Téglatorony a Temze partján – a Lambeth Palota új könyvtárépülete

Impozáns, mégsem hivalkodó épülettel gazdagodott a canterburyi érsek londoni rezidenciája, a Lambeth Palota. A Wrigth & Wright Architects által tervezett archívum és könyvtár az anglikán egyház felbecsülhetetlen értékű gyűjteményét őrzi. Távolból is látható, 9 emelet magas, reprezentatív tornya a használók igényeit is szem előtt tartó terek fölött emelkedik. 

A Lambeth Palota könyvtárát 1610-ben alapították, így az Egyesült Királyság egyik legrégebbi ilyen jellegű intézménye. Az egyházi gyűjtemény – mely a vatikáni után a világ legnagyobb hasonló gyűjteménye – sok ezer könyvet, kódexet, kéziratot és egyéb írott emléket rejt. Többek között itt őrzik I. Erzsébet angol királynő személyes imakönyvét, és itt található Stuart Mária halálos ítéletének egyetlen fennmaradt másolata is. Kissé meglepő, hogy a könyvtár csak tavaly, 2020-ban költözhetett saját, önálló épületbe. 

A beruházás már régóta váratott magára, hiszen a gyűjtemény darabjait az elmúlt évtizedekben több különböző helyszínen, erre teljes mértékben alkalmatlan körülmények között tárolták. Az anglikán egyház végül 2015-ben hirdetett meghívásos építészeti pályázatot. A győztes a skót Wright & Wright Architects építésziroda lett, olyan neveket utasítva maga mögé, mint Zaha Hadid vagy a Herzog & de Meuron. Sikerükben minden bizonnyal az is szerepet játszott, hogy az iroda leghíresebb munkái között több történeti környezetben épült könyvtárat is találhatunk.

A könyvtár szélső, út menti pozíciója első látásra furcsának tűnhet, azonban pont a telepítés miatt esett a választás erre a tervre. A Lambeth Palota a canterbury-i anglikán érsek londoni rezidenciája. Neve ellenére nem egy nagy épületről, hanem egy hatalmas, több száz éve különböző épületekkel bővülő parkról beszélünk. Az új archívum a terület nyugati szélén, a forgalmas Lambeth Road mentén fekszik, így mindössze a kert 3%-át foglalja el. A robosztus épület 4 és 5 emeletes szárnyai, illetve 9 emeletes központi tornya oltalmazó bástyaként ékelődnek a park egyik sarkába, védelmet nyújtva a város zajától.  

A program legfontosabb célja a gyűjtemény lehető legmagasabb fokú védelme volt. A páravédelmi, hőmérsékleti és tűzvédelmi előírások nagyon szigorú követelményeket támasztottak az épület szerkezeteivel szemben, nem beszélve arról az elvárásról, hogy az archívum terei a 1000 évenkénti lehetséges árvíz szintje fölött legyenek. A funkcióval járó hatalmas súlyt sem szabad elfelejteni. A statikusok 15 kN/m2-es terheléssel számoltak, ami megfelel annak, mintha minden egyes szintre egy úszómedencét építettek volna. A követelmények és elvárások együttállása miatt a nehéz, vasbeton szerkezet bizonyult a legoptimálisabb megoldásnak. Bár így az épületbe beépített szén-dioxid mennyisége jelentős, a passzív épületfizikai és a teljes mértékben elektromos gépészeti megoldások nagyrészt karbonsemleges üzemeltetést biztosítanak. 

Mindezekből már egyértelműen következik az erődszerű megformálás, melyet az építészek választottak. Az épület talán legnagyobb érdeme, hogy ennek ellenére mégsem érződik ridegnek és elutasítónak. Ennek egyik oka a hatalmas, egybefüggő, a funkció révén nagyrészt ablaktalan falakat beborító téglaburkolat változatos alkalmazása. A három különböző árnyalatú elemből álló, távolról monoton felületek közelebb érve ízlésesen részletezetté válnak. A tömegforma és a burkolat egyértelmű előképekre vezethető vissza. Kiemelendő az Elisabeth Scott által tervezett Királyi Shakespeare Színház és a Cambridge-i Egyetem könyvtárának épülete (Giles Gilbert Scott), valamint a Lambeth Palota területén található Morton-torony. 

A forgalmas utcától elzárkózó tömeg másik oldalán nyugalmas, paradicsomi környezetbe csöppenünk. Az épület tömege enyhe szögtöréssel – és egy délkeleti irányban kinyúló egyszintes szárnnyal – öleli körbe az építéssel párhuzamosan megújult kert központi elemét, a mesterséges tavat. A könyvtár publikus és a dolgozók által használt terei mind a tóra néznek, mely azon túl, hogy festőien szép, az épület hőháztartásában és vízelvezetési rendszerében is fontos szerepet tölt be. A tájépítészeti munkálatokat a neves Dan Pearson Studio irányította.

Az épület alaprajzi elrendezése logikus és világosan követhető. Az üvegezett főbejáraton át a két szint magas előtérbe jutunk, ahol a külső téglaborítás folytatódik. Szemben, nagy ablakokon keresztül megpillanthatjuk az előbb említett tavat, felnézve pedig a 9 emeletes tornyot tartó, 1,5 méter vastag, takaratlan vasbeton födém impozáns látványa fogad. A felület keresztirányú barázdái és az ezekbe illesztett, modern, kör alakú csillár egyértelműen, de nem tolakodóan utalnak az archívum egyházi kötődésére. 

A nyugati szárnyban a földszinten a kétszintes olvasószoba és irodák, az első emeleten pedig további dolgozószobák kaptak helyet. Az olvasó meglehetősen kicsi, mindössze 22 ember befogadására képes, de a tér mégis nagyvonalú, letisztult és barátságos. Az igényes tölgyfa bútorok és a vízről visszaverődő nap lágy fénye kifejezetten otthonossá teszik. A délnyugati szárny első két szintje a gépészeté. A második emelettől kezdődően a belső tereket szinte teljes egészében a könyvtár és archívum foglalja el, több mint 20 000 méternyi, négyzethálós polcrendszerrel. A korábban említett, egyszintes, délkeleti szárny a restauráló stúdiónak ad helyet, ahonnan pazar kilátás nyílik a tóra. Az 5. emelettől kezdődően már csak a közlekedőmag és kisebb raktártermek sorakoznak, egészen a 9. szintig, ahol egy két szint magas előadóterem és az ezt körülölelő terasz található. A kilátás lenyűgöző: minden irányban messze elláthatunk London felett, dél felé, a Temze túlsó oldalán pedig egyenesen a Westminster-palota épületével találjuk magunkat szemben.

Sajnos a pazar kilátásban nem minden nap gyönyörködhetünk. Az épületnek, vagy pontosabban programjának szomorú eleme, hogy mind a kutatók, mind a laikus látogatók számát szigorúan korlátozza. Az új könyvtár teltház esetén is csupán 38 dolgozót és körülbelül 100 látogatót tud egyszerre befogadni, és közösségi, „publikus" tereinek látogatása foglaláshoz, nyitott hétvégékhez kötött. Nem véletlen, hogy az alaprajzon se éttermet, se kávézót, se szuvenír boltot nem találunk, egy-két teakonyha szolgálja ki az igényeket. Egyedüli kivételt a Lambeth Road szemközti oldalán álló Evelina gyermekkórház dolgozói és páciensei élveznek, akik számára a Lambeth Palace megújult kertje, így a tó partja is nyitva áll. 

Persze mindez érthető, hiszen az épület elsődleges célja a felbecsülhetetlen értékű gyűjtemény védelme, mely összhangban áll erődítményszerű megjelenésével. A tervezők érzékenységét és prioritásaik helyes sorrendjét mutatja, hogy az építészeti gondolat hézagmentes egységét alárendelték a dolgozók és látogatók által használt terek következetes, nagyvonalú, otthonos, és a természetes fényt előtérbe helyező kialakításának. Sajnos ez még manapság sem mindig magától értetődő, gondoljunk csak az új MOME Campus alagsorba száműzött tanári szobáira. 

A Wright & Wright Architects tervezte új könyvtárépület egyszerre kortárs és kortalan, időtlen és időtálló, magabiztosságot sugárzó, de nem fölényeskedő. Központi tornya hosszú évtizedeken keresztül a Temze-part látképének markáns eleme lesz. Ha legközelebb Londonban járunk, és kapuja épp nyitva áll, mindenképpen érdemes meglátogatnunk. 

Winkler Márk

Forrás:
ribaj.com
architectsjournal.co.uk
theguardian.com