Bódis-hegyi kilátó, kávézó és tanösvény Veresegyházon – Módy Pál Flórián diplomamunkája

„Az ember legszívesebben ott hajt végre módosítást környezetében, ahol szeret lenni, és úgy érzi a sok ott töltött idő után, hogy eléggé ismeri ahhoz, hogy tudja, vagy érezze, mit tesz egyes részletek bolygatásával." – a Bódis-hegyre tervezett diplomamunkáját Módy Pál Flórián mutatja be.

Veresegyház Budapest vonzáskörzetében található, egy dinamikusan fejlődő város. Az elmúlt 30 évben megháromszorozódott a lakossága, és a népesség aranyában hazánk legfiatalabb települése. A város növekedése már ott tart, hogy lassan összenő a szomszédos településekkel, és így koncentráltabban kell foglalkozni a még szabad, és kikapcsolódásra alkalmas helyekkel. Fontos az emberek komfortszintjét is figyelembe venni, mikor a természetbe szabadidős tevékenységgel kapcsolatban tervez az ember. A sár, eső és a szél sokaknak elveszi a kedvét, ezért terveztem az erdőbe, hogy helyet és lehetőséget biztosítva, rossz időben is, burkolt útfelületen megközelítve elérhető legyen az természet.

A Margita-domb (345 m) a gödöllői dombság legmagasabb pontja, mely Veresegyház felett magasodik, a város jelentős része a domb lankáin épült ki. Itt található a tervezési helyszín a Bódis-hegy (318 m), mely egy alsó dombja a Margitának. Ez a hely egy frekventált és sűrűn használt rész az itt élők mindennapjaiban. Innen ellátni Budapesttől a Budai-hegyektől, a Pilisen és a Visegrádi-hegyen át a Naszály hegyéig, Váccal bezárólag. A Cserhát és a Galgamenti-dombság a meglévő erdő takarása és egy szomszédos domb miatt már jelen magaslati pontból nem látszik.  A közel 120 fokban 20-25-30 kilóméteres hatósugárban összefüggő egységet továbbá a fóti Somlyó-domb és a Mogyoródi-domb magaslatai szakítják meg. Egy kilátó magasabb látószintje (10-12 m) megszüntetné a holttereket és egységesebb összképet kaphatnának általa az ide látogatók.

A tervezési helyszín egy többszörös határ helyzetet jelöl ki, hiszen Veresegyház és Szada települések határán van, lakott terület és erdőgazdasági terület találkozásánál, rétek és házak között. A helyiek az erdőbe itt mennek be többnyire, és ezen áthaladva igyekeznek vissza a túrákból sétálva. A település fiataljait iskolaidőn belül órák keretében, vagy családosan hozzák ki ide, és ezen oknál fogva, merült fel bennem a helyszín és az adott helyzet oktatási célú használata, melyet a kilátó ás a tanösvény hivatott szolgálni.

Télen a helyiek itt szánkóznak, sok a gyermek, gyakori látogatók a családok. A jó idő különleges sza­badságot ad az embernek, hogy élvezze környezetét. A sötétben felparázslanak Váctól, Pesten át Gödöllőig több tíz kilométeres távolságban az emberek lakta területek fényei, ami újfent kellemes látványban bontakozik ki. Csillaghulláskor, nyári estéken a dombtetőt emberek soka­sága tarkítja, akik a fűben feküdve, egymástól függetlenül és ismeretlenül, de mégis közös vággyal a szívükben jönnek el ide, hogy lássák, miképpen írnak fénylő csíkokat a hullócsillagok a nyári éjszaka égboltjára egy-egy pillanatra. Ezekkel a személyes gondolatokkal szeretném megalapozni, hogy a helyszín közös érdekek metsződésében fekszik.

A kilátó már a Szőlővirág utca mentén kialakított parkolónál kezdődik. Egy már meglévő, de nem használt földút kapja a felvezetőút szerepét. Ezen út zúzalékburkolata lehetővé teszi a hely komfortos látogatását akkor is, ha mindenhol máshol sár van. A felvezetőút szegélye egy cortenacél-lemez, mely fut a dombtetőig, átbukik a tetőn és bele szalad a kilátó korlát burkolatába. Ezzel a gesztussal a mozgásra késztetést szeretné kihangsúlyozni. A kilátó járó és korlát burkolata azonos corten acél, mely egy 60 cm vastag vasbeton fal magra tekeredik rá. A falban elhelyezett falfülkék a pihenők felett vannak, így megpihenve, azon áttekintve oldódik a felhaladás irama. A kilátó egy alsó és egy felső kilátó szintre tagolódik. Az alsó kilátó szint a Galga-menti dombság irányába a Cserhát felé néz, míg a főbb helyen, a felső kilátó szinten megpillant­hatjuk a Budapesttől Vácig terjedő panorámát a hegyekkel és messze a Duna folyásával. A kilátó aljában egy akácfával burkolt két személyes falfülke kapott helyet, fedett teret biztosítva ezzel az esőben ott ragadtak számára.

A tanösvény a megismerés és a betekintés szerepét és lehetőségét nyújtja az embereknek. Tengelye a fő haladási irányra Veres-Margita lett szervezve, kezdete a kialakított tisztáson indul, majd bele szalad egy meglévő gyalogos forgalmú földútba. A tanösvényben a tervek szerint kettő betekintőnyílás kap helyet, melyeken át a fel és altalaj rétegzettségét, összetételét, élővilágát vehetik szemügyre az arra járók, valamint kettő beülő kialakítására kerülne sor, ahol az ülőfelület a terepszint síkjával megegyezik, és így a padon ülve az ember valójában az erdő szintjében érezheti magát.

A kávézó egy fa keretállásokból össze épülő hosszúkás épület, mely tömegével és méreteivel a kilátó koordináta-rendszeréből származik és formálódik hozzá. A szerkezet ritka osztása és a majd 4 méteres magassága az erdő szellemét tükrözi. A kávézó egy fedett nyitott előtérrel kezdődik, aztán a beltérben egy nyitott függönyfallal határolt térben található a fogyasztó és kiszolgáló tér. A hátsó traktusban vannak a vizes blokkok, kettő mosdóval, majd az épület egy kültéri zárható raktárban végződik. A kávézó pultja a tér és igényhez igazodik, működését és összetételét, felszereltségét előzetes tervezési elvek alakították.

A kilátót és a kávézót közösen összefogó előtér, egy a tervezési helyszínen kivágott fák törzseiből összeállított rönk burkolat homok ágyban. A dombtető átbukásával kezdődik, ezzel is felkészítve az ide érkezőt a kilátó előterére.

Módy Pál Flórián