Transzdiszciplináris szakkollégium Újbudán – Hernádi Zsombor diplomaterve

"Összegezve, egy egyetemeken és tudományterületeken átívelő szellemi műhely létrehozása volt a célom, melyben a szakmai és személyes sokszínűség által biztosított szinergiát tovább erősíti a szoros együttélés lehetősége." Hernádi Zsombor diplomatervében a hazai kollégiumi férőhelyhiányból kiindulva egy újfajta, képzési területeken átívelő kollégiumi működést befogadó épületet tervezett.   

Kollégiumokról, általánosságban

Bentlakásos oktatási intézmények már a XVI. században megjelentek Magyarországon. A funkció eredendően szociális indíttatású: ma is a magyar diákok jelentős része csak kollégiumi háttérrel tud középfokú, illetve felsőfokú tanulmányokat végezni. Ez a lakhatási forma nem csak az esélyegyenlőséget biztosítja: a sokféle háttérből érkező kollégisták együttélése szemléletformáló hatású, az itt szerzett, páratlan intenzitással megjelenő tapasztalatok hozzájárulnak a bentlakók személyiségfejlődéséhez.

Problémafelvetés és program

Ezt az elviekben idilli létformát azonban kevés hallgató választja az egyéb lakhatási formák helyett. A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának (HÖOK) 2022-es adatai tisztán mutatják, hogy Magyarországon mindössze minden negyedik hallgató jelentkezik kollégiumba, viszont így is 130%-os a túljelentkezés a férőhelyekhez képest. A HÖOK sajtófőnöke szerint a fenti probléma nem egyenlően jelenik meg az országban: Budapest egyetemei és kollégiumai aránytalanul nagy mértékben részesednek a túljelentkezési rátából.

A nyilvánvaló férőhely problémák és minőségbeli hiányosságok mellett hazai kollégiumaink egy sokkal nehezebben azonosítható problémával is küzdenek. Számos, példaértékű oktatási politikával rendelkező országban nyernek egyre inkább teret a munkaerőpiacon hasznosabbnak bizonyuló, kooperáción és transzdiszciplinaritáson alapuló oktatási módszertanok, így a hangsúly is áthelyeződik a heterogén szakmai csoportosulásokra, mely tendencia a kollégiumokban is megfigyelhető. Magyarországon ezzel szemben a kollégiumok szakok szerint szegregáltak: ezzel parlagon maradnak azok a lehetőségek, amik egy szakmai háttér szempontjából sokszínű szellemi és lakóközösségben rejlenek.

Amellett, hogy a fennálló lakhatási hiányt és a meglévő lehetőségek alacsony minőségét égető építészeti problémának érzem, mindig is foglalkoztatott az egykorú, vegyes szakmai és személyes hátterű emberek együttlakása, az ebben rejlő lehetőségek, és ennek téri vonzatai. Összegezve, egy egyetemeken és tudományterületeken átívelő szellemi műhely létrehozása volt a célom, melyben a szakmai és személyes sokszínűség által biztosított szinergiát tovább erősíti a szoros együttélés lehetősége.

A szakkollégium 175 főnek biztosít megfizethető szállást, ezek mindegyike szakkollégiumi tag, doktorandusz vagy tanár – a szakkollégiumi tagság nem bentlakó hallgatók felé is nyitva áll. Esténként a hallgatók az egyetemi tananyagon túlmutató, választható kurzusok óráin vesznek részt, melyeket teljesállású vagy meghívott oktatók tartanak, nagy hangsúlyt fektetve a nem hagyományos, projektalapú oktatási módszertanokra és az egyéni hallgatói kezdeményezésre.

Helyszínválasztás

A tervezési helyszín Bogdánfy út és a Warga László utca sarkán található terület, mely jelenleg a BEAC pálya egyik felszíni parkolójaként hasznosul. A helyszínválasztás stratégiai indíttatású: a szakkollégium nyitott szellemi műhely mivoltából fakadóan a budapesti egyetemi és kollégiumi épületek közelségében akar létezni, azokkal szoros és intenzív kapcsolatot ápolni.

Szak + kollégium

A program téri megnyilvánulása a lakó – oktató – közösségi funkciók hármasának szintetizálásából következik. Egy ilyen, vegyes felhasználói körrel rendelkező épületnél kritikus a terek hierarchizálása. Ennek mind a tereknek a különböző felhasználói rétegek (bentlakó szakkollégista, külsős szakkollégista, oktató, külsős hallgató stb.) által való elérhetőségében, mind a társas érintkezés szintjeiben meg kell jelennie. Ennek megfelelően a terek nyitottsága, befogadóképessége a felsőbb szintek felé egyre csökken: az épület előtti köztértől, a földszinti, mindenki számára nyitott fogyasztó- és konferenciatereken és a szakkollégisták emeleti előadóin át a felsőbb szintek lakóinak kislétszámú közösségi tereiig, majd legvégül a szoba kétszemélyes közösségén át a teljesen privát magántérig.

A belső téri elrendezés elméleti alapjait adták Shelagh McCartney környezetpszichológiai kutatásai. Ezekből levezethető, hogy egy kollégiumi szoba rezilienciája flexibilitásában rejlik; csak akkor elégítheti ki hosszú távon és széles skálán felhasználóinak igényeit, ha magasfokú önrendelkezést enged meg a lakónak saját környezetének alakításában. Így már a lakószoba, mint oszthatatlan egység szintjén megkezdődik a differenciálódás, amit egy egyedileg tervezett és gyártott bútor biztosít: segítségével a két szobatárs kedvére alkothat privát, félprivát és közös tereket a szobán belül.

Szerkezetválasztás – design for redesign

A két funkció (a szak, illetve a kollégium) eredendően más típusú tereket igényel. Az alsó két szint közösségi terei és szabad alaprajzi elrendezése nagy fesztávokat és zavartalan alaprajzot kívánnak. Itt egy esetleges funkcióváltás szerkezeti beavatkozás nélkül megtörténhet, így ezek a szintek vasbeton pillérvázas rendszerrel készülnek. Ezzel szemben a felső szintek téri logikája túlhatározott: a cellás alaprajz harántfalai vastag, erős szerkezetet kívánnak tűzvédelmi és akusztikai okokból. A kb. 20m2-es kollégiumi szobák nehezen váltanak funkciót, az pedig kétséges, hogy adott esetben harminc év múlva is helyénvalóak lesznek azok a lakhatási igények és életformák, amik alapján kialakításra kerültek. Ennek megfelelően ezek a szintek gyorsan építhető és hasonlóan gyorsan bontható, alacsony ökológiai lábnyommal rendelkező CLT paneles szerkezetből készülnek, kihangsúlyozva a fenti szintek efemer természetét, ami erős kontrasztot képez az alsó blokkok időtállóságával szemben.

Hernádi Zsombor

Szerk.: Winkler Márk