Múlt és jövő randevúja – A KÖZTI Zrt. és a Hamburg C Kft. első díjas terve a PPKE Campus pályázatára

A Pázmány campus pályázatán a zsűri egyöntetűleg a Tima Zoltán (KÖZTI Zrt.) és Kruppa Gábor (Hamburg C Kft.) vezető tervezők által jegyzett pályaművet választotta győztesnek, többek között a meglévő (műemléki) épületekhez való viszonyulása és átgondolt belső kapcsolati rendszere miatt. A tervet az építészek leírásával mutatjuk be.

Bevezető

Távoli forrásból merítem tudásom,
és bebizonyítom Teremtőm igazát.
Jób 36,3

A PKKE Campus fejlesztése nem csak új funkcionális területek hozzáadásának lehetőségét jelenti, hanem a meglévő, működő épületek városi helyzetének megerősítését, nyitást a város felé, egyben az egyetemnek a tudományos életben elért jelentőségéhez méltó újra pozicionálását is. Nem csupán korszerű egyetemi infrastruktúra megteremtését várjuk a projekttől, hanem azt, hogy az épületegyüttes épített jele legyen az itt létrejövő lelki, szellemi koncentrációnak.

A helyszín és az ide tervezett funkció magától értetődően egy eszmei és történeti folytonosságot képviselő építészeti hozzáállást kíván, ami a jövőbe tekint, de a múlt örökségéből építkezik.

A humánus építészeti környezet hagyományos anyagokkal (tégla, kő, fa) és formákkal (árkádok, kerengők, galériák) hozza létre azokat az emberléptékű átmeneti tereket, ami az egyetemi életben nagyon fontos személyes találkozásoknak, az egyetemi polgárok közösségi összejövetelének helyszínéül szolgálhat.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Campusának tágabb térsége a világörökség része vagy annak pufferzónája. Számos műemlék, karakteres épület, építészeti együttes található a tervezési terület szűk környezetében. A Palotanegyed patinás közege, a történelmi időt magába záró és folyamatosan megújító városi miliő kedvező a magas kultúra, a meghatározó intézmények számára. A városépítészeti környezet kiváló lehetőséget kínál, hogy az évszázados trendekhez kapcsolódva, azokkal szinergiában bővüljön az egyetem.

Területalakítási, épület elhelyezési és építészeti koncepció

A tervezési terület a Palotanegyed különleges pontján, egy határhelyzetben van, a két oldalán eltérő jellegű városi szövettel találkozik. A Szentkirályi utca kistelkes sűrű, történelmi szövet, míg a Pollack Mihály utca köztes terén túl a tömbnyi telken áll a Múzeum. Itt a 19. század végéig jellemzően szorosan egymás mellé épített belsőudvaros, a város felé egy homlokzatot mutató lakóházak és a városi park közepén szabadon álló múzeum nagyvonalú tágassága között a Károlyi- Esterházy- és Andrássy-paloták díszes homlokzattal és saját kerttel jelentették a feszes, de elegáns átmenetet.

Az új Campus kialakításánál a legfontosabb szempont a PPKE kiszabadítása mostani „eldugott" helyzetéből, valamint a tömb eredeti karakteréhez közelítő városi környezet visszaállítása. A PPKE mai főépületének közbenső telken és egy átlagos szélességű történelmi utcában való elhelyezkedése nem felel meg sem az intézmény szerepének, sem a reprezentatív épületnek. A szűk, parkoló autókkal teli utca, a rálátás, az előtér hiánya nem engedik érvényesülni a főépületet.

Az egyetem kívánatos funkció egy elöregedő és lakóit folyamatosan vesztő/cserélő nagyértékű történelmi városrészben. Ennek a rendeltetésnek kisebb mértékűek a környezeti hatásai. Az itteni diákváros kiterjesztése több egyetem által bizonyítottan belvároskompatibilis.

A Magyar Rádió növekedése és szükségszerű fejlesztései az idők folyamán tendenciózusan kitöltötték a rendelkezésre álló teret, bekúszva a paloták közötti területekre, eltüntetve a homlokzatokat, kertrészeket, megszüntetve a bejáratokat, a hagyományos rendet, hierarchiát. Ez a folyamat nem kímélte a palotákat sem, megosztásokkal, lefalazásokkal, vendégfödémekkel szabdalták szét a tereket.

Az állandó beavatkozások, átalakítások hatására a vezérfunkcióin kívüli terek és térrendszerek már alig felismerhetők, eredeti karakterük elveszett. Fokozottan igaz ez a rádió működésébe bevont Károlyi és Esterházy műemlék palotákra is. A rádió tömb mai beépítésének felülvizsgálata és újrahasznosítása a további értékvesztés és a fenntartó funkció kivonulása miatt is indokolt. A rádió tömb kialakult beépítése kaotikus, az épületek agresszív betelepítése a paloták közé erősen vitatható, a mai, megengedőbb szemlélettel sem elfogadható. Fentiek miatt, elsősorban a városszerkezet rehabilitációja, a terek alá-fölé rendeltségi viszonyainak helyreállítása érdekében indokolt a jelentős bontásokkal járó radikálisabb beavatkozás.

A beépítésnél mérlegeltük a meglévő épületek részleges, vagy teljes megtartását épületérték szempontjából is, hiszen a legjobb és leggazdaságosabb a meglévő épületek hasznosítása lenne. Ezek az épületek azonban csak jelentős – építészeti, szerkezeti, funkcionális és üzemeltetési – kompromisszumokkal képesek – vagy még így sem képesek – a kiírás által elvárt, korszerű követelményeket teljesíteni. A meglévő épületállomány hasznosítása korábban a piliscsabai Pázmány-campus kialakításánál is sok kényszerű megoldáshoz vezetett.

Környezetvédelmi szempontból nehéz kérdéseket vet fel egy ekkora épületegyüttes elbontása és helyén egy új minőség, a hellyel kompatibilis új egyetemi campus tervezése, építése. A nagyon célzott funkciójú intézmény, „rádióüzem" működése és ciklusos fejlődése igen zaklatott építészeti egyveleget eredményezett. A pagoda, a stúdióegységek, az egyes építészeti megoldások az adott korszak kiváló, magas minőségű alkotásai, ám az eredeti épületek építészeti minősége erodálódott, mivel a technikai fejlődés, a funkciók sokrétűsége, az újabb technológiák, az épületek helyiségeinek és elrendezésének szinte folyamatos, ad hoc változtatását igényelték.

A rádió archívumát és fő irodaépületét éppen ezért műszaki állapotuk ellenére bontandónak ítéltük, mert akadályozzák a campus logikus és áttekinthető új rendjének kialakítását. A Szentkirályi utcai épületek bontása a jelenlegi Campus és a Múzeum közötti kelet-nyugati átjárhatóság megteremtése és a kialakítandó központi tér, illetve az alá megépítendő mélyparkoló miatt szükséges.

A további bontásokat elsősorban az határozta meg, hogy a meglévő épületekben csak komoly átépítésekkel lehetne az új funkcióhoz illő, egymással szintben kapcsolódó tereket létrehozni (magassági viszonyok, pincék állapota stb.), valamint a parkoló kijárat is csak a Bródy Sándor utcában alakítható ki, ami szintén ezen épületek nagymértékű szerkezeti átalakításával járna. A Bródy Sándor utcai épület teljes utcai traktusát megtartjuk, az udvar felé új, költséghatékonyan építhető és üzemeltethető kollégiumi szárny épül. A két épület közötti „Pagoda" az udvar alápincézése miatt elbontandó, visszaépítését nem javasoljuk ezen a helyen, de egy másik helyen, például az MTVA új központjában újra fel lehetne állítani.

Kapcsolódás a városi szövethez, a szomszédos létesítményekhez

A tervezett Pázmány-campus középpontja, egyben legfontosabb eleme a Szentkirályi utcai jelenlegi főbejárat előtti új térbővület, városi piazza. Ezzel a mostani, – az egyetem arculatához mára már hozzátartozó - főépület, főhomlokzat jelentősége sem csökken. Az új tér méretében hasonló a negyed hangulatos, diákok által kedvelt terecskéihez (Mikszáth tér, Lőrinc pap tér, Gutenberg tér, Szabó Ervin tér), és azoktól nagyjából azonos távolságra, mintegy ezek fókuszpontjában található. Hasonló közelségben van a Múzeumkert és a Trefort-kert is. Az új kis teret a Szentkirályi utca, valamint a főépület földszintjén átvezető passzázs köti be a környező forgalmasabb utcákba és csomópontokba.

Az új piazza mindkét oldalán álló térfal látványa, feltárulása izgalmas. A távlatok a tér feszessége ellenére is érvényesülhetnek, hiszen az itt lévők az átjárás során már az épület belsejéből kifelé haladva szembesülnek a másik épülettel, miközben annak részletei egyre jobban előtérbe kerülnek. A téren a kápolna mellett elhelyezett harangtorony az ég felé irányuló tekintet építészeti jele.

A teret keresztező Szentkirályi utca forgalmát tovább csillapítja a felszíni parkolás egy oldali megszüntetése, ami lehetővé teszi a gyalogos felületek növelését. Az utca faltól falig terjedő új, akadálymentes burkolatot kap a Múzeum utca és a Bródy Sándor utca között.

Az egyetem elhelyezkedésből adódóan a kialakuló új Campusnak nincs egyetlen fő megközelítési iránya, és emiatt nincs az egyetemnek egyetlen kiemelt főbejárata sem. A campust a városi épületek méretéhez igazodó, egymással összekötött kisebb épületrészek veszik körül. A telepítés rokonságot mutat a közeli Trefort kerttel, ahol szintén pavilonszerű szabadon álló oktatási tömbök helyezkednek el egy nagy parkban, szintén csak az utcák felé alakítva ki zártsorú homlokzatokat.

A bontások után a tervezett állapot szerint a Károlyi- Esterházy- és Andrássy-paloták visszakapják a bejárataikat, megtisztítjuk őket a belső leválasztásoktól, újra láthatóvá válnak a homlokzataik. A telepítésnek köszönhetően a Múzeum utcában a Károlyi-Csekonics palota is zöldfelületre, a volt díszkert helyén épített emelt kertre néz majd.

Érdekes városépítészeti kontextus, hogy a rádió tömbjének sarok épületei mind megtartandó, felújítandó épületek. A tömb megjelenésében, feltárulásában az utcakép sarokpontjaiként a folyamatosságot jelzik, és környező épületekkel való építészeti kapcsolódásaik is megmaradnak, ami enyhíti a változás hatását. A tömböt azonosító, az itt élők mentális térképén meghatározó saroképületek nem változnak. A sarkok, mint a feltárulás megszokott, beégett elemei megmaradnak, sőt a mögöttes sziluett átalakulásával, a tömegek kis léptékváltásával egy új harmonikus együttes előterébe kerülnek. A háttér sötétebb tónusa kihangsúlyozza jellegzetességeiket, a palotasor vibráló elemei jobban érvényesülnek.

Azzal, hogy az új beépítést a tömb belsejébe helyeztük, a paloták kiszabadulnak a korábbi durva ráépítés nyomasztó öleléséből. Az utcafronti zónában új terek jönnek létre a régi megszépülő paloták között.

A szomszédban elhelyezkedő, a kistelkes városszövetből kilépő Nemzeti Múzeum a Palotanegyed egészének jellegadó épülete. A léptékkülönbség a jól megformált épülettömeg, a kert, valamint a kismértékű magasság különbség miatt mondhatjuk, jól illeszkedik a környezetébe. Az emblematikus épület megjelenését, hatásos érvényesülését kiteljesíti a múzeum arányos kertje, mely az intézmény kisugárzását is felerősíti. Az utóbbi években a Múzeumkert magas színvonalú megújítása befejeződött. A múzeum együttes léptékénél fogva a városszövet kedvező fellazulását hozta és a mögöttes területek számára kedvező városba kapcsolódást is kínál.

A tervezési programnak megfelelő nagyléptékű együttest úgy illesztettük be a környezetébe, hogy a városrendezési előírások megengedte sűrűség keretein belül maradva, a korábbi körülbástyázott, befelé forduló építészeti világgal szemben egy új miliő jöjjön létre. A kompakt telepítés eredményeként értékes, a városi közösség számára is használható tereket terveztünk.

Az évszázados szövet kialakult jellegzetessége a különféle kisebb beágyazódó terek jelenléte és a városrész belső életének szervezése, szolgálata. Ezek minőségi megújulása a város számára is vonzó világot hozott létre. A túlhasználat a helyi igényektől eltérő környezetet, kínálatokat mozgalmas világot teremtett. A vonatkozó szabályozás zártsorú telepítésre vonatkozó paraméterei lehetővé tették a tömb szegélyére tervezett terek megalkotását. A helyi jellegzetes (Lőrinc pap tér, Mikszáth Kálmán tér), kisebb terekhez hasonló léptékű terekkel felerősítettük a vonzó lokális karaktert. A Pollack Mihály térrel összefolyó parkosított kapcsolati/tranzitterek a paloták érvényesülésén túl elsősorban pihenésre, találkozásra valók. Az egyetem telkén belüli zöld terek működése a közhasználatra korlátozott megnyitott terekhez hasonló modell szerinti.

A markáns összefogott beépítést súlyát a tömb hossztengelyére szervezve, megteremtettük a fellazítás és reflexió lehetőségét. A szövet ilyen karakterű fellazítása a Múzeum felé való szerves nyitásként is értelmezhető. A fellazulás tovább gördítése terek, utcák szövevényét új elemekkel gazdagítja.

A tömb beépítésének transzformációjával új, a környezetéhez alkalmazkodó, kompakt építészeti együttes születik. A tervezett együttes visszafogottan klasszikus formálásával egy erős, önmagában harmonikus, de a meglévő vibráló palotákkal nem konkuráló, emblematikus épület megalkotására törekedtünk.

Építészeti formálás, anyaghasználat, műszaki igényszint

A campus épületei a tömb változatos építészeti karakterű házai közé kerülnek, de meghatározó a jelenlegi főépület architektúrája is. A paloták díszesebb tömegei váltakoznak a lakóházak egyszerűbb homlokzataival. Az új épület – miközben egy határozottan új minőséget hoz az együttesbe – inkább az összekötő, integráló szerepet viszi. A tagolt kialakításnak köszönhetően sehol nem jelenik meg egybefüggő hosszú homlokzat és a meglévő palotahomlokzatokhoz sem tapad hozzá sehol az új épület. Bár az új épületrészek nagyobb alapterületet és volument képviselnek, mint a műemlék épületek, a hátrahúzott homlokzatoknak köszönhetően a történeti karakter marad a továbbiakban is a meghatározó, sőt a „Piazza" révén a régi főépület „helyzetbe kerül", az előtte lévő téren áthaladó és üldögélő egyetemi polgárok az eddiginél jobban érezhetik majd az intézmény és az építészeti arculat összetartozását.

A régi épületek homlokzatait – a műemléki szempontokat figyelembe véve – helyreállítjuk. Az új épületszárnyak jellemző homlokzati anyaga a tégla és a strukturálisan megjelenő mészkő. A tégla egyrészt több, a tömbben lévő és környező épület időtálló anyaga, másrészt finom és emberléptékű rasztere, meleg színe barátságos de rendezett hangulatot teremt, eséllyel tudja visszaszerezni a múlttal való természetes kapcsolatot. Összhangban az egyetem 14 küldetésével, képes megszüntetni azt az éles határt, amit a múltat vitrinbe zárva a modern kor húzott, drasztikusan elvágva a kontinuitást. Az ily módon kizökkent idő helyreállítása az itt létrejövő Campus egyik legfontosabb küldetése.

A földszinten az új ház mészkő lábakon áll. A kertekre néző homlokzaton ez átmeneti fedett tereket, árkádokat hoz létre, az aula felől pedig „kerengővé" alakul. Az emeleti ablakok kiosztása követi a földszinti árkádok egyenletes ritmusát.

Az épület tartószerkezeti rendszere jellemzően vasbeton pillérváz. A tornaterem és az előadótermek nagy fesztávú szerkezeteinél szükséges volt faltartók beiktatása. Az emeletmagas vasbeton tartók közötti területet gépészeti terek töltik ki. Ezzel a megoldással sikerült nagyon kompakt épületet létrehozni.

KÖZTI Zrt., Hamburg C Kft.

A pályamunka részletes műleírása és tablói a mellékletekben érhetőek el.

A lezártul pályázat díjazott és megvételt nyert terveit hamarosan publikáljuk az oldalon. Ezen felül Szerkesztőségünkbe továbbra is várjuk a pályázatra benyújtott többi művet is publikálásra.

Szerk.: Hulesch Máté