A MI TERÜNK! - Klauzál tér

Komlósi Bence átfogó szemlélettel közelített a diplomamunka témájához, a tervezést alapos előkészítés, szinte szociológiai mélységű felmérés előzte meg. Fontosnak tartotta, hogy a helyi lakosok bevonásával, az ő igényeik szerint valósuljon meg a VII. kerületi közösség-rehabilitáció, ehhez a blogot mint korszerű információ csatornát is felhasználta.

A diplomamunkám kezdetekor azt próbáltam átgondolni, hogy nekem - mint kezdő építésznek - hol lesz a helyem a társadalomban, mit tudok majd tenni a fejlődés érdekében. Ezen gondolkodva 4 alaptémát határoztam meg, amelyeket most a legfontosabbaknak találok. Ezek a gazdasági válság (gondolkodásbéli átalakulás a jövőben, valódi értékek, az ember, minimum), építészeti válság (az építész szerepe a társadalomban), demokrácia (az építészetben – egyén és köz viszonya), élhetőbb város (urbanizáció – reruralizáció).

 

 

Ezekhez a témákhoz próbáltam később építészeti fogalmakat társítani, amelyek a PARTICIPATÍV – közösség bevonásával történő – TERVEZÉS, ÖKOLÓGIKUS GONDOLKODÁS, ADATÉPÍTÉSZET lettek. Ezt a 3 fogalomkört próbáltam a tervezés során kutatni. Mit jelenthetnek ma ezek a fogalmak, hogy lehet őket alkalmazni a mai Magyarországon, Budapesten. Az ökológikus gondolkodás kapcsán a valós igényekre való válaszolás lenne egy fontos feladat. Így alakult ki, hogy a város résztvevőit (jelen esetben a budapestieket) kellene bevonni a jövő tervezésébe. Legyen ez a résztvevő városvezető, városlakó, befektető stb. A 0. lépésben a Hungária körút, Moszkva, Móricz által határolt területet jelöltem ki (hogy még feldolgozható terület legyen) a vizsgálat tárgyának. Itt készítettem interjúkat a résztvevőkkel, és próbáltam megtudni, hogy mire lenne valóban szükség. Az derült ki, hogy a közösségi funkciók hiányát tartják az emberek a legnagyobb problémának. Így lett a funkció a „KÖZÖSSÉG-REHABILITÁCIÓ".

 

 

A helyszín még továbbra is kérdés maradt, mivel mindenki a saját lakhelyét határozta meg. Kérdés, milyen az a helyszín, ahol a legideálisabban lehetne foglalkozni a közösség-rehabilitációval. Valamilyen TÉR. A vizsgált területen belül 97 db tér található. Ezeket osztályoztam, vizsgáltam több szempont (elhelyezkedése, formája, használói stb.) alapján és próbáltam a legjobbat kiválasztani, hogy ideális helyszín legyen a kutatáshoz. Tehát a helyszín a KLAUZÁL TÉR lett. A vizsgálódásokkal, interjúkkal párhuzamosan egy internetes blogot (www.dotlinearchitects.com) is indítottam, hogy a tervezésben résztvevők folyamatosan informálva legyenek, illetve megjegyzéseket téve beleszólhassanak a folyamatokba.     

A következő lépés a Klauzál tér teljes feltérképezése (a lehető legtöbb, legszerteágazóbb adat összegyűjtése) volt. Itt kiderült, hogy vannak a téren kisebb-nagyobb közösségek, de ezek nagyon szervezetlenek, szinte egyáltalán nem is tudnak egymásról. Sokan szeretnének tenni a közösségi élet jobbá tétele érdekében, de nem tudják, hogy nekik mi lenne a dolguk ebben. Az is kiderült, hogy a tér jelenlegi formájában (rossz kapcsolat a tér és térfal között; rengeteg kerítés, amelyek teljesen széttördelik a teret, és határokat hoznak létre; gyenge a közbiztonság; sok a használatlan terület úgy, hogy közben nagyon zsúfolt is a tér) nem alkalmas közösség-rehabilitációra, vele párhuzamosan a közteret is rehabilitálni kell.

Ezekből az adatokból egy 3 lépésből álló programot fogalmaztam meg, amelyen végighaladva létrejöhetne a közösség-, és köztér rehabilitáció is.

1. lépés: TÉRMESTER elhelyezése a téren – ez a funkció segítené a kommunikációt, a szervezést, tervezést.

2. lépés: a meglévő közösségek mindegyike kapna egy kis pavilont, amely segítené az IDENTITÁSuk megerősödését.

3. lépés: miután létrejött a rehabilitáció a közösségek kiköltözhetnének a térfalakon lévő, üresen álló ingatlanokba (üzlethelyiség, épület, foghíj).

 

 

A pavilonokra azért lenne szükség, mivel a tér jelenlegi állapotában teljesen kettészakad a térre és a térfalra. Így ami a térfalon történik, arról szinte senki sem tud semmit. Olyan elemeket kellett elhelyezni, amelyek a téren belül vannak, jól láthatóak, mindenki számára könnyen elérhetőek. Azonban ezek nem állandó elemek - csak a rehabilitáció végéig van rájuk szükség -, ezért mobilnak, könnyen elvihetőnek kell lenniük. Az is lehetséges, hogy ennek a mintaprojektnek az adaptálásával később majd más terek, városrészek is hasonló rehabilitációt végezhetnének. Így ezek az elemek akár arra a helyszínre is áthelyezhetők lennének, ha hasonlóak a feltételek. A pavilonok használaton kívüli hajózási konténerek újrahasznosításával (funkciójuk újragondolásából) jönnének létre. Az ökológikus gondolkodás egy újabb eleme (újrahasznosítás) jelenhetne meg vele a mindennapi életben. Ezen pavilonok megtervezése a későbbi használók, finanszírozók, stb. bevonásával történne, ezzel is segítve, hogy az emberek minél inkább a sajátjuknak érezzék, vigyázzanak rá.

A pavilonok elhelyezésénél az is nagyon fontos szempont volt, hogy - mivel már jelenleg is nagyon zsúfolt a tér – a lehető legkevesebb használatban lévő területet vegye el. Ezek az egyes közösségek és a hozzájuk tartozó pavilonok lassan elkezdenék a környezetük köztér rehabilitálását is, így jöhetne létre sok kis beavatkozással a teljes tér rehabilitálása. A térmester a tér közepére kerül, hogy kapcsolatot hozzon létre az egyes közösségek és a teret használók között, vizuális és szellemi szinten egyaránt.

A pavilon 2 db 2,5 x 12 méteres konténer átalakításával és összeépítésével jön létre. A résztvevők a tervezés minden fázisában jelen vannak, segítik és alakítják a tervezést, anyag-, színválasztást, egy-egy székkel, asztallal támogatják a pavilon létrejöttét, segítenek a kifestésében, stb. Ezek mind elősegítik azt, hogy az emberek a magukénak érezzék a térre kerülő új elemeket. A pavilonra zöldtető kerül, amely ökológiai és vizuális szempontból is segíti a működését.  

A második lépésből a játszótériek közösségét és a játszóteret emeltem ki. Az ő bevonásukkal, kezdeményezésével jöhetne létre egy játszóház, amely erősíthetné identitásukat, illetve segítené a kommunikációt a közösségen belül is. Ez a pavilon a meglévő dombba lenne süllyesztve, ezáltal vizuális kapcsolatot létrehozva a tér és térfal között. Nyáron fedett-nyitott térként, télen pedig zárható játszóházként használható.

 

 

A harmadik lépésből a „Böske"-házat emeltem ki. A Böske civil kezdeményezés céljának az Erzsébetváros jobbá tételét tűzte ki. Ők a Dob, Kisdiófa utca sarkán álló irodákba és pincébe kerülnének, hogy rálássanak a térre és a 15-ös tömbben (általuk) kialakításra kerülő közösségi kertre is. Itt a meglévő értékek felmérése és megmutatása az egyik legfontosabb szempont, úgy, hogy közben a használhatóság nem gyengül. A félév során megszerzett adatokat próbálom minél több érdekeltnek (helyi közösségek), használónak átadni, esetlegesen munkámmal segíteni a rehabilitáció létrejöttét.

Külön köszönet annak a körülbelül 2oo embernek, akik participatív hozták létre velem az egészet. Továbbá szeretném kiemelni Hild Györgyöt és Perényi Tamást, akik az egész félév során támogattak az érdekes végeredmény reményében.

---

Komlósi Bence diplomamunka
diploma konzulensek:
építész konzulens: Hild György DLA
épületszerkezett: Dr. Lányi Erzsébet
épületgépészet: Egri István
kivitelezés: Huszár Zsolt
villamosság: Móricz István
tartószerkezet: Facskó Gergely
opponens: Bach Péter