Vaskakas fémhálóval – diplomaterv a győri bábszínház új épületére

Érdekes, elmélyülést igénylő feladat életszerű tervezési programmal, ahol egy meglévő épület szolgál kiindulásként. Ez a két szempont kiemelt jelentőséggel bírt Elekes Gabriella számára diplomamunkája készítésekor. Meg is találta a megfelelő témát: a nemzetközileg elismert, viszont méltatlan körülmények között működő győri Vaskakas Bábszínház számára tervezett új bábszínházat egy közel 100 éves, eklektikus ház átépítésével.

A diplomafeladatom kiválasztásánál két célkitűzést fogalmaztam meg magamban: érdekes, elmélyülést igénylő feladatot szeretnék kapni életszerű tervezési programmal, ahol fontos számomra, hogy a kiindulást egy meglévő épület adja meg. A végül elfogadott témában, amelyet Diményi Gábor ajánlott fel, szerencsére mindkét szempont érvényesült.

A tervezési helyszín a győri Kossuth Lajos utca 24. szám alatt található épület lett (hrsz:2962), melynek sorsa jelenleg bizonytalan, ám megmentésre érdemesnek tartanám. A választásom életszerűségéről Borsa Kata a konkrét városfejlesztési programon keresztül győzött meg, míg a diplomavédés után a városi főépítész, Révi Zsolt méltatta a választásomat, és kerültek szóba a tervemből a megvalósításnál figyelembe vehető elemek.

 

 

A Vaskakas Társulat Győr egyik nemzetközi hírű kulturális nagykövete. Győr belvárosa egyúttal kulturális központ is, melynek szűkebben vett magja a Városháza - buszpályaudvar - vasútállomás háromszög. E körzet közvetlen közelében működik – világhíre ellenére méltatlanul rossz körülmények között – a Vaskakas Bábszínház. A jelenlegi helyszín legnagyobb problémája, hogy az amúgy sem nagy és nem színházi rendeltetésű épületen a Gyermekek Házával kénytelenek osztozni. Ennek következménye a sok a közösen használt tér, a kevés a saját raktárhelyiség, a helyiségek kapcsolatának sokszor ésszerűtlen volta vagy a fontos funkciók ideiglenes jellege, melyek nem megfelelő helyiségekben vannak elhelyezve, rendeltetésükhöz képest hangsúlytalanul. Egyes terek teljesen hiányoznak, ami erősen megnehezíti a színház működését, a hírnevükhöz méltó lehetőségeik kihasználását.

A helyszíni egyeztetéseim során kiderült, hogy a városfejlesztési programokban már évek óta szerepel a Bábszínház saját épületbe költöztetése, a lehetséges helyszínek azonban folyton változtak. Diplomamunkámmal szeretnék rámutatni egy érdekes lehetőségre, a régóta megoldatlan probléma egy megvalósítható megoldására. A tervemmel, a Vaskakas Társulat érdekeit szem előtt tartva, az eredeti célkitűzésemet is sikerült megőriznem, javaslatot téve egy meglévő épület megmentésére.

 

 

A városban a kulturális funkciók jelenleg túlságosan a belvárosára koncentrálódnak, melynek ellensúlyozására folyamatosan születnek újabb és újabb ötletek, főleg a Rábán túli Újváros/Sziget – egykoron méltán kedvelt, ma kevésbé népszerű – városrészben, melyet így próbálnak megmenteni a szlömösödéstől. Ilyen kulturális esemény az évek óta itt megtartott, de még újszerű rendezvény, az Öt Templom Fesztivál, amely már most is sokat javított a Sziget megítélésén. Ezt a kialakuló kulturális desztinációt kívántam erősíteni a Sziget egyik eklektikus épületének átpozícionálásával. A tervben rejlő lehetőségekhez tartozik hosszútávon, a helyszín mögött elterülő Bercsényi liget életre keltése is, akár a bábszínház kitelepülésével a ligetben zajló Győrköc Fesztivál idejére.

A kiválasztott ház egy közel 100 éves, jelenleg használaton kívüli, egyre romló állagú épület. Jelenleg önkormányzati tulajdonban van, az IN-SZOL vagyonkezelő Kft. kezeli. Utoljára 1974-ben építették át komolyabban, attól számítva 2008-ig óvodaként működött, azóta üresen áll. Az épület utcai homlokzata, értékes architektúrája a környék szerves részévé vált, megmentését fontosnak tartottam. A tervben megtartottam tehát a telken álló házat, és ahhoz, hogy teljes értékű, az új funkció számára használható bábszínház legyen belőle, hozzáépítéssel bővítettem az épületet.

 

 

A bővítés a kert felőli, az utcával ellentétes oldalon csatlakozik a meglévő házhoz. Az új beépítést geometrikus rendben, de funkcionális elvek mentén elrendezett tömegek alkotják, élénk homlokzati színük a koncepció része, a valóságban is ehhez hasonló éles elválást képzelek a két rész, a régi és az új megjelenésében (a színes dobozok anyaga jelenleg vakolt festett felület és színes lemezburkolat). A két eltérő megjelenésű homlokzatot homogenizálja a másodlagos rétegként rájuk feszülő, hártyaszerű fémháló. A hártyahomlokzat egy közlekedőként is funkcionáló állványrendszerre szerelt, eltérő nagyságú, egymáshoz kapcsolt csődarabokból összeszerelt felület, melynek áttörései néhol perforált fémlemez kitöltést kapnak. Az anyagválasztásomat két dolog is indokolta, az első, hogy a kertben található szabadtéri nézőtérhez ez a szerkezet szolgáltatja a színpadi hátteret, felidézve a régi bábjáték egyik formáját, az árnyjátékot. A másik gondolatom az volt, hogy a belül kialakult szigorú zónakezelést itt feloldjam, betekintési lehetőséget adjak a nézőknek a színészek életébe a kör alakú nyílásokon keresztül.

Ugyanígy többfunkciós az új külső közlekedőrendszer, ahol a színészek játék alatti mozgása és az esetleg szükségessé váló menekülő-útvonalak olvadnak össze. A színes kubusok legmagasabb pontjairól leeresztett fémháló (ami az utca felől a tető régi formáját veszi föl) mögötti légüres járható terekben, ahol a lapostető és a belmagasság megengedi, a teraszok, gépészeti terek és a födémcsapda legfelső szintje alakult ki. A legfelső szintre helyezett műhelyek is rácsatlakozhatnak igény szerint ezekre a külső terekre.

 

 

A bővítmény liget felőli egyenes lezárásával a meglévő ház egyik jellegzetességét akartam az új részben visszaidézni, az utcai homlokzat ugyanis rizalitos kialakítása ellenére egy síkban tartott felület, így a két összeépített tömeg minden oldalon egyenes záródású tömböt alkot. A régi, szembetűnően tagolt hátsó homlokzatot szinte bekebelezi az új rész, rátapad, de nem töri át – „belső homlokzat" válik belőle, ahol az átjárásokat a régi ablaknyílások kibővítésével oldottam meg.

A belső térszervezésében is kettéválik egy vonal mentén az épület, amely azonban nem feltétlenül egyezik meg a régi és az új rész határaival, de elválasztja a közönségforgalom tereit a színészek és a dolgozók tereitől, közös találkozási pontok csak a színháztermekben lehetségesek, illetve még az infóponton, esetleg a tárgyalókban vagy a – remélem, nem túl gyakran használt – elsősegély szobában. A műhelyek elhelyezését is a funkcionális szerepük vezérelte, a munkavégzés jellegétől függően, vagy a pincében, vagy a régi-új tetőtérben. Mindegyiknek saját raktára, gépállománya és öltözője van a közvetlen közelében. A régi, orsóteres lépcsőházat a közönség használja közlekedőként, illetve a függőleges mozgásokra még két új elemet építettem be, az egyik egy lift, a másik egy csak a gyerekek által használható csúszda, amely a nagyszínház terem szintjéről (1. emelet) vezet le az időjárás függvényében vagy a foglalkoztató szobába, vagy a kertbe, ahol egy játszótér is be van rendezve. A játék burkolaton történik (mintába öntött gumi) a nagyobb sérülések elkerülése érdekében, a szabadtéri nézőtéren füvesített ülődombok látják el a feladatukat. A csúszda része a játékos hangulatnak a gyerekekben a színházban tartózkodás feszültségét hivatott oldani.

 

 

Az új funkcióval a látogató először a felújított, de megtartott régi homlokzat felől találkozik, így fontosnak tartottam, hogy valami változtatás is vezesse, ráirányítsa a közönség figyelmét a megváltozott szituációra. Talán a legdrasztikusabb tervezői döntésem volt a főbejárat áthelyezése. A régi főbejárat, megtartva helyét, színészbejáróvá alakult át, míg az oldalkert felől kialakított új bejárat a szintkülönbség miatt rámpával vezeti be nézőket az előcsarnokként funkcionáló régi-új terekbe. A bejárathoz vezető modern épületelemeken jelenik meg a bábszínház lógója, hirdetményei és minden, amit reklámként használni kívánnak. A színház neve a főrizaliton kap helyet, olyan nem odaillő, parazita módon, ami nem akar a régi architektúrához igazodni, mint ahogy a hátsó traktus sem, és játékosságával jelzi, hogy aki ide belép, a képzelet világába lép be, ahol minden lehetséges.

A társulat sajátosságai közé tartozik, hogy csecsemőszínházat is szerveznek, illetve piknikszerű, szülőkkel közös foglalkozásokat is, melyek további különleges belső megjelenésű és hangulatú tereket igényeltek. A közönségforgalmi terekben a legfontosabb belsőépítészeti alapelvem az volt, hogy az előadás témájának megfelelően nagyjából mindenhol, már a lépcsőháztól a ráhangolást segítő díszletelemek legyenek elhelyezhetőek a folyamatosan változó Vaskakas programoknak megfelelően. Az elrendezésüket meghagyom a színháznak, mindig csak egy állandó vezérfonal van lefektetve – pl. a társulat bemutatása (1. emelet előtér), vagy a bábok kiállítása (régi lépcsőház). A ruhatár is szinte díszletszerű, megrendelői kérésre nem egy zárt helyiség, csak egy szigorúan a funkcióját betöltő falfelület. Egyedi elemnek szántam a nézőtéri a pad-szék ülősorokat, amit szintén kifejezetten a színház igényeihez terveztem a generációs méretkülönbségek kiegyenlítésére, de figyelembe véve, hogy az egyórás előadásokat melyik korosztály hogy tudja a legkényelmesebben eltölteni. A csúszdán kívül beépülnek még olyan játékok, amivel a gyerekek előadás előtt lefoglalhatják magukat, ráhangolódhatnak az előadásra (pl.: interaktív fal).

Az új szárnyban egy hagyományos értelemben vett színháztermet sikerült kialakítanom nagy befogadó képességgel, zsinórpadlással, paravánjátékhoz alkalmazkodó színpaddal, közlekedőre bővíthető oldalszínpaddal ellátva, mely alatt kötetlenebb előadásokat is befogadni képes kamaraterem kapott helyet. Ez utóbbinak nincs épített színpada, berendezését az előadás alakítja, félig a kertre nyitható, ahol a színpadot 90 fokkal elfordítva kezdődhet a szabadtéri előadás.

 

 

Mivel a győri színház folyamatosan a legújabb kortárs darabokat játssza, az épület megjelenése is szeretne ehhez igazodni, ezért egy hasonlóan újszerű, a mai modern gondolkodást tükröző rendszert próbáltam követni, amelyben az alapfunkció szinte magától működőképessé válik, a színészeknek, rendezőknek csak az előadással kell foglalkozniuk, és szerettem volna megkönnyíteni a munkájukat, amennyire tervezési eszközökkel csak lehet. Minden alkotóművésznek megfelelően inspiráló környezetre van szüksége ahhoz, hogy igazán nagy dolgokat tudjon létrehozni. Úgy gondolom, hogy a Bercsényi ligettel a hátterében, az átalakított épületben ez a lehetőség adott, a régi és az új összeépítésével pedig igyekeztem további értékekkel gazdagítani a társulat presztízsét.

Tervem egy diplomamunka, de remélem, hogy a munkámmal talán sikerül gondolatokat ébresztenem azok fejében, akiknek fontos, hogy a kultúra már nagyon korai korban élménnyé váljon, akik tehetnek valamit azért, hogy egy ilyen társulat, mint a Vaskakas, megfelelő helyen szórakoztassa, nevelje a jövő felnőttjeit.

Elekes Gabriella, MOME

---

Vaskakas Bábszínház, Győr

Diplomamunka, Moholy- Nagy Művészeti Egyetem, Budapest

vezető tervezők: Elekes Gabriella
tervezés éve: 2011
bruttó szintterület: 3021 m²

Konzulens : Göde András DLA
További konzulensek:
Épületgépészet: Oltvai Tamás
Világítástechnika: Radnóczi Ferenc
Opponens: Vikár András DLA

Kapcsolódó video