VI. Szilasi UtcaMűHely 2024 – Beszámoló az építőtáborról

Hatodik alkalommal rendeztek építőtábort Bódvaszilason 2024 nyarán, ezúttal az eredetileg Kohn Lipót vegyeskereskedéseként és lakóházaként épült ház főhomlkoztata újulhatott meg. A szervezők és a résztvevők élménybeszámolója.

Bódvaszilason nyári alkotótábor, a Bódvaszilasért Baráti Kör által szervezett, 2024. július 28. és augusztus 3. között megtartott hatodik Szilasi UtcaMűHely kapcsán újult meg egy régi ház főhomlokzata, ezúttal az eredetileg Kohn Lipót vegyeskereskedéseként és lakóházaként épült házé, melyet utóbb a falu "ruhásboltként" ismert (Bódvaszilas, József Attila út 3.). Az épület mai tömegét a századfordulóra nyerhette el, utcai homlokzata 1945 utáni. Napjainkra a homlokzat utcaképbe illesztése vált időszerűvé.

1/25
VI. Szilasi UtcaMűHely 2024 – Beszámoló az építőtáborról

Az épület történetét a következők szerint foglalhatjuk össze. Az 1939-es vármegyemonográfia adatai szerint Kohn Lipót 1885-ben nyitotta meg szatócsüzletét Szilason. Feltehetően a ma is álló épületben, a főutcán, az egykori községi kovácsműhely (erre a telekre épült majd a gyógyszertár az 1930-as évek elején) szomszédságában, a Szilas-patakra kifutó rövid telken. Bár fénykép nem maradt az épület két háború közötti homlokzatáról, azonban az emlékezet megőrizte egykori arculatát: szimmetrikusan elrendezett három ablaka között egy-egy bejárati ajtaja volt a főutca felől. Kohn Lipót még 1931-ben meghalt, az üzletet özvegye, s talán fia vitte tovább egészen a család 1944-es deportálásáig, ekkor Szilasról hármójukat, Kohn Lipót özvegyét, Dezsőt és Helént hurcolták el a kassai gyűjtőtáborba. Egyikük sem élte túl a holokausztot. Kohn István még korábban Jászberénybe került. Egyedül Károly maradt életben 1945 után, ő munkaszolgálatos volt, s rövid ideig még visszatért Szilasra. A községet végleg valamikor 1946-ban hagyta ott, ekkor eladta Kovács Dániel boltosnak a front alatt alaposan kifosztott szülői örökségét, a lakóházat az üzlethelyiséggel, és ő maga Miskolcra, utóbb Palesztinába költözött. Kovács Dániel 1946-ban nyitotta meg az épületben vegyeskereskedését, majd azt a Népbolt foglalta el, amely korábban már jelen volt a községben. Valamivel később a földművesszövetkezet, majd az ÁFÉSZ használta az üzlethelyiséget (Kovácsék a hátsó épületrészt lakták). Az 1980-as években az ÁFÉSZ ruházati üzlete működött benne, majd az 1990-es években Bódvai Ágostonné nyitott benne kereskedést. Ezt követően az épület megüresedett, átalakításához hozzákezdtek ugyan, de az a 20. század második felében kialakított homlokzatot – főbejárat középütt, két nagy kirakatablak rácsokkal – nem érintette.

Eredetileg a falfelület kialakítása a helyben az 1950/60-as évektől máig alkalmazott dolomitmurvás-meszes, vakart durva vakolat ("színezés") volt. Ezt kellett közel sima, eredetileg is jellemző felületre cserélni. A simítóvakolat anyaga mészpép és 0/1-es folyami homok 1:3 arányú keveréke ("kövér", ill.  "sovány" vakolat) némi vízzel elegyítve. A mennyiségeket térfogat alapján, fandlival mértük ki. Az előzőleg nedvesített (vízzel locsolt, fröcskölt) felületre különböző anyagú simítókkal vittük-húztuk fel kb. 0,5-1 cm vastagságban, majd körkörös mozdulattal közel síkra dörzsöltük a felületet, ezzel mintegy lehántva a fölös anyagot a falról. Végül, kb. egy nap után a száradt felületet kétszeri mészfestéssel láttuk el, az egyes rétegek száradásának időt hagyva. A meszet a kijelölt falsávokhoz sárga vasokkerrel színeztük meg. Javítottunk a kirakatablakok keretein és a bejárati ajtón is dióbarna mázolással, illetve a nagy kirakatrácsokon, utóbbin elefántcsontszín olajfestékkel. A funkciótlanná vált és hiányos, a rács fölé rögzített napellenző vásznat tartó szerkezetet eltávolítottuk. Hamarosan befejeződik a deszkastablon kiegészítése is.

Idén a vidék látnivalói közül a résztvevők a tornaszentandrási ikerszentélyes Árpád-kori templomot ismerhették meg. Az estéket vetítettképes előadások színesítették. Örömmel vettük észre az idei program végeztével, hogy a hat évnyi munka eredménye már utcaképet meghatározó elemmé vált a településen.

Koleszár Krisztián, Pirity Ádám

A résztvevők beszámolói az idei UtcaMűHelyről:

Dornstädter Áron:
"A Szilasi UtcaMűhely kiváló lehetőség volt megismerkedni a korábban használt építési anyagokkal és technikákkal. A hét során egy szatócsbolt homlokzatát újítottuk fel, hogy javítsuk a falu képét. Igyekeztünk hűek maradni eredeti kinézetéhez, már amennyire a nyílászárók száma és helyzete engedte azt.

Bódvaszilasra 2024. július 28-án, vasárnap érkeztünk, majd egy faluséta után szalonnasütéssel zártuk a napot. 29-én reggel hozzáláttunk a munkához. Először el kellett távolítani az ablak keretéhez illeszkedő árnyékoló szerkezetet, valamint a nyílászárót védő rácsot, előbbitől meg is szabadultunk, ez végül nem került vissza. Nem volt könnyű dolgunk, hiszen az évek során a szögek és facsavarok a fától szinte elválaszthatatlanokká váltak. A délelőtt további része ötleteléssel folyt, majd az ebéd következett. A munkát 4 körül folytattuk, viszont a napsütés miatt a fal felmelegedett így nem tudtunk azon dolgozni, ezért a rácsok tisztítása következett, amit bent is tudtunk csinálni. Este 7 körül, mikor hűvösebb lett az idő, egy korábban felújított ház hátsó homlokzati falait sárga vasoxiddal kevert mésszel ecseteltük be. Az estét vacsorával és beszélgetéssel zártuk. Másnap reggel elkezdtük összekeverni, majd a falra felvinni a mészből és homokból álló vakolóanyagot. Ebéd után ugyanúgy a ráccsal foglalkoztunk, melyet a kapargatások után, elefántcsontszínű festékkel fedtünk be. Előző naphoz hasonlóan 7 körül visszatértünk a homlokzathoz, majd később vacsora és beszélgetés következett. A napok menetrendje mindig így nézett ki, kivéve az utolsó pár napot, amikor borúsabb időjárás miatt, már 4-kor is ki tudtunk menni a homlokzathoz. Miután a vakolással végeztünk, következett a meszelés és a nyílászárók festése. A falak két fehérmész réteget kaptak, valamint két sávban a széleken és az ablakok körül sárgamésszel lettek bekenve. Az ablakkeretek és az ajtó barna színt kaptak. A hét folyamán érkeztek még egy-két napra résztvevők, akik elő is adtak az esték folyamán. Pénteken pedig ebéd utáni pihenő alatt megnéztük a közeli faluban, Tornaszentandráson lévő középkori templomot.

Számomra az UtcaMűhely nagyon izgalmas volt és sok dolgot tanultam, valamint megismerkedtem új emberekkel is, úgyhogy nekem, mint elsőéves hallgatónak kiváló alkalom volt, ajánlani szeretném másoknak is, hogy jöjjenek el a következőre."

Gyányi Tímea:
"2024 július 28-ától a Bódvaszilasért Baráti Kör egyik tagjának, Koleszár Krisztiánnak voltunk vendégei Bódvaszilas kevesebb, mint 1000 fővel rendelkező településén. Mint ahogy a Köré, a mi célunk is a falusi régi látkép visszaállításához való hozzájárulás volt.

A vasútállomástól a vendégházunk felé haladva a főúton már kitűnnek a korábbi évek UtcaMűhely projektjei: szép fehér, kváderezett, illetve sárgára meszelt épületek fogadtak minket. Bár a megérkezésemkor nem volt még elképzelésem, mit fogunk pontosan csinálni a projekt során, látni a korábbi munkákat lelkesedéssel töltött el.

A Műhely hetét bár többnyire fizikai munka töltötte ki, azért adódott alkalmunk kikapcsolódásra is: két este szabadtéri friss levegőn tekinthettünk meg előadásokat az építészi karrierrel és a népi építészettel kapcsolatban, illetve utolsó nap a szomszédos Tornaszentandrás templomához is ellátogattunk. Krisztián nem csak helyi, hanem egész térségre kiterjedő átfogó tudásának köszönhetően rengeteg érdekességet ismerhettünk meg a templomról, a környék jelenlegi és történeti hátteréről - ám nem kell a szomszédba látogatnunk nevezetességekért. A szlovák határon fekvő Bódvaszilas otthont ad az Eszterházy-Koós kastélynak, a Gyümölcsészeti Hagyományok Házának, egy barokk stílusú, katolikus templomnak, illetve a település történetét és hagyományait bemutató tájház magángyűjteményének is. A településre érkező, javarészt Kéktúrán résztvevő turistáknak így a pihenésük alatt sem kell unatkozniuk.

Az említettek mellet mi is látnivalóvá váltunk. A falu járókelői, legfőképp a szomszédos gyógyszertárba érkező vásárlók és a szatócsbolt szomszédai mind a csodánkra jártak. Sorra kaptuk a kíváncsi kérdéseket, mi történik az elhagyatott épülettel, illetve biztató szavak, jókívánságok is záporoztak ránk a munka közepette. Ez nem csak motivációt, de örömöt is hozott számunkra, hiszen éreztük, befolyása van a munkánknak a környezetére és szeretettel, reménnyel fogadják magukba a még megszokásra váró látképet a helyiek.

Ami a hét elején egy mezei felújításnak induló projekt volt, a hét végére valami sokkal nagyobb jelentést nyert el – nem csak a mi, de a település lakói számára is."

Külön köszönet jár Csuka Edinának (Bódvaszilas), Koleszár Ferencnek (Bódvaszilas), Tóth Viktornak (Miskolc) és Pirity Attilának (Miskolc), valamint az épület tulajdonosának, Mezei Ágnesnek (Bódvaszilas), akiknek a munkája nagyban hozzájárult az idei program sikeres lebonyolításához.

Az alkotótábor résztvevői: Dornstädter Áron (Budapest, BME), Gyányi Tímea (Budapest, BME), Pirity Ádám (Budapest, BME), Somogyi Gábor (Budapest), Szűcs Bálint Benett (Bódvaszilas), Tóth Viktor (Miskolc) és Koleszár Krisztián (Bódvaszilas).

A rendezvény partnerei voltak: Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Építész Kamara, Szeghalmy Bálint Építészeti Alapítvány, Urbanisztika Tanszék (Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem), Építészmérnöki Tanszék (Debreceni Egyetem), FK RASZTER Építő Zrt.

Képek: Dornstädter Áron, Gyányi Tímea, Pirity Ádám

A Szilasi UtcaMűHely 2024 szakmai program megvalósítását 2024. évben a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.

Szerk.: Hulesch Máté