A Zsuffa és Kalmár Építész Műterem harmadik díjas terve a Ranolder-iskola pályázatán

A Ranolder János Katolikus Általános Iskola felújítása és bővítése során a Zsuffa és Kalmár Építész Műterem tervezői a Keszthely belterületén arányos fejlesztést, a fenntartható oktatási körülmények támogatását és a jóllét alapfeltételeit biztosító keretrendszer létrehozását tűzték ki célként, amely a klímasemleges értékteremtésen alapuló rehabilitáció újszerű példája is lehet. A pályaművet a bírálóbizottság harmadik díjban részesítette.

Általános leírás

Keszthely belvárosának kisvárosias karakterű műemléki épületei közt egy nagyléptékű oktatási és sportfejlesztés tervezése esetén kiemelkedő fontosságú a helyes magatartás, az épített környezet kialakult normáival arányos építészeti viselkedés meghatározása. A régi és új párbeszédének pontos artikulálása különleges hangsúllyal jelenik meg a városi szövet foghíjtelkeinek beépítése során. A Ranolder püspök által alapított, többször bővített oktatási épület, a Reischl-féle, barokk alapokon nyugvó volt sörház, valamint az új épületszárnyak integrálásával létrejövő létesítménynek emellett téralakítási és szerkezeti rendszerében egyszerre kell racionálisnak és észszerűnek lennie, úgy biztosítania anyagi és szellemi tartósságot, hogy a különböző funkciók nagyon különböző térigényeit is precízen le tudja követni. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy az épületegyüttes elsősorban diákok számára készül, a fiatalok tanulmányainak, szellemi, fizikai, szociális készségeinek és kreativitásának fejlesztésére irányuló oktatás versenyképes helyszíne legyen.

A Katolikus Általános Iskola eredeti, leánynevelő intézetnek épült fő épülete az alapító Ranolder püspök 1875-ben bekövetkezett halála után vált szerkezetkésszé, de a félkész zárda több éven keresztül üresen állt, míg végre 1882. év őszén megnyithatta kapuit. A sikeres intézményt 1902-ben pedig már bővíteni is kellett. A II. világháború utáni államosított időszak mintegy 60 éven keresztül tartott, az intézmény csak 2004-ben került újra egyházi fenntartásba, a Veszprémi Főegyházmegye kezelésébe. Mind az iskola eredeti két szárnya, mind pedig a jelenleg romos sörház és a vele szomszédos két lakóépület védett építészeti értéket képvisel, ezek értő átalakítása, összekötése és bővítése után az iskola rangjához méltó, patinás műemléki együttesben folytathatja oktatási tevékenységét már XXI. századi színvonalon.

A máig meghatározó osztály- és tanórarendszert a cseh-morva pedagógus, Johannes Amos Comenius írta le először részletesen a 17. században. A termek berendezése frontális oktatásra lett kialakítva, így a helyiségek elrendezése alig alkalmas a megszokott oktatási elvektől eltérő módszerek használatára. Az utóbbi évtizedekben viszont egyre több újító gondolat merült fel az oktatás szakterületén belül is. Az addig hagyományosan íráson, olvasáson és számoláson alapuló oktatási alappillérek mellett egyre inkább előtérbe kerültek olyan fogalmak, mint a kritikus gondolkodás, problémamegoldás, kommunikáció, együttműködés, kreativitás és innováció. A módszertani változások az oktatás tereinek is jelentős átalakulását igénylik, a mobil eszközök pedig a fix tanulói helytől független tanulás lehetőségét segítik elő. Ezzel együtt az oktatási terek szerepe és kialakítása is komoly változásokon ment keresztül, elsősorban az oktatás céljaira eddig nem használt terek átértékelésével, eddig nem létező téri helyzetek megteremtésével. A műemléki együttes teljes felújítása, a hagyományos térrendszer újragondolása mellett tehát olyan inspiráló, kísérletező környezet megteremtésére teszünk javaslatot, amely flexibilitásával meg tud felelni a XXI. század gyorsan változó környezeti és pedagógiai igényeinek is.

Funkcionális kialakítás

Tervünk az iskolaépület mindkét szárnyának (Ranolder- és Erzsébet-szárny) megtartásával és belső átalakításával számol. A felújítás a funkciók részleges módosítását és a belsőépítészeti arculatot is érinti, az értékes részletek megőrzése mellett. A kazánház és a Sörház utcai melléképületek funkciójukat vesztik, azok elbontásával az épületegyüttes új főbejárati előtere alakítható ki.

A volt kertmozi (még korábban sörkert) meglévő értékes faállományával helyi jelentőségű természetvédelmi terület, és vélhetően egy avarkori temető felett helyezkedik el. Ennek ismeretében a lehető leghelytakarékosabban telepítettük a kollégium új épületét, a szemben lévő hagyományos zártsorú beépítéshez hasonlóan. A szállás funkció megvalósítása tovább emelheti az iskola vonzerejét, nyaranta ifjúsági szállásként bevételt is termelhet.

A Deák Ferenc utca 30. alatti, helyi védelem alatt álló lakóépület teljes mértékben felújítandó, javaslatunk szerint a sörgyár épületével egybenyitható. A védett sörgyári épületek műemléki felújításával a földszinten megvalósítható az iskolai ebédlő és a sokoldalúan használható közösségi terek sora, az emeleten pedig oktatási, szaktantermi helyiségek jöhetnek létre, valamint az iskolai könyvtár korszerű helyszíne is itt kaphat helyet.

A sörgyár területén meglévő patinás pincerendszer felújítása, klub-, rendezvényi és kiállítási funkciókkal történő hasznosítása kapcsolódik az iskola szakköri és művészeti képzéseihez, de külső programok helyszíne is lehet (avarkori kiállítás, sörgyári és építéstörténeti kiállítás stb.).  A védett pincerendszer további helyiségei pedig a sportközpont kiegészítő funkcióit fogadhatják be.

A fejlesztés meghatározó eleme a többfunkciós sportközpont. A kisvárosi építészeti környezet véleményünk szerint nem viselné el egy nagyléptékű épület megjelenését, emiatt az uszoda és a tornaterem funkcióit nagyrészt terepszint alá helyeztük el, kihasználva a terület természetes lejtését. E megoldás energetikai szempontból is kifejezetten kedvező, valamint a műemléki pincerendszerrel való szintbeli kapcsolat is megvalósíthatóvá válik, elősegítve annak érdemi hasznosítását. Az uszoda és a tornaterem közös előtéren keresztül elérhető közvetlenül a Deák Ferenc utca felől (pl. rendezvények alkalmával), az iskola irányából pedig fedett árkádsor biztosítja a komfortos megközelíthetőséget. A közelmúltban részlegesen felújított műemléki lakóépületet (Deák Ferenc utca 32.) konditeremként és jógastúdióként javasoljuk hasznosítani, a sportközpont részeként.

Az iskola tagolt belső térrendszerét gazdagon differenciált kialakítású külső terek, udvarok, kertek sora egészíti ki, közösségi térként fejlesztett táj- és kertépítészeti megoldásokkal. Burkolt kisvárosi köztérként jelenik meg a Sörház utcai új főbejárati előtér, míg a Ranolder-szárny előtti hagyományos előkert, javaslatunk szerint Balaton-felvidéki tanösvényként újul meg. Az Erzsébet-szárny mögötti árnyas udvar alkalmas az iskolai rendezvények lebonyolítására, de telepített játékaival az óraközi szünetekben játszóudvarként is használható. Az eredeti helyén megtartott, jelenleg aszfalt burkolatú sportpályát vízáteresztő, rekortán burkolattal javasoljuk humanizálni. A kollégium udvara elsősorban pihenőkertként használható, a meglévő fák árnyékában kerti kápolna és kertmozi is kialakítható. Mind a sörgyári műemlékterekben kialakított közösségi terek, mind a kollégiumi hálótermek erre az intim, meghitt hangulatú kertre nyílnak. A sörgyári udvarban kialakított játszóudvart fedett-nyitott játszóház választja el a sportközpont előtti területtől, ahol a nagyrendezvények előtt gyülekezhetnek az idelátogatók.

Rehabilitáció és értékteremtés

A tervpályázatunkban bemutatott javaslatok innovatív térképzési megfogalmazása mellett költséghatékony szerkezeti megoldásokkal és visszafogott anyaghasználattal igyekszik gazdaságos fejlesztést megvalósítani. A meglévő épületállomány nagyarányú használata, közvetlen funkcionális térkapcsolatokkal, minimális közlekedőterületekkel, a többfunkciós közösségi terek sorával inspiráló tanulási táj létrehozását eredményezik, a lehető legkisebb alapterület, legkevesebb új szerkezet és kifűtendő légköbméter beépítése mellett. A több régi és új épületszárnyban kialakított oktatási együttes gazdaságos kivitelezhetőségét az ütemezés lehetősége is nagyban segíti. A magas zöldfelületi arány az egészséges környezet, ezzel együtt pedig a jóllét biztosításának is alapja.

Mind a meglévő, mind pedig az új épületek esetén hosszútávú fenntarthatóságra törekedtünk. A körforgásos építészet elveinek figyelembevételével nem csupán a felhasznált anyagok, szerkezetek, gépészeti és elektromos rendszerek, hanem a külső és belső terek sokrétű használhatósága, flexibilitása is kiemelt szempontként jelent meg a tervezés során, figyelembe véve az iskola közösségteremtő elveihez kapcsolódó funkcionális igényeit.

A Ranolder János Katolikus Általános Iskola felújítása és bővítése során a Keszthely belterületén arányos fejlesztést, a fenntartható oktatási körülmények támogatását és a jóllét alapfeltételeit biztosító keretrendszer létrehozását tűztük ki célként, amely a klímasemleges értékteremtésen alapuló rehabilitáció újszerű példája is lehet. A Reischl-féle sörház és a körülötte elterülő, alulhasznosított, barnamezős területek revitalizációja, az oktatási funkció mellett a szabadidő aktív eltöltését biztosító sportfunkciók és zöldterületek létrehozása mind a fenti célokat szolgálják. A klímaváltozás okán adaptálandó városi településszövet működésének javítása nem csupán építészeti kérdés, a közlekedési módok újragondolása, a megmaradt zöldterületek intenzív fejlesztése a hőszigetcsökkentő hatás fokozása érdekében is kiemelt cél kell legyen.

Az önfenntartó rendszer kialakításának része az esővíz gyűjtése, az innovatív vízgazdálkodás, energiatermelés és megújuló energiák használata. A javasolt vízgazdálkodási rendszer az eső- és záporvizek visszatartott elvezetését is biztosítja.  A szivacsváros innovatív rendszerének elve alapján pl. a járdák, parkolók és egyéb burkolt felületeken megjelenő fák körüli alépítmény is csapadékvíz-visszatartó közeg kialakításával készül, így a csatorna közműrendszer mentesül a plusz terheléstől, a fák vízellátása viszont száraz időszakban is biztosítható. Kutatások és gyakorlati tapasztalatok sora egyértelműen azt mutatja, hogy a városi zöldfelületek létrehozása, a közterek párologtató hűtése lehet az egyik leghatékonyabb stratégiai eszköz a városok klímaadaptációjára. Párologtató hűtés – elsősorban szabad vízfelületek létrehozásával és a zöldfelületek fejlesztésével – az alacsony hőterhelés, tehát napsugárzás leárnyékolása lehetőleg fákkal, nagyban segítik a terület lehűtését. Még kellemesebb hőérzetet teremt, ha a hűtést természetes légmozgás is segíti. Ezen megfontolások nagyban befolyásolták a zöld és kék infrastruktúra kialakítására vonatkozó elképzeléseinket a területen.

Zsuffa és Kalmár Építész Műterem

Szerk.: Hulesch Máté