Visszatérők: a hannoveri Herrenhausen-kastély rekonstrukciója

Az egykori vadászkastély se méretét, se megjelenését tekintve nem tűnik első látásra építészettörténeti szempontból páratlan építménynek. Mégis, 1943-as leégése után a barokk kertépítészet egyik legjelentősebb példája vesztette el értelmét. Az 1:1-es rekonstrukciókat vizsgáló sorozatunk legújabb részében egy kezdetben "zajos", később azonban semmiféle társadalmi vagy városvezetési akadályba nem ütköző visszaépítést veszünk szemügyre. 

A 18. században Hannover Európa egyik legfontosabb politikai központja volt. A városról elnevezett állam választófejedelmei, majd királyai, 1714 és 1837 között egy személyben az Egyesült Királyság uralkodói is voltak. A fejedelem-királyok szívesebben időztek az ősi székhelyen, ahol már 1665-től elkezdték kiépíteni a városhoz közeli Herrenhausenben a több kertből álló együttest. Ennek fő eleme a nemes egyszerűséggel csak Großer Gartennek, vagyis „nagy kertnek" hívott park, ami Európa egyik legszebb barokk kertépítészeti alkotása. Ennek súlypontjában egy viszonylag szerény vadászkastély állt, amit 1818-ban III. György megbízásából Georg Laves klasszicista formában átépített. Ez az egyemeletes, U alaprajzú kastély, sem méretével, sem kialakításával nem hivalkodik. Mégis, ez a hírneves kert eszmei központja, a látványtengelyek, a fasorok ide futnak be, illetve innen indulnak, a szobrok ezen homlokzathoz igazítva lettek felállítva. Ezért is volt nagy veszteség, mikor 1943. október 18-án a nagyrészt favázas (!) épület bombatalálatot kapott és teljesen kiégett.

Az épületnek csak egy-két részlete maradt épen, mint például a szabadtéri lépcső, és a szomszédos, épen maradt barokk galériához vezető folyosó egy része. Azonban ezek az elemek is tovább pusztultak a szűkös háborús és háború utáni években, így a romokat a negyvenes évek végéig eltakarították. Az elkövetkezendő évtizedekben egy egész sor terv készült különböző felfogásban a kastély helyének beépítésére. 1951-ben konzervatív jellegű, némileg a szocreálra emlékeztető tervváltozat-pár készült egy kastélyszálló számára. Mindkét variáció visszaidézte az egykori épületet, az egyik szintszámát tekintve is magasabb rizalittal.

A kastélyszálló-elképzelések nem valósultak meg, de a következő évtizedekben is foglalkoztatta a tartományi – és városvezetést, és persze az építészeket is a terület sorsa. Felmerült, hogy kilátóval ellátott, szoborszerű épületet helyezzenek el ide, aminek teraszáról felülről lehet gyönyörködni majd a kertben. 1964-ben Arne Jacobsen dán építész, a híres Århus-i városháza tervezője el is készítette a „Bella Vista" terasz-étteremnek helyt adó tervjavaslatát, ami az egykori kastély 12 méteres párkánymagasságát éppen kétszer meghaladó, vagyis 24 méter magas kilátópavilont mutatott volna fel.

Noha a kertre való rálátás valóban jó elgondolás volt és a tervezett épületnek is vannak értékei, a közvélemény elutasította a tervet, a közfelháborodás miatt a Jacobsent megbízó városvezetés pedig leállította a projektet. 1979-ben még elkészült egy „összvér" terv, ami a kastély eredeti formájában való újjáépítését irányozta elő, ám fölé egy magas terasz került volna egyfajta kortárs belvedere-ként. Ez a terv is csupán gondolatkísérlet maradt, a valóságban az épület helyét leburkolták, az egykori udvart gyepesítették. A terület tehát a sok terv ellenére a valóságban több mint hetven évig beépítetlenül állt a barokk kert eszmei középpontjában. A tervezéssel eltöltött sok évtized után a kastélyépület sorsa szinte teljesen váratlanul, pár év alatt rendeződött, különösebb viták és ellenkezések nélkül.

2007-ben ugyanis a közeli Wolfsburgban működő Volkswagen művek alapítványa jelentkezett, hogy képzési központot és múzeumot hozna létre a rekonstruált kastélyban. A Hannover városával történt egyeztetések után az a megállapodás született, hogy az épület külső homlokzatait építik újjá a Georg Laves-féle klasszicista formában, de a belső terek, valamint az egykor két oldalt csatlakozó melléképületek kortárs formában készülnek el. A tervpályázatot e feltételek szerint írták ki 2009-ben, ahol a hamburgi JK – Jastrzembski Kotulla építésziroda kapta az első díjat és a tervezési megbízást. Az alapítvány és a város megállapodást kötött, miszerint az újjáépítés (akkori áron) 25 millió eurós költségeinek ellenértékeként előbbi szervezet 99 évig használhatja a létesítményt.

Az események ezután valóban gyorsan és gond nélkül zajlottak: 2011. június 6-án helyezték el az alapkövet és 2013. január 18-án ünnepélyesen át is adták a rekonstruált kastélyt, illetve a Volkswagen Alapítvány képzési és konferenciaközpontját. Most pedig nézzük, milyen elvek, illetve építészeti-műszaki megoldások jellemzik a rekonstruált kastélyt!

A pályázati kiírásnak megfelelően csupán az épület homlokzatait építették tehát vissza, a belső terekben semmilyen részlet vagy építészeti megoldás nem utal a régi kastélyra, természetesen a terek főbb geometriáját leszámítva. Az épületszerkezetek sem utalnak a történeti épületre: egy vasbeton szerkezet rejlik a klasszicista vakolatarchitektúra mögött. Az eredeti állapotról terv vagy felmérés nem maradt meg, ezért archív fényképek alapján végezték el a rekonstrukciót. A hitelességért Bernd Adam, az északnémet klasszicizmus neves szakértőjének számító művészettörténész felelt.

Az új létesítmény alaprajzi beosztása a konferencia-rendezvényközponti funkciót szolgálja, de a földszinten kapott helyet a kertet bemutató múzeum és látogatóközpont is. A kert felőli díszudvar alatt helyezték el a nagy előadótermet, a csatlakozó alagsori szinten pedig kiszolgálóhelyiségek kaptak helyet. Az előadóterem szellemes módon a díszudvari parterekbe mélyített világítóudvarokon keresztül kap természetes fényt. A földszinten a rendezvénytermek, az emeleten a kisebb szekciótermek helyezkednek el. A belsőépítészeti megoldások a visszafogott, a mi szemünknek talán kissé rideg északnémet dizájnt követik, de mindenképpen igényesnek és a funkciót jól kiszolgálónak tekinthetők.

Az átadás óta a központ sikeresen működik, szinte folyamatosak a teremfoglalások, sőt, nagyobb nemzetközi események is zajlottak itt: 2014-ben például az angol királyi család tagjainak részvételével nyitották meg a Hannover és Nagy-Britannia közötti perszonálunió kezdetének 300. évfordulóján rendezett nagyszabású kiállást, két évvel később pedig Herrenhausen adott helyet az informális g5 találkozónak (az amerikai elnök és az öt vezető európai gazdaság kormányfője).

Szende András

Szerk.: Pleskovics Viola