Vita az építészetről, a magyarországi építészeti vitákról és vitakultúráról III. – Nemzeti Színház

Bánszegi Bíborka cikksorozatának harmadik részében a Nemzeti Színház vitájának kontextusát elemzi, rövid történeti összefoglalóval. A cikk összerántja a Nemzeti Színházak viharos történeteit, egészen Siklós Mária építészkamarából való kizárásáig. 

A Nemzeti Színházról és az utolsó Nemzeti Színház pályázat kapcsán felmerült építészeti, etikai kérdésekről szóló vita 2000. január 18- án zajlott Budapesten, a Bercsényi utca 28- 30 szám alatt, személyes jelenléttel. A vita szervezője a Bercsényi Építész Szakkollégium volt.

Az esemény jegyzőkönyve 2000. április 2-án jelent meg az Építészfórumon. [1] 

A jegyzőkönyv alapján a Bercsényi Építész Szakkollégium képviseletében a vitát szervezte: Somlai-Fischer Szabolcs, Nagy Péter Sándor és Szemerey Samu.

A meghívott vitatkozók: Vargha Mihály, az Új Magyar Építőművészet főszerkesztője, Balázs Mihály építész, Magyar Bálint volt kulturális miniszter, Reischl Gábor építész, Fiala István építész, Zilahy Péter író, Szalai András építész-művészettörténész.

A vitához hozzászólt: Ordasi Zsuzsa, Roth János, Schneller István, Ligeti Béla, Szegő György, Bartók Miklós, Belitska-Scholtz Hedvig.

A vita elemzéséhez elengedhetetlen ismerni a Nemzeti Színház pályázatainak és meg nem építéseinek történetét.

A Nemzeti Színház meg nem építése

1837-ben az akkori Kerepesi, mai Rákóczi út elején, az Astorián épül meg a Pesti Magyar Színház épülete (terv.: Zitterbarth Mátyás). A Nemzeti Színház 1840-től ott kezdi meg működését, egészen 1908-ig mikor az 1900- as évek elején tönkremenő Népszínház épületébe, a Blaha Lujza térre költöztetik. Ezt követően 4 év múlva 1912-ben a Rákóczi úti Nemzeti Színház épületét elbontják, majd pedig pályázatot írnak ki a helyszínre, egy új, kifejezetten már a Nemzeti Színház társulatának dedikált épület tervezésére és megkezdődik a Nemzeti Színház pályázatok meg nem valósulásának majdnem egy évszázados sorozata.

Az első pályázat helyszíne tehát 1912-ben az Astoria sarok. A kétfordulós pályázat első fordulójában Medgyaszay István I. díjat nyert, azonban a városi közönség tetszését nem nyeri el a vasbeton épület, így a zsűri második, meghívásos fordulót ír ki, melyet Tőry Emil és Pogány Móric nyer. A színház építése azonban az első világháború miatt elmarad, de a megépítendő terv ez marad egészen 1937-ig a Nemzeti Színház megalakulásának centenáriumáig, amikor azonban a megvalósulást a második világháború hiúsítja meg.

A Nemzeti Színház kérdése 1964-ben kerül újra asztalra, mikor is a Blaha Lujza téri Népszínház épületét a metró építésénekürügyén bezárják, majd 1965-ben felrobbantják az épületet.

Ekkor a társulat ideiglenesen a Hevesi Sándor téri Magyar Színházba költözik. 1965-ben írják ki a második pályázatot, ezt már 1964-ben egy elhelyezési pályázat is megelőzi, amelyben Ébert Ágoston, Preisich Katalin és Preisich Gábor, illetve Kovács Balázs és Mező Lajos érnek el kiemelt díjazást. A kiemelt díjazott pályázatok alátámasztották az akkor már központosított szocialista hatalom elképzelését, a színház Dózsa György úti elhelyezését.

A második pályázat formája nemzetközi pályázat a szocialista országok építészeti számára. A pályázat során két második díjat osztanak, Jan Boguslawski és Bohdan Gniewiewski, valamint Hofer Miklós számára. Megbízástvégül Hofer Miklós kap.

Az ezt követő 23 évben magát az építést a kormányzat sosem valósította meg, azonban újabb és újabb tervváltozatok láttak napvilágot, a közvélemény nyugtatásául, míg végül 1983-ban mozgalom indul a színház megépítéséért.

1989-ben, még a rendszerváltás előtt írják ki a harmadik Nemzeti Színház pályázatot. Ezt a pályázatot is egy elhelyezési ötletpályázat előzte meg, amelynek eredményeképp az akkori Engels, mai Erzsébet tér és a budavári Szent György tér között választhattak lehetséges helyszínt a pályázók. A harmadik pályázat győztese Ligeti Béla lett, aki a Németh kormány idején még megkapja a megbízást egy beruházási programtervre, azonban a rendszerváltás és az azt követő Antall kormány ejti a Nemzeti Színház ügyét.

1997-ben írják ki a negyedik Nemzeti Színház pályázatot, amelynek helyszíne az Erzsébet tér, lebonyolításának formája névaláírásos, nyílt, hazai pályázat. A pályázat győztese Bán Ferenc. Az új színház alapkövét 1998 tavaszán helyezik el.

1998-ban a választások után, kormányváltást követően az új kormány leállítja az építkezést, azonban a Nemzeti Színház kérdését nem veszi le a programjáról. Az 1997-es pályázat eredményét figyelmen kívül hagyja és visszatérne a Dózsa György úti helyszínhez, egy csökkentett programú színház tervével.

Erről az elképzelésről, azonban a fővárosi és kerületi fellépés miatt le kell mondaniuk. A kormány ezután Dél-Pestet jelöli ki helyszínül és pályázat nélküli tervezési megbízást ad Siklós Máriának, amely eljárás, majd a nyilvánosságra kerülő terv az építész szakma hangos bírálatát váltja ki.

1999-ben végül egy szűk körű meghívásos pályázatot írnak ki, melyet Vadász György nyer meg. Azonban Vadász György végül tervezői hatáskörének korlátozása miatt visszalépett az épület tervezésétől, amely konfliktus végül a Siklós-féle terv továbbviteléhez és megépüléséhez vezetett.

Az új, Siklós Mária tervei alapján elkészült Nemzeti Színházat 2002. március 15-én nyitották meg. [2]

A vita

Vitaindítóként az Építész Szakkollégium képviselői, a vita szervezői, ismertették azokat a politikai, közéleti, etikai és szakmai kérdéseket, melyek megválaszolását célul tűzték ki a jelenlévők segítségével.

• Mitől lesz egy színház Nemzeti Színház?
• Ki építheti egy nemzet színházát, kinek építheti és mennyi időre szól?
• Mennyire van átpolitizálva, mennyire nem közhasznú, mennyire tekinthető propagandacélú kezdeményezésnek a Nemzeti Színház terve 2000-ben?
• Hogyan kezeli a mindenkori közélet és a mindenkori hatalom, legyen az kormány, vagy ellenzék az építészeti kérdéseket, az építészet kérdését és a köztér kérdését?

Ordas Zsuzsa Koltai Tamás Nem csak nemzeti ügy című cikkéből idéz a Nemzeti Színház szükségességének kapcsán, mely szerint “a Nemzeti Színház nincs kiszolgáltatva az ideológiának, a politikának, a színházon kívüli eszméknek. Egyedül és kizárólag esztétikai színvonala minősíti." Azonban az idézetet ezzel a kérdéssel egészíti ki: "ma – 2000-ben– van-e szükség Budapesten Nemzeti Színházra?"

Magyar Bálint a nemzeti jelző megfelelő megvalósulását egy új minta kialakításában látja, mind megújulásban építészeti értelemben, mind pedig társulatszervezési szemlélet értelmében.

Zilahy Péter a Nemzeti Színház drámáját és sajátságosan magyar voltát az épület meg nem építésének történetében és kálváriájában látja, Szalay András pedig erre rálicitálva javasolná, hogy a meg nem épülő Nemzeti Színházat egy stáb állandóan tervezze (és az sose valósuljon meg).

Magyar Bálint is elismeri, hogy lényegében egy permanens Nemzeti Színház építési mozgalom az, amit az ország megvalósít. Nemzeti Színház nincs és nem is volt, a mozgalom minden. Kimondja, hogy a Nemzeti Színház Erzsébet téren való építése teljes mértékben politikai okokból lett leállítva, valamint a Kamara felelősségét emeli ki és cselekvést sürget, hogy a jövőben ne történhessen meg az építészszakma véleményének figyelmen kívül hagyása, ilyen és ehhez hasonló kiemelt beruházások esetén.

A felszólalók szinte mind egyetértenek abban, hogy a Bán Ferenc által tervezett Nemzeti Színház építésének leállításával lényegében az egész szakma validitását kérdőjelezte meg a kormány.

Szalai András abban látja a problémát, hogy a rendszerváltás után nem tisztázódott, hogy mi az, ami pártpolitikai és mi az, ami nemzeti érdek. Magyar Bálint elvárná, hogy ezekről a kérdésekről a szakmának ítélete legyen és ne meneküljön el a kihívások elől.

Bartók Miklós kompromisszumra való törekvésre buzdít. Javaslata, hogy a Kamara ragaszkodjon a következőkhöz: a meghívásos pályázatra azokat, és kizárólag azokat hívják meg akik az előző pályázaton díjat vagy megvételt nyertek. Ne csak a homlokzatra, hanem az egész épületre szakszerűen kiírt pályázatról legyen szó. Megfelelő zsűri álljon össze, akiket a nemzetközi építész szakma is megerősít, hogy az elbírálás korrektsége vitathatatlan legyen.

A vitát végül Ordasi Zsuzsa összefoglalója zárja, aki a kompromisszumkészség minimálisra csökkentését, az európai normák szem előtt tartását, egy nyilvános, lehetőleg nemzetközi pályázatot és az esztétikai szempontok érvényesülését javasolja.

Szemerey Samu az utolsó szó jogán kiemeli, az építészeknek meg kell tanulni kommunikálni és ebbe a kommunikációba a “Nem" is bele kell tartozzon.

A vita következményei

A vita és az általa megfogalmazott törekvések végül nem tudták befolyásolni a Nemzeti Színház sorsát. Hiábavaló volt az építészek protestálása, a szakmai és esztétikai hiányosságok sorolása, nyílt levelek és tiltakozások sorozata. Siklós Mária terve megvalósult a Duna parton.

Kerényi József: Szakbírálat - Az új Nemzeti Színház koncepciótervéhez [3]

Kerényi Józsefet, a tervező Siklós Mária kérte fel hogy írjon opponenciát, aki a feladatot azzal a feltétellel fogadta el, hogyha nem kell túl sok rosszat mondania, elvállalja. A koncepcióterv megismerése után úgy döntött opponenciát nem ad ki, de egy levélben összefoglalta legfontosabb észrevételeit.

Legnagyobb problémaként a minimálisra csökkentett színházi programot emeli ki. Ezek után problematizálja az eljárás menetét, a tervpályázat hiányát és a gyülölködő politikai küzdelem negatív hatását a Nemzeti Színház ügyére, mely ezáltal közömbössé tette közönségét az ügy valódi jelentősége iránt.

2000. decemberében Siklós Máriát kizárták az építészkamarából.

Javasoljuk olvasóinknak a felület jobb oldalán található, kapcsolódó cikkek bönghészését. A jelenleg álló színház vitája túlnyomórészt az Építészfórumon zajlott, így aki jelen cikknél bővebben kíván tájékozódni az ügyben, bőven találhat további olvasnivalót. 

Szerk.: Őze Sándor

Hivatkozások 

[1]  Nyilvános vita a Nemzeti Színház kapcsán felmerült építészeti, etikai kérdésekről. Építészfórum, 2000.20 04.02. (Utolsó elérés: 2025. 01. 11.)

[2] A történeti áttekintéshez felhasznált irodalom: VARGHA Mihály: Kudarc-sztori. Építészfórum, 2000.07.13. és DÉRY Attila: Nemzeti színházaink. Mozgó Világ, XX-VII. évf., 2001/1, 121-127.

[3] KERÉNYI József: Szakbírálat - Az új Nemzeti Színházkoncepciótervéhez. Építészfórum, 2000. 07.13. Szakbírálat — Az új Nemzeti Színház koncepció-tervéhez (epiteszforum.hu)