Zeneház a Várdombon

Műhelyház három hangszerkészítő számára a Logodi utca és a Lovas út közötti területre • Apró Diana diplomaterve, BME – Középülettervezési Tanszék, 2009

A hangszerkészítésnek jelentős múltja van hazánkban, mára mégis kihalófélben lévő szakmává vált. Nagyon kevés helyen lehet ezt a mesterséget tanulni, dobkészítést például ma nem is oktatnak sehol. Pedig a zenész számára egyedileg készített hangszer nagy presztízzsel bír, minősége összehasonlíthatatlan egy gyári készítésű hangszerével – és úgy gondolom, van is rá igény. A Zeneházban három hangszerkészítő műhely kap helyet, melyekben dobokat, vonós- és pengetős hangszereket készítenek; és a közösen használt esztergaműhely. Az itt készített hangszereket a földszinten elhelyezett üzletben lehet megtekinteni, megvenni; valamint a kiállítótérben a hangszerkészítést megismerni. Az épületben egy előadóterem biztosít lehetőséget kisebb koncertek, előadások és rendezvények tartására, amit egy kávézó egészít ki.

 

 

A telek a Budai Vár alatt, a Logodi utca és a Lovas út között található, meredek lejtésű – az utca vonalában majdnem függőleges. A terület beépítése változó, a Lovas utat szabadon álló villajelleg jellemzi, míg a Logodi utca zártsorú. Épületem tömegének kialakításakor célom volt mindkét beépítés módhoz alkalmazkodni, és a szomszédos alacsony épülethez is igazodva egy harmonikus utcaképet kialakítani. A ház két tömbre tagolt, melyeket egy átlátható, légies lépcsőház köt össze. A telek adottságait kihasználva több kisebb udvart és teraszt alakítottam ki. A vendégek egy fogadóudvaron keresztül érkeznek az épületbe, ahol a hangszerboltba, vagy a kiállítótéren keresztül a többi közösségi térbe juthatnak. Az udvar oldalában meghúzódó lépcsőn közvetlenül az emeleti teraszra és kávézóba is érkezhetnek, a hátsó udvarba is beleshetnek. Az alsó szinteken a publikus részeket helyeztem el, ezekre ülnek rá a műhelyek – így felfelé haladva egyre intimebbé válik a ház.

 

 

A látszóbeton homlokzat a telekhatárt követő oldalakon ritmusos, néhány centimétert eltérő mélységű rétegekből épül fel – ahogyan a zenében is egyszerre több hangszert hallunk, hol egyik, hol másik hangot dominánsabban. A tömbből kiharapott részeken a homlokzat fala sík – mintha késsel vágtak volna ki belőle egy részt –, itt csak az alap ritmus jelenik meg ablakok formájában. A belső terekben a homlokzati falak szintén látszóbeton felületet kapnak, finom geometrikus mintával oldva a beton keménységét. A válaszfalak fehérre festettek. A ház egységét erősítik a letisztult formájú beton bútorok, valamint a bejárati üvegfalon visszaköszönő homlokzati minta. A ház egyik legfontosabb részletének tartom a bejárati kapuhoz tervezett kilincset, melynek ihletét a hangszerek egyik legfontosabb eleme adta: a hangolókulcs, mely nélkül a hangszeren nem is lehet játszani.

Apró Diana

Diplomaterv 2009. június; BME – Középülettervezési Tanszék
konzulens: Fejérdy Péter DLA építész, Perger István „Guszty" zenész, hangszerkészítő