanyarog a kőrengetegben. Akár a Duna majdan, mondjuk még 25 év fideszes építészeti ízlésdiktatúra és kormányzati hátszelű, beruházói városuralom után.