De mit kezdjünk vele nappal?

Művészetek Palotája, speciális bejárást ígérő program. Az épület valóban palota, grandiózus és igényes, a programra kijelölt idegenvezető azonban nem tartozik a legsikerültebb választások közé. Biczó Gabriella kritikája Zoboki Gábor és társai épületéről.     

A MÜPA különleges házbejárása nem szólt másról, mint az épületben otthont kapott három intézmény, a Ludwig Múzeum, a Nemzeti Filharmonikus Zenekar valamint a Nemzeti Táncszínház bemutatásáról. Sétálgathattunk, kedvünkre liftezhettünk, sőt még a tetőteraszra is kimehettünk a program során. Új információkkal, jövőbeli tervekkel, ne adj isten kulisszatitkokkal nem árasztották el a látogatókat, akiknek java része fiatalokból állt. A program vezetője már rögtön az elején leszögezte, hogy a Palota építésze szerint ez az intézmény tipikus éjszakai épület. Felmerült bennünk a kérdés, jó, de akkor mit kezdjünk vele nappal? És úgy tűnik, a kulturális intézmény vezetői sem találták meg erre a kérdésre a választ: kora délután a ház kong az ürességtől. A kiszolgáló személyzet unottan ücsörög, egykedvűen bámulja a programra érkezetteket.

Első állomásunk a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem. A zenészek próbálnak, ez láthatóan megzavarja vezetőnket. Megtudhatjuk, hogy a csarnok, amiben állunk 52 méter hosszú és 25 méter magas. Russel Johnson, a tervezőiroda (ARTEC) vezetője a kivitelezés időszaka alatt többször is órákat ücsörgött itt, hallgatva a csendet. A falakon színes ajtók, mögöttük 58 zengő kamrával. Funkciója világos, működése homályos marad, bár kérdések elhangzanak, a válaszból nem derül ki semmi. Amit viszont megtudunk, hogy a juharfa borítású fal közvetlenül a betonnal érintkezik, ez biztosítja a terem kongásmentességét. És persze itt kapott helyet a nem régiben felavatott ón-fa orgona.

Másodikként a Fesztivál Színház következik. 452 fő fér el benne, a színpadról annyit tudunk meg, hogy hatalmas, amit magunk is érzékelünk. Egyébként tényleg óriási, 750 négyzetméternyi a területe. Bőr, műbőr és cseresznyefaburkolatok mindenütt. Azt elfelejti megemlíteni vezetőnk, hogy videofelvételi stúdió is van itt. Nem okoz problémát, ha video-utómunkát, feliratozást, szövegalámondást vagy dvd-t kell készíteni. A konferenciateremben pedig tolmácsrendszer is működik, sőt, a 150 férőhelyes létesítmény minőségi hangrendszerrel (mozihang) bír.  A bejárást ezután megszakítja egy hirtelen vezérelt ötlet: nézzük meg a tetőteraszt. Felmegyünk. A panoráma gyönyörű, de magunkra hagynak. Lézengő látogatók a tetőn: mintha egy hirtelen jött lyukasóra lenne, mit kezdjünk magunkkal?

Utolsó állomásként irány a Ludwig Múzeum. A kiállítóteremben lévő négyezer m²-es bambuszpadló Kínából érkezett. A kiállítóterek mellett van előadóterem, könyvtár (ablaktalan helyiségben) és médiatár is. Vezetőnk fontosnak tarja még elmondani, hogy az egész épületet jellemzően természetes anyagok burkolják, diófa, öt féle márvány, homokkő, dél-amerikai gránit. A rekord gyorsasággal, három év alatt felépült palota valóban igényes, modern és reprezentatív. Ugyanakkor úgy tűnik még nem sikerült kitalálni, hogy a három intézmény programjain túl hogyan csalogassák be a látogatókat. Steril, kissé megközelíthetetlen, ténylegesen palota. És ugye, egy palotába csak kivételes alkalmakkor látogatunk el...

Biczó Gabriella