Szentpéterfa közösségi tervezésen alapuló jövőképe – Timár Anna Zorica diplomamunkája

Timár Anna Zorica diplomamunkájának olyan tervezési feladatot választott, amellyel szülőfaluja és az ottani horvát nemzetiségi közösség örökségét ápolhatja. A település lakóinak bevonásával, participatív módszerekkel tárta fel a falu igényeit és tervezett ezeket kielégíteni képes közösségi funkciókat jelenleg is álló, de alulhasznált épületek újragondolásával és új építmények telepítésével.

Szentpéterfa a szülőfalum, melynek egyik legfontosabb ismérve a közel 500 éve itt élő horvát közösség összetartó ereje, valamint az évszázadok óta féltve őrzött nyelvi- és etnikai kultúra ápolása. Fontosnak tartottam a diplomám témájának kiválasztásánál, hogy belecsempésszek egy keveset a szláv gyökereimből, hogy szívemhez közeli munkával foglalkozhassak. Bizonyos volt számomra, hogy az otthonom ad erre legmegfelelőbb lehetőséget. Szentpéterfa az ország nyugati részén, az osztrák-magyar határon helyezkedik el. A falu történelme rendkívül színes, kezdve azzal, hogy fél évezrede a törökök ebbe a régióba kergették őseinket a horvát területekről, így megalapozva az örökséget és hagyományokat, melyet az itt lakók büszkén őriznek. Ez a nemzetiségi identitás és a kommunizmus vasfüggönye okozta elszigeteltség eredményezte azt a szoros és összetartó közösséget, ami Szentpéterfát jellemzi.

A település központja egyben a kultúra központja is. A diplomamunkám alapját képező épület is a falu szívében található, ahol a legtöbb esemény zajlik. Jelenleg a földszinti funkciókat aktívan használják a lakosok, itt található az élelmiszerbolt, illetve a kocsma, ami – valljuk be – egy kistelepülés életében nagy jelentőséggel bír. Ezzel a házzal szemben található a kulturális központunk, ami a legtöbb közösségi esemény, sporttevékenység színtere. A két épület szoros kapcsolatban áll egymással, folyamatos az emberáramlás közöttük, mondhatni szimbiózisban élnek egymás mellett. A kulturális központunk a kistelepülések körében viszonylag korszerű és jól felszerelt, ezzel ellentétben a kiszemelt épület megrekedt a 80-as évek idilljében. Fénykorában ez volt a közösségi élet központja, mára viszont elavulttá váltak a működő épületrészek, emeleti terei pedig üresen állnak, várva, hogy valaki megoldja az évtizedek okozta csomókat.

Régóta foglalkoztat a ház, hogy az egykori "sztár" miért merült feledésbe, hogy mi lehet annak az oka, hogy nem képes megújulni. Felkutatva a múltját, kiderültek számomra nagyon kedves és őszinte dolgok, amik szerethetővé teszik, az építészetileg nem túl magas színvonalat képviselő épületet. A falu apraja-nagyja együttes erővel alkotta meg a házat, saját idejüket, erejüket és tudásukat áldozva létrejöttére. Hatalmas élet járta át a falait és tereit, munkahelyeket teremtett és otthont adott báloknak, közösségi eseményeknek, az emberek találkozási csomópontja volt. A rendszerváltást követően tulajdonváltás miatt a ház emeleti terei megszűntek, annak ajtajait bezárták és mind a mai napig várják, hogy valaki életet leheljen beléjük. Elhatároztam, hogy a nyakamba veszem az évtizedek okozta probléma-csomókat és igyekszem a legjobb tudásom szerint kibogozni azokat.

Szerettem volna horvátsággal megfűszerezni a diplomamunkámat, ennek pedig a legjobb módja, ha bevonom a szentpéterfai közösséget a tervezési folyamatba. Az őszi hónapok folyamán három alkalommal tartottam participatív gyakorlatokat, melyeken szép számmal jelent meg a falu apraja-nagyja, ötleteikkel és vízióikkal támogatva munkámat. Igyekeztem különféle játékos feladatokon keresztül kikérni a véleményüket és felmérni az igényeiket a település jövőjével kapcsolatban. Az alkalmak előrehaladtával egyre jobban ráfókuszáltunk a tervezési területre. Kezdetben a teljes településsel, annak múltjával és közösségével foglalkoztunk, majd a fókusz átkerült a faluközpontra, annak értékeire és hiányosságaira, végül pedig a konkrét szükségletekről és víziókról volt szó. A tervezési alkalmakon túlmenően segítségül hívtam az iskolás gyermekeket is, és megkértem őket, rajzolják le, milyennek látják Szentpéterfát 2050-ben. Nagyon inspiratív és kedves dolgok születtek, melyek fontos alapjai lettek a további munkámnak.

A téma kialakulásánál váltig állítottam, hogy csak ezzel a házzal és annak szoros környezetével fogok foglalkozni, azonban a participatív tervezések alkalmával bizonyossá vált, hogy a közösség leghőbb vágyai nem préselhetők be ebbe az épületbe, hanem meg kell vizsgálnom a település egészét, hogy a legnagyobb szükségletek hol nyernének méltó helyet.

Megvizsgálva a települést felfedeztem egy párhuzamot a kiszemelt épületemmel, ugyanis a közel 150 éve működő̋ iskolaépület idén zárta be kapuit, az új korszerű iskola (CAN Architects) megépülése kapcsán. Úgy gondoltam, hogy a szintén központi helyet elfoglaló épület nem kerülhet a témám alapját képező ház sorsára, így diplomamunkám kétpólusúvá vált.

A Csendes pólus főszereplője a régi iskola, mely a közösségi tervezésen egyik legnagyobb vágyként és hiányosságként felmerülő szállásépületté alakul át. Vele egy területen található egy épület, ami jelenleg falumúzeumként funkcionál az iskola mögött rejtőzködve. Itt egy funkcióátcsoportosítást hajtottam végre, a múzeum átkerülne a Hangos pólusban található paraszti épületbe, méltóbb helyet adva a kiállításnak. A csere kapcsán kiüresedő ház közösségi pajtává és műhellyé alakulna át. A Csendes pólusban található a kápolnánk és a játszótér, így ezen részén a faluközpontnak a meghittségé és a gyermekeké a főszerep.

A másik vége a tervezési területnek a Hangos pólus nevet viseli. Itt található a diplomamunkám alapját képező épület is. A település ezen része a közösségi élet színtere, itt zajlik a legtöbb falusi esemény, rendezvény, melyek megmozgatják a falusiak nagy többségét. A főépület földszinti funkcióit – bolt és kocsma – megtartottam, csupán átalakítottam, korszerűsítettem azokat, illetve a vendéglátóegységet kiegészítettem egy bisztrókonyhával. Az eddig üresen álló emeleti terek teljes egészében megújulnak. A közösségi tervezés eredményei alapján szolgáltatóházzá és co-working irodává alakulnak át. Belsőépítészetileg egy merőben más képet mutat a fenti világ, mint a földszinti. A ház kívülről is sejteti megújulását, kerámia kupakot kap az emeleti zónában, míg a földszinti magas kőlábazat megmarad, megőrizve egy eredeti szeletét a háznak.

Az egykori tekéző épülete elbontásra kerül, helyére egy új, építészetileg magasabb színvonalat képviselő épület kerül, megtartva az eredeti funkciót.

A kulturális központ hátsó udvarára egy, a közösségi tervezésen legnagyobb igényként felmerülő fedett-nyitott rendezvénytér kerül, mely a falusi pajták analógiáján lett megtervezve. A Hangos pólus két végpontja között, az épületeket összekötő részen, a meglévő tanárlakás elbontásával egy új, falusi köztér alakul ki, mely a mindennapok szerves részét képezheti, helyet teremtve a termelői piacnak és számos szabadtéri rendezvénynek. Mindemellett a forgalom lassítása érdekében egy körforgalom lett kialakítva a főútvonalak csomópontjában, hogy a két térrészt szabadabban és biztonságosabban tudják használni a gyalogosok.

Diplomamunkám talán abban különleges, hogy nem egy kistelepülés haldokló közösségi életét szeretném feléleszteni a beavatkozásokkal, melyeket megálmodok, hanem egy igencsak aktív és szoros kötelékkel rendelkező faluközösségnek szeretnék olyan tereket és eszközöket adni, melyek segítik a hagyományok és emberi kapcsolatok megtartását és továbbírását.

Timár Anna Zorica

Szerk.: Hulesch Máté