Úgy maradt… a Sas-hegyi pihenőoázis története

A köznyelvben csak FVM sporttelep néven ismert Németvölgyi üdülő- és strandfürdő a Sas-hegy szinte teljesen rejtve maradt csendes kis oázisa. A csendet ma már az is fokozza, hogy medencéjében évek óta nem csobog a víz, parkjában nem pattog a labda, évek óta vár az újjászületésre. Bán Dávid írása.

„Felszólítjuk önt, hogy ár­tatlanságának bizonyítása végett jelenjen meg 1976. november 13-án a MÉM hétvégi üdülőjében tartandó tárgyaláson. FÖLDVÁROSI IVÓSÁG VB RÖGTÖN ÍTÉLŐ SZÉKE" – közli lelkesen a címlapján A jövő mérnöke 1976 novemberében. Az eredetileg selmecbányai, majd Sopronban, később Miskolcon is tovább elő diákhagyományok egy kedves szelete jelent meg a Budapesti Műszaki Egyetemen is az 1950-as évektől, a különböző szakok által szervezett szakestélyek képében, természetesen a kor szellemében kellőképpen áthangszerelve. A főleg a humorra építő és persze az ivászatra minél több lehetőséget adó, pontos koreográfia szerint zajló próbatételeken alapuló rendezvények színhelye általában az egyetem megszokott világától távol eső, a kötetlenségre is lehetőséget biztosító hely lehetett. A Sas-hegy oldalában elterülő kellemes sportközpont falai és kertje nem egy hasonló rendezvényt láthattak már, így a földmérő szakestély megszervezésére is alkalmas helyszínnek bizonyult.

A budapesti XII. kerületben, a Hegyalja út és Lejtő utca találkozásánál az 1960-as években épült ki egy sokak számára kevésbé vagy egyáltalán nem ismert, noha a nyilvánosság elől nem elzárt kis sziget, a Németvölgyi üdülő- és strandfürdő. A 0,68 hektáros, részben az utcákkal, részben a szomszédos telkekkel – ahova idővel családi házak, kisebb társasházak épültek – határolt területet a Földművelésügyi Minisztérium létesítette, majd különféle szervezetei és jogutódjai üzemeltették. Mivel a környéken sokáig más kiemeltebb sportközpont és úszómedence nem működött, ezért a strand bizonyos időszakokban a nagyközönség számára is nyitva állt. A kerületben eleinte csak a Csillebérci gyerektáborban volt hasonló kikapcsolódási lehetőség, majd jó pár évtizeddel épült meg a valóban mindenki számára elérhető, nyáron szabadtéri fürdőként is használható MOM Sport uszoda és Sportközpont.

A Lejtő út és Hegyalja út torkolata felől lefelé, a Korompai utcáig nyúló, háromszög alakot formáló terület jelentősen lejt, ezért az ott elhelyezett funkciókat teraszos módon alakították ki, a szintkülönbséget különböző helyeken kiépített lépcsőkkel orvosolták. A telek felső – déli – részén helyezkedik el a terület egyetlen, kétemeletes épülete. A kellemes panoráma- és napozóterasszal ellátott üdülő földszintjén és a domborzati viszonyokat jól kihasználó, észak felé nyitott alagsorában büfét, öltözőket, éteremet és klubhelyiségeket alakítottak ki. Az eredetileg egyszerű, fogasos kialakítású női- és férfi öltözők maximum összesen 350 ember számára biztosítottak helyet. Az épület emeleti része és tetőtere a többnyire hétvégi üdülőket szolgálta.

A szépen fásított és füvesített, sokáig gondosan karbantartott kis oázis középső részén terült el a szabályos, 25 méter hosszú, 12,4 méter széles úszómedence, valamint egy tekepálya. Alább röplabdapályákat, a legalsó sávban pedig teniszpályákat alakítottak ki. A területen gyakran rendeztek a bevezetőben említett szakestélyhez hasonló rendezvényeket. A Magyar Élelmezésipari Tudományos Egyesület például itt szervezte meg a Fiatalok Klubja rendezvénysorozatát, ahol a kötetlen beszélgetéseken számoltak be japán, kanadai, amerikai vagy kínai tanulmányútjaikról az ifjú szakmai utazók, majd az eszmecserék általában zenés esetbe torkoltak.

A rendszerváltás után még inkább igyekeztek nyitni a nagyközönség felé, és az 1990-es években kisebb felújításokat hajtottak végre, hogy vonzóbbá tegyék a sportközpontot. Ha nem is túlzott mértékben, de itt is megjelent az elmaradhatatlan térkő. Új vendégek toborzására még újságban megjelent hirdetéseket is bevetettek:

A kellemes, padokkal, pingpongasztalokkal is felszerelt parkos üdülőterület 2001-ig volt a Minisztérium tulajdonában, kálváriája ésmára jóformán teljes elhanyagoltsága lényegében ekkor kezdődött. Ugyan az ezredforduló környékén még jelentős fejlesztésekben gondolkoztak, amelynek terveit Kuslits Tibor építész készítette el „Kiemelt Sportlétesítmények Intézménye rekreációs központjának rekonstrukciója és bővítése" címmel.

A Minisztérium a terület használati jogát átadta a sportlétesítmények működésére szakosodott Sportfolió Kht. számára. A terület privatizálása innentől kezdve folyamatosan terítékre került, de idáig valamiért minden értékesítési kísérlet kudarcba fulladt. 2004-ben Gyurcsány Ferenc, akkor ifjúsági- és sportminiszter egy képviselői kérdésre válaszolva írta: „A »Szándékozik-e a minisztérium a Sportfolió Kht. kezelésében lévő, állami tulajdonban lévő sportpályát értékesíteni?« (K111116.) című kérdésükre válaszolva tájékoztatom Önöket, hogy a Gyermek-, Ifjúsági- és Sportminisztériumnak a 2004. évi költségvetési törvényben tervezett bevételének realizálása érdekében alábbi ingatlanok értékesítése van folyamatban:" a listán pedig számos elem – így például az azóta elhíresült sukorói telek – mellett az eladandó ingatlanok között szerepelt a Lejtő út 28. alatt levő sportlétesítmény is. Ekkor a Minisztérium közel egymilliárd forintos bevételt remélt az ügyletből. A Kincstári Vagyonigazgatóság nyilvánosan meghirdette a terület értékesítését, amire szállodai, éttermi és sportfunkciókra kerestek befektetőket. A kiírás az akkor még legnagobb példányszámban nyomtatott napilapban, a Népszabadságban is többször megjelent.

A sportterület végül 2006-ban, egy kormányhatározat során a XII. kerület Hegyvidéki Önkormányzat tulajdonába került, ekkor az ingatlan a törzsvagyon része lett. Az Önkormányzat vagyonkatasztere korlátozottan forgalomképes vagyonként tartotta nyilván. A terület használatára 2000 áprilisában a sportlétesítmények működésére szakosodott ATP Szolgáltaó és Kereskedelmi Kft-vel kötött bérleti szerződést akkor még az Állam nevében a Földművelési és Városfejlesztési Minisztérium Gazdasági Hivatala, évi egymillió forintért. A bérlési feltételek meghosszabbításáról az új tulajdonos Önkormányzat – noha ők 2007-től évi 600.000 forintban kívánták megállapítani a használati díjat – már nem tudott megállapodni az üzemeltetővel. A területen található, leromlott állapotú épület felújításának akkor előirányzott költsége minimum egymilliárd forintját emésztette volna fel az Önkormányzatnak, ezért 2012-ben a terület elidegenítéséről határoztak. Az akkori becslés nettó 700 millió forint értékűre taksálta a területet úgy, hogy a hatályos besorolás értelmében korlátozottan lehetne beépíteni, fejleszteni, eredeti funkcióját alapvetően meg kell tartani.

Az eladási kísérlet mellett, amit nem könnyített sem a korábbi ingatlanválságból való kilábalás, sem az üzemeltetővel vívott állandó bírósági harc, az Önkormányzat igyekezett a területet legalább részben hasznosítani. Az úszómedence ugyan már évek óta nem látott vizet, de a teniszpályákra még mindig lehetett játékosokat vonzani. „Az ingatlan a Képviselő-testület döntése alapján a Hegyvidéki Szabadidősport Nonprofit Kft. részére került bérbeadásra, mivel az Önkormányzat fontosnak tartja annak sport, szabadidős tevékenység céljára történő hasznosítását. A sportcélú üzemeltetés érdekében több terv is készült, azonban forrás hiányában az ezirányú hasznosítás mindezidáig nem valósulhatott meg." – írta ekkor közleményében a Hegyvidéki Önkormányzat.

Az akkori 700 millió forintos vételárat ugyan reálisnak tartották az ingatlanpiacon járatos szakértők, de mivel épp akkoriban túlkínálat uralkodott ezért nem fűztek hozzá sok reményt, hogy ezen az összegen elkelne a leromlott állagú sporttelep. Szintén problémát jelentett a terület intézményi besorolása, amely nem engedte meg a funkcióbővítést, lakóingatlanok elhelyezését. Az Önkormányzat akkor úgy határozott, hogy a vevő számára előírja az épület kötelező bontását, ugyanakkor a terület mintegy felét átsorolja lakóövezetbe.

Néhány évvel később, 2016-ban egyfordulós licites nyilvános versenyeztetéssel kívánta értékesíteni a sporttelepet, ennek hirdetései szintén megjelentek az országos napilapokban. A közel 11.000 négyzetméteres terület eladása lényegében azóta sem került le a napirendről. 2021 nyarán az Önkormányzat három nagyértékű ingatlan eladásáról döntött és tervez rájuk nyílt licitálást kiírni, ezek között szerepel az immár 850 millió forintosra becsült Lejtő úti sporttelep is. Ezzel egyidőben máris csendes tiltakozás kezdődött az eladás ellen. Az ellenzők legfőbb üzenete szerint: „Nem szeretnénk több lakóparkot a kerületben, épp azt szeretnénk, amit az önkormányzat korábban ígért: »az Önkormányzat fontosnak tartja a terület sport, szabadidős tevékenység céljára történő hasznosítását«".

Legutóbb 2021. novemberében történt a sporttelep ügyében előrelépés, amikor a Polgármesteri Hivatal a területen levő ingatlan védettségi vizsgálatát kezdeményezte, amit kerület Tulajdonosi és Városfejlesztési Bizottsága el is fogadott. Jelenleg az ingatlant a helyi védett épületekkel megegyező védelem illeti meg, nem lebontható, felújítását a helyi Tervtanács kell hogy fokozatosan felügyelje. Az Önkormányzat elképzelései szerint: „Az értékesítést követően, az abból befolyt bevétel egy részéből egy közel 400 nm-es játszótér is épül azért, hogy a környéken lakóknak a közelben is rendelkezésre álljon ez a szabadtéri tevékenység".

Ahogy a környékbelinek megfogalmazták, csak remélni lehet, hogy ezen az értékes, lényegében utolsóként megmaradt területen nem egy újabb lakópark terheli tovább a térséget. Fontos, hogy megmaradjon egy egybefüggő zöld, az aktív kikapcsolódást szolgáló terület, mindenki számára elérhető, lazább beépítésű sportkomplexum vagy közösségi tér.

Bán Dávid

Források:
Budapest XII. kerület Hegyvidék Önkormányzata
Csörnyei Sándor: Budapest fürdői. Budapest, Pannónia, 1969
https://www.parlament.hu/irom37/11116/11116-0001.pdf

Szerk.: Winkler Márk