Visszaadni a várat a Veszprémieknek – FOTON Audiovizuális Központ
A FOTON Audiovizuális Központ építészeti megoldásaival törekszik a régi és új harmóniájának megteremtésére, miközben egy kortárs, emblematikus épülettel gazdagítja Veszprémet.
A műemléket érintő komplex tervezési feladat négy egymással szorosan összefüggő elemből tevődött össze: a barokk Simoga-ház ház (jelenlegi Csikász Galéria) udvarában található szintén barokk-kori melléképület (az 1985-ben épült bővítményével együtt történő) átalakításából és kulturális térként való hasznosításából, a Tűztorony környezetének (udvar és gyilokjáró) megújításából egy rendezvénytér kialakításával, a korábban parkolóként használt Simoga-udvar megújításából, valamint a melléképületből korabeli külső lépcsőn megközelíthető, legutóbb szabadtéri szórakozótérként használt, egykori alsó-függőkert kezeléséből.
Előzetesen megfogalmazott tervezői célkitűzések
A tervezett funkció és helyszín adta lehetőségek vizsgálandók városszöveti vonatkozásban is. A projekt során lehetőség adódik a város kulturális szövetének átstrukturálására, a meglévő SZÍNHÁZ-HANGVILLA lineáris kereszttengely térbelivé bővítésére: az új kulturális együttes hangsúlyával létrejöhet egy SZÍNHÁZ-HANGVILLA-VÁRÉLMÉNYHELY háromszög, mely lefedi a belvárost magát is, jótékony kölcsönhatásban az Erzsébet-liget menti kulturális tengellyel.
Az adottságok és lehetőségek kreatív integrálásával megvalósulhat egy hely, amely egyszerre ad otthont a veszprémi kultúrának, ünnepnapoknak és hétköznapoknak. Megszűnhet az a szomorú állapot, hogy a várba felsétálók a Vár utcán végiggyalogolva igazi élmény (térélmény, bolyongás, itt-ott elidőzés) nélkül távoznak. („VISSZAADNI A VÁRAT A VESZPRÉMIEKNEK!") Mindez és a tény, hogy az Európa Kulturális Főváros jelentette rang hosszútávon jótékonyan hathat a város identitására, felveti a létjogosultságát egy emblematikusan megjelenő építészeti gesztusnak a várban.
A sebhellyé vált, 80-as évekbeli bővítmény ésszerű okokból mindenképp megtartandó, az építészeti koncepcióba szervesen adaptálható. A tervezett új bővítés-ráépítés anyaghasználatát, megjelenését tekintve lehetőleg legyen egyszerre mai és a műemléki környezetbe illeszkedő, azzal egy egységet alkotó, miközben legyen vizuálisan leválasztható környezetétől (az eredeti részek és azok együttese észlelhető maradjon). Mindeközben a bővítés segítse az eredeti térstruktúra értelmezését, mindenütt annyit, és pont annyit adjon az egészhez, amennyi szükséges és kívánatos.
Fontos, hogy a Simoga-udvar és Tűztorony-udvar artikulálttá váljon. Az új építés építészeti megfogalmazása segítse a térhatárok kirajzolódását, a két udvar bántó összefolyása mentén húzódó Művészetek Háza igazgatási épületének kettőssége is feloldható ezáltal.
Az alsó-függőkertbe levezető barokk-kori lépcső tengelyessége hangsúlyozandó (ahogy a 80-as évekbeli bővítmény eredeti bejárati kialakítása is tette), az épületegyüttes bejáratának erre a tengelyre helyezésével. Ezen tengely térsora egyfajta átmeneti teret alkosson (például kültéri jellegű burkolat alkalmazása), érzékeltetve, hogy ez egykoron kültér volt, és az akkor még fedetlen lépcső kötötte össze a felső udvart az alsó-függőkerttel.
Tervezett kialakítás, építészeti válaszok
Palánkvár
A bővítés esetében törekedtünk arra, hogy a különböző nézőpontokból való feltárulás során ne érzékeljük nagyobbnak a tömeget, mint amekkora kívánatos. Ennek eszközei a szabálytalan sokszög alaprajz, szabálytalan sokoldalú test, az áttörtség, illetve anyaghasználat voltak. Anyaghasználatában, megjelenésében a függőleges szálcement deszkák révén egyrészt a palánkvárakat idézi, másrészt installáció jelleget mutatva az EKF2023 mementójaként a várudvar állandó térszervező díszleteként maradhat az utókorra, a műemléki elemekről vizuálisan leválasztva. A játékos hézagos deszkafelület révén egyszerre tömör és légies.
A szálcementdeszka-felület elválaszthatatlan egységet, hártyát képez az egyedi tartószerkezetet adó, épületet „cekkerként" körbevevő, rombuszháló mintázatú rácsstruktúrával. Ez a hártya hol az épülethez simul, hol izgalmas átmeneti tereket kialakítva elválik tőle, a nagy üvegfelületekkel pedig változatos fény-árnyék-tér játékot generál.
A szálcement hártya az épület tetejére mint ötödik homlokzatra is átfordul, a Tűztoronyból letekintők számára is homogén tárgyként, a „királynék ékszeres szelencéjeként" láttatva a „palánkvárat".
Kaputorony
A bővítmény tömege a Simoga udvar sarkában letámaszkodó kaputoronyként jelenik meg, a kulturális együttes bejárataként. A barokk eredetű lépcsőlejárat tengelyét kijelölve feloldja a 80-as évekbeli bővítmény csatlakozásának bizonytalanságát. A kaputorony lényeges eleme a burkolat részeként készülő függőleges felirat, mely a cégért hívatott helyettesíteni építészeti grafikai elemként.
Projektálható felület
Az emblematikus megjelenést finomítja a homlokzati felület projektálhatósága. A program szerint előtérbe kerülnek a digitális művészetek, melyek alkotásainak homlokzaton történő, időben változó megjelenése izgalmas élményt adhat.
Élmény-terasz
A 80-as évekbeli bővítmény tetején kialakuló, bárki által bejárható felső terasz egyszerre tud „kerthelyiség", rendezvény- vagy szabadtéri kiállításhelyszín lenni. A deszkahártya mögötti flexibilis vetítőteremmel összenyitva pazar távozási élményt nyújthat a moziteremből kilépőknek.
Várfaláttörés –„Simoga-lépcső"
A külső térstruktúra lényeges eleme az alsó-függőkert akadálymentesítéséhez tervezett nyitottlépcsős átjáró. A pinceszinti faláttörés egykori pincelejáróhoz illesztésével létrehozott „alagút" összekötést biztosít a Simoga-udvar és a függőkert között, feloldva az alsó függőkert eddigi zsákszerű zártságát. Az eredeti barokk pincelépcső feltárásánál előkerültek a lépcsőfokok fagerendáinak falfészkei, az alattuk megmaradt téglaboltozattal. A lejárót egy corten acél lépcső rekonstruálja, kétoldalt a falfészkek jelölésével; a járófelületbe lézervágással „csúszásmentesítő gravírozásként" a ház eredeti építőjének, Simoga György kanonoknak verssorai kerültek, témájuk Veszprém környékének leírása. A szabadlépcső felett pedig egyfajta „sóhajok-hídja" köti össze az épület két traktusának belső helyiségeit. Erre a lépcsős átjáróra nyílik az akadálymentesítő folyosó a pince végében, kapcsolatot teremtve az épület közlekedőmagjával.
Funkciók és egyéb összefüggések
Az épület funkcionális kialakításának és téri struktúrájának, tömegalakításának alapvető kiindulási pontját adták a meglévő adottságok. Ennek egyik lába az épület elhelyezkedése volt, a három különböző, nagyszerű adottságú udvar fókuszpontjában. Másik lábát az alsó függőkertbe levezető (egykoron kültéri, kerti) barokk lépcső meglévő pozíciója adta, a harmadikat a szerkezetében és funkciójában is megtartásra ítélt, 80-as években épült, jelenleg „sebhelyszerű" bővítmény vasbeton tömbje a pincébe vezető hangsúlyos lépcsővel, és a negyediket az egy intézményhez tartozó, jelenleg egymás mellett létező kulturális egységek izgalmas, komplex rendszerré szervezhetősége jelentette.
A három udvar mindegyike más karakterű, az épülettel mégis szerves egységet alkotnak. A Simoga-udvar a megérkezés helye, a térszervező elemként tervezetten ültetett, koros Simoga-fával. Az alsó függőkert az elvonulás helye, parteres kialakítású díszkerttel és intim hangulatú szabadtéri rendezvényhellyel, többfunkciós acélpergolával. A rekonstruált gyilokjáróval keretezett Tűztorony-udvar a nyüzsgés helye. Itt található a szabadtéri színpad, zöldbe simuló nézőtérrel, mely a csoportos és magányos megpihenés, szemlélődés helyéül szolgál. (Fesztivál esetén mobil lelátóval 5-600 fősre kiegészíthető, valamint a gyilokjáró, mint karzat veszi körbe.)
Az épület bejárata a Simoga-udvarhoz kapcsolt, alsó-függőkertbe levezető lépcső tengelyében áll, és tovább hangsúlyozza a palánkvár-szerű tömeg nyúlványaként formált kaputorony. A látogató a lépcsőtérbe érkezik meg, mely megidézve ennek egykoron kültéri jellegét, a külső térburkolattal megegyező burkolatot kapott. A lépcsőtérhez közvetlenül kapcsolódik a büfé-kávézó, a hallként és kiállítótérként egyaránt funkcionáló szalonnal. A szalonból opcionális átjárást biztosít az északi barokk épületrészben kialakított rendezvény- és kiállító terembe (f.12) a „sóhajok hídja". A büfé és szalon terében, valamint a kiállítótérben a korábban lecsupaszított téglafalak és boltozatok a tudományos dokumentáció alapján műemléki, strukturált vakolat-felületképzést kaptak, szürkével tört drapp színben (pl. CEMIX RENTI FEIN). A szalon terében az ’50-es évekbeli várfaláttörések helyén megmaradt falfülkék raktárakként, mosogatóként hasznosultak, a játékos farácsozatnak köszönhetően optikailag megszűntek. A farácsozat, a szalon fakocka burkolata és a filigrán szerkezetű homlokzati nyílászárók a történeti melléképülethez igazodnak.
A függőleges közlekedés tere a meglévő háromkarú lépcsőn túl egy új, derengő megvilágítású, játékos geometriájú VIAPLANT (üveg közötti növényhártya) korláttal kísért lépcsővel bővült.
A dongaboltozatos pincében annak érdekében, hogy a tér átlátható maradjon, egy origami geometriájú, fabordázatos üvegfallal leválasztva készült el az akadálymentesített átkötő folyosó, valamint a mobilfallal egybenyitható két projektterem a Művészetek Háza számára.
A gépészeti berendezések egy része a padlástérben, másik része pedig az előadóterem előtere fölötti lapostetőn kapott helyet, a tetőre is ráforduló homlokzati hártya pergolája alatt.
km07 Építész Műterem