Árválkodó tanyák – A Horgosi Csárda revitalizációja – Tóth Emese diplomamunkája

"A tervezési programom a meglévő, feledésbe merülő értékekből építkezik. A három legfontosabb irányelv, mely a teljes tervezési ciklust jellemzi: értékmentés, értékteremtés és értékmegőrzés." – írja Tóth Emese diplomamunkájáró. "Sajnos elfelejtettük, hogy a régi is lehet jó, a tradicionális is lehet értékes, a hagyományos is lehet kortárs."

Parasztház. Végtelen rónaság. Kukoricaföld. Tanyavilág.

Pár szóval lefesthető idilli naturalizmus, az Alföld romantikája. Sokaknak ez a kép nem több, mint szántóföldek tömege, de nekem maga az otthon, egy menedék. Vajdaság nem bővelkedik hegységekben. Nincsenek magasan fekvő pontjai, sem meredek kanyonjai. A határtalan horizont az, ami a lelkét adja. Bármerre is utazom a nagyvilágban, a visszafelé vezető úton az első termőföldet megpillantva jóérzéssel tölt el, hazaértem.  

A diplomamunkám problémafelvetését is pontosan ez a lírai kép adja. Az alföldi tanyavilág bővelkedik – egyszerre költőien gyönyörű, mégis szomorú – romos állapotú épületekben. A tanyasi élet, mint olyan, megszűnt régi formájában. Az így megmaradt, üresen álló építmények nagy része ma az enyészeté. Mindenképp érdemes lenne hasznosítani őket valamilyen módon.

A tervezési programom a meglévő, feledésbe merülő értékekből építkezik. A három legfontosabb irányelv, mely a teljes tervezési ciklust jellemzi: értékmentés, értékteremtés és értékmegőrzés. Sajnos elfelejtettük, hogy a régi is lehet jó, a tradicionális is lehet értékes, a hagyományos is lehet kortárs.

Kutatásom tárgyát tehát nagyobb perspektívában határoztam meg, a határt átívelve Szabadka és Szeged között fekvő területre összpontosítva. Célom egy – szociális kontextusba helyezett – alapos és átfogó kép kialakítása, továbbá a felmerülő problémák megoldási lehetőségeinek vizsgálata.

Hogy pontosan ismerjük a probléma gyökerét, minél terjedelmesebb adatmennyiség gyűjtésére volt szükség. A történelmi múlt és a kialakult állapot vizsgálata mellett fontos volt az emberek véleménye is, hiszen a fejlesztés értük történik. Így közvéleménykutatást végeztem kérdőív és interjú formájában.

A tervezett fejlesztési folyamat részeként különálló tanyahasznosítási koncepciók készültek a lakhatás, az agrárturisztika és az agráripar témakörében. A kutatás eredményei alapvetően határozták meg a zónák kialakítását. A felmérés így lehetővé tette, hogy a fejlesztési stratégia valós adatokon alapuljon.

A lakhatás kérdéskörében kiemelt fontosságú volt a településközeliség. Az infrastruktúrát tehát fejleszteni kell az élhető Alföld kialakítására. Ebből adódik, hogy a közúthálózatot és a kerékpárutas lefedettséget bővíteni kell a vizsgált területen.

Az agrárturisztika azokat a tanyákat helyezi előtérbe, amelyek távolabb eső területeken helyezkednek el. A nyugalom biztosítása itt elsődleges szempont. A kerékpáros úthálózat és a közúthálózat fejlesztése itt is kulcsszerepet kap.

Az agráripar tárgykörében elsőbbséget élveznek az ipari övezetekhez közel, a lakózónáktól távol eső területek. Itt továbbá fontos volt a nagy, egybefüggő termőföldek közelsége is. A meglévő közúthálózat bővítése és az infrastruktúra fejlesztése itt is fő szempont.

A fejlesztés figyelmet fordít a klímaváltozás következményeinek mérséklésére is. A hirtelen lezúduló, nagy mennyiségű csapadék helyben tartása érdekében a burkolt felületek mentén szikkasztóárkokat, esőkerteket, a településektől távolabb eső területeken és az árterületekhez közel pedig víztározó tavakat kell létrehozni, melyek a tározáson kívül párologtatással is mérséklik a hőmérsékletet.

A tervezési helyszín tehát Vajdaság, azon belül is a határ mellett fekvő kicsiny település, Horgos. A falu hasonló gondokkal küzd, mint a legtöbb vajdasági település. Lassan, fokozatosan a munka- és egyéb lehetőségek hiánya miatt elnéptelenedik. Itt még fellelhető a szoros kötelék ember és természet között. A helyi lakosság egy része paprikatermesztéssel foglalkozik.

A településtől mindössze 2,5 km-re áll a tanyavilág egykori központi létesítménye, a Horgosi Csárda. Az építmény jelenleg magányos remeteként áll szikáran az alföldi pusztaságban. Időről időre egy-egy nincstelen keres menedéket fedele alatt. Épületünket egykoron egy népdal ihlette. A dallam még az 1800-as években álló csárdáról szól, azonban ez az építmény a tűz martalékává vált, így lett a megnevezett épület maga a Horgosi Csárda. Sajnos a vendéglő a ’90-es években bezárt, azóta rágja az idő vasfoga, a hanyatlás lassan felemészti.

Összesítve elszigetelten áll egy XX. századi, nagy múltra visszatekintő, de méltatlan sorsú, ma csak problémákat okozó csárdaépület. Továbbá adott a helyi paprikatermesztéssel foglalkozó kistermelői réteg. A kettő házasításából létrejött a diplomamunkám fő egysége: a fűszerpaprika feldolgozó manufaktúra építészeti terve. A funkció kiegészül egy üvegházzal és – a csárda rendeltetésre reflektálva – egy vendéglátóipari egységgel, ahol a helyben megtermelt és feldolgozott fűszerpaprikából főzött ételek kerülnek az asztalra.  Így lesz az épületegyüttes az év minden napján működtetett mezőgazdasági, ipari és szolgáltatói egység.

Tóth Emese

OPPONENSI VÉLEMÉNY TÓTH EMESE DIPLOMATERVÉHEZ

A diplomadolgozat témája a délalföldi tanyavilág, közelebbről a horgosi csárda és annak revitalizációja, hasznosítása.

A dolgozat részletesen foglakozik a tanyarendszer kialakulásával a történeti Magyarország területén, ezzel a Szeged-Szabadka tengelyen létrejött sajátos településformával, annak gazdasági hátterével és a jelenlegi elnéptelenedés gazdasági, szociológiai hátterével.

Kutatása alapján feldolgozza a tanyák jellegzetes népi építészeti megjelenését, feltérképezi az egyes területek építészeti tipológiáját, és válaszokat keres arra a kérdésre, miként menthető át a 21. századba ez a településforma és épületállomány, milyen valós tartalommal lehetne korszerűen, gazdaságosan fenntartani, megőrizve mindazt a kulturális tartalmat, építészeti értéket, amelyet, ha nem vigyázunk, az iparosítás és az urbanizáció végképp eltörölhet.

Emese diplomatervében egy példával illusztrálja a tanulmányban megfogalmazott elveket. A horgosi csárda neve egyértelműen utal legutóbbi funkciójára, amely csak nevében azonos a népdalban szereplő csárdával. A több évtizede megszűnt csárda egy valaha volt tanya csűr épületében működött, amely a lakatlanság ellenére fennmaradt és a tanulmány szerint megmenthető és hasznosítható. Emese az épületben egy, a környék méltán híres paprikatermesztésére alapozott manufakturális feldolgozó kisüzemet tervezett. A technológia logikája mentén kialakított alaprajz igazolja az épület alkalmasságát a tervezett funkcióra. Az adott funkció velejárójaként elkerülhetetlen építészeti beavatkozások mellett is megőrzi az épület eredeti arányait, legfőbb szerkezetét. Talán csak a végfalon kialakított magas, íves záradékú nyílás hat idegenül a mindvégig visszafogottan, a célszerűséget, mint vezérlőelvet követő építészeti gondolkodás mellett.

A régi épületet új elemekkel bővíti, amelyek okosan egészítik ki a fő funkciónak tekinthető feldolgozóüzemet. Az átgondolt program az év egészére nyújt elfoglaltságot. Szépen szerkesztett arányos kiegészítés mindegyik új építészeti elem. Az épületek a kortárs építészet eszközeivel, mégis a régivel harmóniában megfogalmazott kompozíciót képeznek.

Tóth Emese diplomamunkáját, ha egy szóval kellene jellemeznem, ez a szó az arányosság lenne. Ez az arányosság éppúgy jellemző a programalkotásra, mint az építészeti megfogalmazásra. Ez az az építészeti magatartás, amelyet a gyakorlatban érdemes lesz megtartani. A diplomatervet jó szívvel ajánlom a tisztelt bizottság figyelmébe.

Pécs, 2024. május

Pelényi Margit
építész

Szerk.: Hulesch Máté

[1] Ortutay Gyula (szerk.), Katona Imre (szerk.): Magyar népdalok (HTML), Neumann Kht., Budapest, 2000 (Megtekintve: 2024.04.04.)