Az aránytalan büntetés kategóriája

Teljesen egyet lehet érteni Gunther Zsolt azon írásával, amelyet az építészfórumon jelentetett meg, s amely írás általában is foglalkozik a hazai pályázati gyakorlattal (annak kritikájával), s foglalkozik e tarthatatlan gyakorlat és a „Budapest szíve, Városháza fórum” pályázat negatív tanulságával, úgyszólván botrányosnak is mondható zsűrizési „technikájával”.

Noha érteni vélem azt, hogy az Építész Kamara a pályázatok védelmében, ill. a pályáztatási kötelezettség érdekében emelhette be azokat a a”közbeszerzések” kategóriájába, szomorú és tarthatatlan az a hazai mentalitás és gyakorlat, a vizuális és építészeti kultúra ama hiánya, amely MIATT e közbeszerzési álságos JÁTÉKOT kellett segítségül hívni etárgyban. E közbeszerzési eljárás félreértelmezése eredményezett olyan tragikomikus kiírást, mint amelyre a BUDAPEST SZÍVE sikeredett. Az e pályázaton alkalmazott előminősítő rendszer egyértelműen építész- és építészetellenesnek minősíthető, mert követhetetlen pontozásos értékelő módszerével a kisebb irodákat kizárta a versenyből, függetlenül attól, hogy ezekben az irodákban milyen talentum koncentrálódhat. De kizárta a versenyből ez a követelményrendszer, követelményhalmaz a kisebb cégeket, azzal is, ahogyan megmagyarázhatatlanul és úgyszólva kivitelezhetetlenül felduzzasztotta a beadandó munkarészeket – azok helytelenül megállapított léptékét, a szakági műszaki leírások minőségét, az üzemeltetési költségszámításokat, helyiség-kimutatásokat – s folytatni lehetne e sort…           

Ha a hazai pályázati rendszert összevetjük pl. az európai északi (és déli) országok ilyetén rendszerével, azzal a rendszerrel, amely úgyszólván minden pályázati kategóriában MEGŐRZI AZ ÖTLETPÁLYÁZAT jellegét, s amely a beadandó munkarészek tört mennyiségét követeli meg a mi szokásainkkal szemben,- és amely a pályázati LAPOK kidolgozási követelményeinél is EGÉSZEN MÁS GYAKORLATOT FOLYTAT,- nos, evidenssé válik effajta szokásaink TARTHATATLANSÁGA. De tarthatatlan az is, amilyen módon a zsűrik (és szakértői stábok) összeállnak. A KAMARÁK ÉS A MÉSZ ASSZISZTÁLÁSÁVAL e grémiumokból lassacskán kikopnak a GYAKORLÓ ÉPÍTÉSZEK, DE A GYAKORLÓ ÉPÍTÉSZ – KRITIKUSOK IS. Az építész – arányt a jelen gyakorlat a HIVATALNOK – ÉPÍTÉSZEK egyre nagyobb zsüror – létszámával éri el! Immáron követhetetlen az a joggyakorlat, amely a zsűritagok és a szakértők befolyását a pályázat végkifejletében úgyszólván fedésbe (egyenlő erőt képviselő szintre) hozza és értelmezi, miközben a szakértő felelőssége a pályázati folyamatban sehol sem deklarálódik.

Fentiek értelmében a KAMARÁKNAK ÉS A MÉSZNEK az alábbiakat kellene a legsürgősebben tisztázni, egyértelműsíteni, érvényesíteni:

1. A pályáztatás kötelezettsége semmiképp se függjön össze a közbeszerzési törvény tender-kiírási gyakorlatával.

2. A kiírásokban megfogalmazott követelmények egyenes arányban álljanak a tervek minőségének (tartalmának) elbírálhatóságával, s ne a beadandó anyag VOLUMENE határozza meg a pályázatok zsűrizhetőségét.

3. Ezzel összefüggésben, a KAMARÁK ÉS A MÉSZ a legsürgősebben dolgozzák ki az ún. ÖTLETPÁLYÁZAT gyakorlatát – alkalmazhatóságát egy ilyetén eljárás céljainak eléréséhez – (nota bene a legjobb TERV, TERVEZŐ kiválasztásához.)

4. Törekedni kell a pályázati anyagokat a LEGTÖMÖREBB, s a pályázat témáját a legvilágosabb, legracionálisabb, legérthetőbben, a zsűrizés számára legkezelhetőbben kidolgoztatni. (Elképzelhetetlen, hogy egy zsűri becsületesen és értelmesen dolgozzon fel 7-800 db 70/100-as lapból álló pályázat anyagát, 1000 oldal feletti műszaki leírás és táblázat elolvasására kötelezve a bíráló grémiumot)

5. A KAMARÁK ÉS A MÉSZ a legszigorúbban ügyeljenek arra, hogy a pályázók számára rendelkezésre álló idő alkalmas legyen a feladat megoldására. A pályázati kiírások félreértelmezhetetlenek, követelményeik egzaktak legyenek.

6. El kellene érni, hogy MINDEN ZSŰRI legalább harmada olyan GYAKORLÓ ÉPÍÉTSZEKBŐL ÁLLJON, akik az adott témához értenek, s alkalmasságuk a zsűritagságra MEGKÉRDŐJELEZHETETLEN (beleértve a megkérdőjelezhetetlenségbe a perszonális – munkakapcsolati – munkaviszonyi állapotokat is!)

7. Olyan pályázatokat, amelyek a fenti elvekkel szemben íratódnak ki, a KAMARÁK TILTSÁK LE, tagjaiknak ne engedjék meg az indulást. (E kamarai JOGOT sürgősséggel tisztázni kellene!)

8. Pontosítani kell a hazai kiírású NEMZETKÖZI PÁLYÁZATOK feltételrendszerét, s törekedni kell arra, hogy pályázataikra minél több külföldi építész vegyen részt. Ezzel együtt meg kell vizsgálni, hogy milyen módon, milyen módszerekkel lehetne megkönnyíteni a MI indulásainkat külföldön.

9. Egyértelműsíteni kell a SZAKÉRTŐK státusát a zsűrikben, s törekedni kell arra, hogy a szakértői grémium a lehető legkisebb létszámú legyen. Olyan szakterületek elbírálásához, amelyek NEM, VAGY ALIG BEFOLYÁSOLJÁK a pályázat végeredményét, ne kelljen munkarészeket beadni, ill. elbírálásukhoz ne kelljen külön szakértőket foglalkoztatni.Meg kell szüntetni azt a mai gyakorlatot, hogy a pályázatok a prezentációk, a kidolgozások, a 3D-k versenyei legyenek!

Dr, Finta József

Szabó Tamás János DLA

Meg lehet valahol nézni egyben ezt a hat kizárt pályázatot?

Komolyan elgondolkodtam ezen az anonimitás-kérdésen, hogy mennyire fals ez a pdf fájlok tulajdonság mezőjében turkálás.

Merthogy miről is kéne szóljon az aninimitás kérdése?

nyilvánvalóan az esélyegyenlőség alapelvének tiszteletben tartása;arra, hogy ne a név alapján történjen a döntéshozatal, hogy a döntéshozókat a döntés során ne befolyásolja a név, ne legyenek prejudikációi a tervező személye alapján;illetve, hogy adott esetben a döntéshozók ne tudják kiválasztani a nekik más szempontból "kedves" tervező által készített tervet;Mik következnek ezekből? hátulról kezdve:a "csókos" kiválasztás elkerülése gyakorlatilag lehetetlen, ugyanis nem kérik be a zsüritagok nemzetbiztonsági megfigyelésének jelentését arra vonatkozóan, hogy semmilyen módon nem került kapcsolatba a pályázókkal a tervezés során (sem telefonon, sem személyesen, sem egyéb eletronikus eszköz segítségével) - merthogy nem kell hosszasan ecsetelni, hogy még egy mms-nyi kép se kell ahhoz, hogy jelezzem a beépített zsüritag(ok)nak, melyik tervet csináltam én, a csókos;egy felkészült zsüritag pedig segítség nélkül is jó eséllyel tudja, hogy melyik tervet ki csinálta;ergo, ha egy zsüritag a pdf fájlok részleteit vizsgálgatja, az már magában gyanús, a többi zsüritagnak rá kéne koppintania az orrára, hogy mit is csinál, mit, miért vizsgálódik olyan hevesen?mint ahogyan a "törvényszéki igazságügyi szakértői laborban a papírlapokon található nanoszennyeződésekből is kimutatható a készítés helye;nem is beszélve arról, hogy a nyomatok mikroszkópikus vizsgálatával megállapítható a nyomtató tipusa, amiből pedig kinyomozható az olyan nyomtatókkal rendelkezők köre... :)mégsem készülnek ilyen vizsgálatok;illetve hosszasan lenne sorolható azokan a feltételeknek a sora, amiből a szerző kiléte kideríthető lehet a végső döntés előtt (postabélyegző, csomag mérete, jellege, egyedi jellemzője stb.)tehát nem az abszolút anonimitás kell cél legyen, hanem csupán annyi, hogy ne legyen nyilvánvaló, egyértelmű a tervező személye.s nem azért mert én nem lennék híve a lehető legnagyobb semlegességnek, esélyegyenlőségnek;hanem mert (a fentiekből nyilvánvalóan) nem létezik abszolút anonimitás, s az esetleges elfogult zsüridöntés ezeken az objektív tényezőkön túl is könnyen kiderülhet (normális esetben): például a zsürizés folyamatában, a zsüritagoknak jegyzőkönyvben kellene rögzíteniük, ha valami ilyesmi a tudomásukra jut.Egy szó mint száz: botrányos ez az ügy. Botrányos, hogy mennyire elsikkad a lényeg. Botrányos, hogy a pdf-turkáló "közbeszerzési" szakértők mennyire nincsenek tisztában a tevékenységük valódi céljával (olyan ez az ügy, mintha a rendőr lövöldözne a piroson áthajtók után - egyértlemű, hogy piroson áthajtani szabálytalan, de a lövöldözés aránytalan és a jogszabályok szerint is törvénytelen ilyen esetekben). Botrányos, hogy a zsüri tagjai asszisztáltak ehhez a butasághoz.