Közélet, hírek
Villa Tranquilla - Informális Buenos Aires (Tervezési Stúdió a Harvard Egyetemen)
2005.11.17. 14:47
Második évemet töltöm a Harvard Egyetem építész képzésének posztgraduális programjában, ahol az őszi szemeszterben egy Buenos Aires-béli nyomornegyed analízisével és rehabilitációjának lehetőségeivel foglalkozó stúdióba kerültem.
Bevezető gondolatok
Második évemet töltöm a Harvard Egyetem építész képzésének posztgraduális programjában, ahol az őszi szemeszterben egy Buenos Aires-béli nyomornegyed analízisével és rehabilitációjának lehetőségeivel foglalkozó stúdióba kerültem.
A városiasodás folyamatának világméretű felgyorsulásával a nyomortelepek korunk egyik legégetőbb urbanisztikai és társadalom-szociológiai problémájává léptek elő. Jelenleg a világ városlakóinak 32%-a él különböző nyomornegyedekben, a legtöbben - több, mint félmilliárd ember - Ázsiában. Elemzők arra hívják fel a figyelmet, hogy amennyiben nem avatkozunk be gondosan megtervezett módon, a következő 20 évben megduplázódhat a slum-lakók száma, és elérheti a 2 milliárdot.
A félév első heteiben a globális slum-helyzetet vizsgáltuk, majd esettanulmányokat folytattunk, melyek során rehabilitációs precedenseket elemeztünk. Megállapítható, hogy a legkomolyabb problémát a teleplakók szegregációja, munkanélkülisége, rossz egészségügyi helyzete, valamint az építmények sokszor tarthatatlan állapota, az infrastruktúra hiánya és a rossz közbiztonság jelentik. Fontosnak tartottuk azt is vizsgálni, a nyomornegyedek lakói mi módon tarthatják a kapcsolatot a külvilággal. Érdekes adat, hogy az általunk tanulmányozott esetben, és a fellelhető adatok tanúbizonysága szerint sok más helyen is, a lakók szinte kivétel nélkül rendelkeznek televízióval és mobiltelefonnal, valamint nagy sportrajongók.
Ami Buenos Airest illeti, a város közigazgatási területein belül 32 kisebb-nagyobb nyomortelep, úgynevezett ´villa de emergencia´ található; az egyik közvetlenül a legszűkebb értelemben vett belváros mellett. Argentínában több hullámban zajlott a migráció a vidéki régiókból a főváros felé, az első nagy impulzus az 1920-as évek végén, a gazdasági világválság idején érte Buenos Airest. A következő a második világháború utáni években, ezidőtájt alakult az általunk vizsgált ´Villa Tranquilla´ is. A második hullámmal már igen sok bevándorló érkezett, a Tranquillába főleg paraguayiak. A nyomornegyedek általában olyan helyeken jöttek létre, ahol korábban valamilyen zárvány, seb keletkezett a városi szövetben. Ilyenek az elhagyott ipari vagy mezőgazdasági övezetek. A mi esetünkben egy régebben farm-gazdaságok, majd ipari létesítmények által használt lápos területről van szó.
Az analízis
Az analízis során rendkívül fontosnak tartottam, hogy a telep struktúráját teljes komplexitásában értsem meg. Ennek érdekében egy nem formális rendszeren, a szociális hálózaton keresztül elemeztem a formális kondíciókat. Mivel ez - és általában az ehhez hasonló telepek - kevéssé tervezett, organikus növekedésen mennek keresztül, belső logikájuk nehezen volna értelmezhető a hagyományos eszközök segítségével. Az is megfigyelhető, hogy nem csak az ott lakók életvitele alkalmazkodik a környezethez, hanem fordítva is, az emberek mozgása, cselekményei is módosítják a ´villa de emergencia´ tereit. A CIAM-9 Algír nyomornegyedét vizsgáló munkájában is megfigyelhető az a módszer, hogy a negyed lakóinak mozgását, térigényeit analizálva vonnak le a téri struktúrára vonatkozó következtetéseket. Más jellegű, ám logikájában hasonló példa Bernard Tschumi ´Manhattan Transcripts´ projektje, ahol az építész a különböző filmekből vett mozdulatok teret generáló hatását elemezte.
Októberben el is látogattunk Buenos Airesbe, így saját tapasztalataink is segítettek bennünket a munkában. A Villa Tranquillában töltött idő alatt - többedmagammal - az embereket figyeltem; azt, ahogy közlekednek, ahogy a tereiket használják, ahogy egymáshoz, családhoz, idegenekhez viszonyulnak. Rengeteg interjút is készítettünk, melyekben az életükről kérdeztük, és egy átlagos napjuk bemutatására kértük a riportalanyokat. Az így szerzett információk alapján ábrázoltam a negyed néhány lakójának mozgását, az időtényezőt is figyelembe véve. Az így kapott térképet kiegészítettem egyéb, csoporttársaim által rögzített, a szociális hálózatot érintő momentumokkal, például a klubok, kioszkok, sportpályák, játszóterek helyével. Végül a kirajzolódó hálózat tér- és időbeli analízise után olyan csomópontok helyét határoztam meg, melyek egy esetleges intervenció helyszíneivé válhatnak.
Javaslatom
Javaslatom a terület organikus textúrájának, valamint a környező városiasabb részek utcarácsainak viszonyát vizsgálja felül, és összefűzésükre keres megoldást. Az avellanedai önkormányzat (Buenos Aires egyik kerületének helyhatósága, ide tartozik a Villa Tranquilla is) koncepciója a merőleges utcarácsot folytatná a nyomornegyed helyén is. Én ezzel szemben egy olyan elképzeléssel állok elő, amely megfelel a jelenlegi és egy esetleges jövőbéli, szabályozottabb struktúra igényeinek is. Egy olyan hálózatot javasolok, mely a környező városi szövet blokkméretével hasonló nagyságú egységekből áll, azonban tartópontjait az analízis során lokalizált csomópontok képezik. Mivel ezen helyszíneket most is sokszor utcák, járdák kötik össze, kiépíthető egy infrastrukturális váz, mely folyamatosan kiegészíthető, ahogy a telep egyes részeit rehabilitálják. Ezt a fokozatosságot azért tartom nagyon fontosnak, mert egy ilyen program sikerességéhez elengedhetetlen a lakók támogatása, ami pedig nehezen szerezhető meg, ha egyik napról a másikra mindentől megfosztjuk őket, amit megszoktak. A városi utcarács ráerőltetése a negyedre nem működik buldózerek nélkül, a városnak pedig nem áll rendelkezésre pénz, csupán az építmények 25%-ának szanálására. Kulcskérdésnek tartom a terület integrálását a városi szövetbe, ezért a rajta futó ipari vágány felhasználásával a vasúti személyszállítási hálózatba történő bekapcsolása is javaslatom részét képezi.
Az általam kijelölt csomópontok elegendő közelségben helyezkednek el egymáshoz ahhoz, hogy vírusszerű hatásuk lefedje az egész ´slum´ területét. Minden pont valamilyen infrastrukturális központtá is válna egyben (a ´hub´ fontosságától függően komplexebb vagy egyszerűbb a nyújtott szolgáltatás, lehet csupán egyetlen vízcsap is), melyet a legtöbb esetben egyéb hozzáadott programok (például: nyilvános mosoda, fürdő, piactér, barkácsműhely, grillező hely.) egészítenének ki. Célom, hogy az ott folytatható tevékenységek akár pénzszerzési lehetőséget is teremtsenek a negyed lakóinak. Jó példa erre a riói ´Favella Barrio´ esete, ahol a nyilvános mosodában a környező, csak kicsivel jobbmódú polgárok ruháit mossák a helyi asszonyok. Részletesebben foglalkozom a nyomornegyed fókuszpontjában, az egyetlen kétsávos út és az ipari vágány kereszteződésében lévő terület megtervezésével. Koncepcióm szerint a hozzárendelt programok térigényük szerint kezdenek helyet szorítani maguknak, megbontva, hátrébb kényszerítve ezáltal a jelenleg szinte összefüggő, és szűk teret definiáló épületfalat. Szem előtt tartom, hogy a csomópontok egy hálózat részét képezik, így fontos feladatuk a köztük jelentkező mozgás, áramlás elősegítése, mely tulajdonság az egyes ´hub´-okon belüli térbeli viszonyokat is döntően befolyásolja.
Mivel a telep épületeinek mintegy 50%-át tarthatatlan állapotuk miatt előbb-utóbb le kell bontani, rengeteg építési törmelék keletkezik majd, melyek újrafelhasználhatóságát is vizsgáltam, megállapítva, hogy sok új szerkezet - burkolóelemek, utcabútorok, elválasztófalak, infrastrukturális elemek - készíthetőek szelektíven újrahasznosított építőanyagokból. A félév hátralevő részében a fentebb ismertetett központi csomópont építészeti kialakításával foglalkozom, eddigi munkám eredményét pedig pdf formátumban letölthetik [22Mb].
Kiss Dániel
Cambridge, Massachusetts
2005.11.08.
Vélemények (0)