Elaludt lámpások

"Ma ünnepeljük az oktatás világnapját, melyet az ENSZ Közgyűlése 2018-ben hirdetett meg, „az oktatás békét és a fejlődést szolgáló szerepét ünnepelve" [1]. Ennek apropóján az oktatás szinte elfeledett helyeire irányítanám a figyelmet, a tanyasi iskolákra" – kezdi cikkét Bordás Mónika, aki a tanyasi iskolák történetén kívül egy lehetséges jövőképet is bemutat számukra. 

Ma ünnepeljük az oktatás világnapját, melyet az ENSZ Közgyűlése 2018-ben hirdetett meg, „az oktatás békét és a fejlődést szolgáló szerepét ünnepelve" [1]. Ennek apropóján az oktatás szinte elfeledett helyeire irányítanám a figyelmet, a tanyasi iskolákra. Ezek az épületek nem csupán oktatási létesítmények voltak, hanem egyben a tanyákon élők kulturális és közösségi központjai is, jelképei a tudásnak, lehetőségei a kapcsolatteremtésnek. Ezek a jelképek ma is ott állnak a legtöbb tanyaszövetben, és őrzik egy letűnt kor emlékét – a legtöbb esetben igen méltatlan módon. Hagyományosan véve egykori szerepüket már biztosan nem tudják visszakapni, de lehet-e méltó utóéletük? Az orgoványi Tolvajos tanyakerület Kápolna-dűlői tanyasi iskolájának példájával egy lehetséges válasz adható e kérdésre.

TANYASI ISKOLÁK ÉPÍTÉSI AKCIÓJA

1926-ban a magyar oktatásügy legnagyobb, szervezett, központi irányítású iskolaépítési akciója kezdődött meg, melynek eszmei irányítója gróf Klebersberg Kunó kultuszminiszter volt. A trianoni békeszerződés után az országhatáron kívül maradt az iskolaépületek kétharmada, így az addig is európai szinten elmaradottnak tekinthető magyar iskolaügy még kilátástalanabb helyzetbe került. Az Eötvös József féle népiskolai törvényt alapul véve Klebersberg akciótervet dolgoztatott ki a probléma mielőbbi orvoslására. Öt év alatt 3475 tanterem és 1525 tanítói lakás felépítését tűzték ki célul országszerte az elmaradott régiókban. A felmérések során világosság vált, hogy az 5000 objektum nem lesz elegendő, így az első öt évet csak sürgősségi akciótervként jelölték meg.

Az új iskolák létesítését főként az Alföldre, ezen belül is nagyrészt a Duna-Tisza közére tervezték. Nem véletlenül, hiszen ez az időszak a tanyásodás kiteljesedésének ideje, amikor is „az Alföld népességének egyharmada tanyákon élt, lélekszáma jóval meghaladta az 1 milliót, az ország lakosságágának 10%-át" [2]. A tanyasi népesség esetében az iskolázatlanság igen magas méreteket öltött ekkor, mely az első világháború előtti időszak hibás politikai gyakorlatát tükrözte – miszerint a tanyáknak nincs jövője, így támogatásra és felzárkóztatásra sincs szükség. Ezzel ellentétben „Klebelsberg feladatának tekintette az itt élő mezőgazdasági népesség bekapcsolását az alsó fokú oktatás vérkeringésébe. Mindezt a kormányzat által is támogatott Alföld programmal párhuzamosan nem a tanyavilág eltüntetésével, sokkal inkább a művelődés lehetőségének helyben való elérhetőségével próbálta megvalósítani" [3]. Így az öt éves iskolaépítési akció jelentős részét a tanyasi iskolák létesítése adta.

A TÍPUSTERVEK

Sváb Gyula építész vezetésével készültek az iskolák, tanítói lakások és a hozzájuk tartozó melléképületek típustervei. Céljuk volt a tanyavilágba korszerű anyagokból és építéstechnológiával készülő, szellős, világos, jól szellőztethető és fűthető iskolák tervezése és építése. Modern vörösfenyő padozattal és tetőszerkezettel, pala- vagy cseréptetővel ellátott téglaépületek voltak ezek – a vályog használatát nem, vagy csak kivételezett esetben engedélyezték. Formailag és méretükben kissé idegenül hatottak a kis, vályogból épített tanyaépületek között. De a felülről irányított építkezéseknek egyfajta céljuk volt korszerű építészeti mintákat is szolgáltatni, melyek a tudást, a tanulást voltak hivatottak jelképezni.

AZ ISKOLÁK HELYE

A tanyás külterületeket öt kilométer sugarú körökre osztották fel – 5 km-ben állapították meg azt a távolságot, amennyit egy gyermek gyalogolni tud az iskolába –, és ezek középpontjához legközelebb eső részen jelölték ki az iskola telkét. Természetesen a sűrűn lakott tanyás területeken, a létszám függvényében kisebb vonzáskörzeteket jelöltek ki, és így 10 km-nél közelebb is elhelyeztek iskolákat egymástól. A telek esetében is megjelöltek több kritériumot, miszerint mindenhonnan könnyen megközelíthető, száraz, építésre alkalmas helyen legyen. Az iskolához tartozó földterület méretének meghatározása is körültekintő és előrelátó hozzáállást mutatott: „az akció során építendő iskolák zöme tanyai iskola, ahol majd gazdasági irányú továbbképző iskola fog működni, amellett szükséges iskolaudvar, játszótér, és számítani kell az iskolaépület esetleges bővítésére is. Ezért legalább egy kataszteri hold terület szükséges az iskola számára, de legalább ugyanennyit biztosítani kell a tanítónak is, hogy a legszükségesebb terményeket megtermelhesse családja számára" [4].

TÖBB MINT ISKOLA

A legtöbb tanyasi iskola nem csupán a gyerekek oktatására szolgált, a tanyasiak közösségi helyévé váltak; vasárnaponként, ünnepnapokon gyűltek itt össze, felnőttoktatások is zajlottak, sőt néhol egyházi funkciót is elláttak. Azzal, hogy minden iskolaépületben, vagy ahhoz tartozóan épült tanítói lakás is, a tanító kiköltözött a tanyasiak közé, szerves részévé vált az ottani életnek. Feladatuknak nem csak az iskolai tananyag leadását tekintették, hanem szervező elemei lettek a közösségi életnek. Az addig „magára hagyott" tanyavilágban a rokonsági és szomszédsági kapcsoltokon túl erősödött a társasági élet, közösségi programok szerveződtek, melyeknek helye az iskola volt.

MEGMARADT ANYAG, ELVESZETT SZELLEM

A mezőgazdaság szocialista átszervezésével, valamint az oktatás- és településpolitikai változtatásokkal megpecsételődött ezeknek az iskoláknak a sorsa. A körzetesítést követően a tanyasi diákoknak is a településekre kellett bejárni iskolába, valamint a mezőgazdasági és társadalmi körülmények változásai hatására megindult a tanyasi népesség beköltözése a falvakba és városokba. Így már nem volt szükség sem az iskolára, sem helyre a közösségnek. Természetesen ez a folyamat az Alföld különböző területein más ütemben és mértékben zajlott, de a rendszerváltás időszakára már hagyományosan nem működött egyetlen tanyasi iskola sem.

Feleslegessé váltak a kiváló minőségben, tartós anyagokból épített, célszerű épületek, melyek legtöbbje hamarosan 100 éves. Több száz ilyen épület áll a több helyütt még sűrű, máshol igencsak megszaggatott tanyaszövetekben. Fizikai valójukkal még jelzik egykori jelentőségüket, mintha csak várnának valamire.

ÚJRAGYÚJTANI A LÁMPÁST

Kérdéses, hogy valóban lehet-e bármi realitása annak, hogy ezek a középületek a tanyák között visszakapják egykori közösségi szerepüket. Ahol az állandóan lakott tanyák száma ma is viszonylag magas – mint például a Homokhátság jelentős részén – ott érdemes lehet elgondolkodni azon, hogy ezeknek az épületeknek, funkcionálisan közösségi irányultságuknak van létjogosultsága.

Több, mint egy évtizede vissza-visszatérő gondolatom ez… ahol lehet, újra kell gyújtani az egykori lámpásokat! 2013-ban, Kargala – Iskola a határon című diplomamunkámban Orgovány Alsójárás tanyakerületében lévő, elhagyott, már romos állapotú egykori tanyasi iskolájának (mely 1928-ban épület a H-jelű típusterv alapján) revitalizációját terveztem, mellyel akár a környező településekkel is szerves, kistérségi oktatási-nevelési együttműködés lett volna kiépíthető azon túl, hogy a helyi közösségek programjainak biztosított volna külterületi helyet. Akkor túl nagyot álmodtam, melynek megvalósulására egy halvány remény mutatkozott 2020-ban, amely végül mégiscsak terv maradt.

KÁPOLNAI-DŰLŐ TANYASI KÖZÖSSÉGI TÉR

De nem csak a kargalai tanyasi iskola állt már több évtizede üresen a falu határában, hanem a tolvajosi tanyakerületben a Kápolna-dűlői iskola is (szintén H-jelű típusterv alapján épült 1928-ban). Míg a kargalai iskola sorsa a rendezetlen magántulajdoni viszonyok miatt visszafordíthatatlannak látszott – a karbantartás hiánya miatt –, addig a Tolvajosban található épület önkormányzati tulajdonban maradt. A falu vezetőségével éveken keresztül kerestük a forrásokat, pályázati lehetőségeket arra, hogy anyagi támogatást szerezzünk az épület megmentésére. (Sajnos egy ilyen jellegű, ennyi éve üresen álló épület felújítása egy anyagi tartalékokat nélkülöző, hátrányos helyzetű településnek szinte lehetetlen feladatnak bizonyul önerőből, külső segítség nélkül.)

A tervezés majd a felújítási munkálatok 4 éven keresztül zajlottak, 4 különböző pályázati forrás támogatásának segítségével, majd 2023-ban nyitotta meg kapuit az épület mint Tanyasi közösségi tér.

Az egykori iskola szerkezeti állapota kitűnő volt, bár a beázások miatt a födém és a tetőszerkezet pár helyen javításra, megerősítésre szorult. Alaprajzi elrendezésében csak az egykori konyha és kamra helyén történtek beavatkozások, ahol helyet kaptak a mosdók és a ruhatár, valamint a két különböző padlóvonalú épületrész összekötését is itt valósítottuk meg.

A FELADAT

Építészként nem hagyományos feladatokat kellett ellátni a felújítás során, hanem sokkal inkább egy szelíd mederben tartani a beavatkozásokat. Sajnos a pályázati források folyósítása szigorú szabályokhoz kötöttek, sokszor irreális elvárásokat és követelményeket támasztanak, melyek sok esetben felemésztik az anyagiak nagy részét, így néhány, a használat – vagy minőségi megjelenés – szempontjából fontos tényező háttérbe szorul.

Egy majd 100 éves ház esetében a legtöbb kérdés a korszerű használhatóság körül forog; míg megépülésük idejében ezek a tanyasi iskolák a legkorszerűbbek voltak anyaghasználatukkal, építéstechnológiájukkal, méreteikkel és megjelenésükkel, ma már ez nem alkalmas a korszerűség fogalmának lefedésére. Azt az épületet mondjuk ma korszerűnek, amely mindenfajta használati igényünket ki tudja elégíteni, és ez pedig ma jellemzően gépészeti kérdés. Egy szinte teljesen közművesítetlen külterületen, – amilyen a legtöbb tanyás terület – ez bizony nem is olyan egyszerűen megoldható feladat. Így megújuló és alternatív energiaforrásokra kell építeni a ház működtetését, melyek kiépítésének költsége jóval magasabb, mint a szokásos – úgy értve, hogy az elmúlt pár évtizedben szokványos – rendszereké.

A felújítás, korszerűsítés alatt sok kompromisszumot meg kellett kötni, de ami ennél jóval fontosabb, hogy megmenekült az egykori iskola, így új esélyt kapva a hasznosságra.

JÖVŐKÉP

„Tanyás vidékeink megfelelnek a fenntartható fejlődés, az integrált vidékfejlesztés és a többfunkciós mezőgazdaság Európában kialakult fejlesztési modelljének, és megfelelő fejlesztésekkel minden esély megvan arra, hogy a tanyarendszer korszerű formában megújuljon." – így hangzott a 2014-es Országos Fejlesztéspolitikai és Területfejlesztési koncepció tanyás térségekre irányuló elképzelése. Úgy vélem, hogy érdemes komolyan venni ezen gondolatokat, és pedig akkor ezeknek az egykori iskoláknak, közösségi épületeknek is lennie kell valamilyen helynek az elképzelésben…

[1] Olvasható az UNESCO oldalán egy 2021-es bejegyzésben

[2] Rácz István: A tanyarendszer kialakulása. In: Pölöskei Ferenc, Szabad György (szerk) A magyar tanyarendszer múltja. Akadémia Kiadó Budapest. 1980.

[3] Székelyné Kőrösi Ilona: Tanyai iskolaépítési akció a Duna-Tisza közén (1926-30). In: Tóth Ágnes (szerk): Oktatás, oktatáspolitika, iskolai élet a XX. Század első felében. Kiadja a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára. 1994

[4] Székelyné Kőrösi Ilona: Tanyai iskolaépítési akció a Duna-Tisza közén (1926-30). In: Tóth Ágnes (szerk): Oktatás, oktatáspolitika, iskolai élet a XX. Század első felében. Kiadja a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára. 1994