Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – a Finta Stúdió megvételt nyert terve

Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciójára kiírt pályázaton megvételt nyert a Fekete Antal és Guczogi György építészek vezette csapat koncepciója, amely az udvarokat és az aulát szabadon látogatható terekként képzelte el, az új szárnyat pedig a lechneri tervek által sugallt tömegformában, zöld és arany színű, rombusz-elemekből álló rézlemez burkolattal fogalmazta meg, nyaktaggal, illetve híddal kapcsolva a döntően tömör kubust a meglévő épülethez.

Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója

Építészet-muzeológia

A tervezés indításakor végiggondoltuk, hogy szándékaink szerint melyek a rekonstrukció tervezésének legfontosabb szempontjai. Ezek az alábbiak:

1. A múzeum vonzerejének növelése, a laikus látogatók bevonzása és benntartása a közönségforgalmi terek kibővítésével, látogatóbarát kialakításával, vonzó atmoszféra megteremtésével
2. A múzeum városban elfoglalt pozíciójának erősítése, esetleg javítása
3. A műemlék épület tisztelete, de a használhatóságot javító, „arányos" beavatkozások tervezése
4. Magyarország egyik legszebb építészeti terének megőrzése, bevonása a napi életbe, a tér lehetőségeinek jobb kihasználása
5. A mai kor múzeumaival szemben támasztott követelményeknek való megfelelés
6. A kiállítófelületek területének növelése
7. A funkciók megfelelő csoportosítása, minél többirányú használhatóság
8. Koherens közlekedőrendszer létrehozása, a „körbejárhatóság" lehetőség szerinti biztosítása, a zavartalan teher- és személyforgalom feltételeinek megteremtése
9. A főleg alsó szinti nehézkes közlekedés javítása, akadálymentesítés
10. Építészetileg mai megjelenésű új szárny létrehozása, melyet azonban finom szín-és anyaghasználati átvezetések a főépület azonos rangú társává tesznek

Az Iparművészeti Múzeum nyitottságának növelését, a hasonló európai múzeumokkal azonos pozíció elérését a tervpályázati kiírás is megfogalmazza. A múzeumi életet jól ismerő szakemberek megerősítették azt a tényt, hogy sok turista csak az előcsarnokba, illetve az aulába kukkant be, elkészíti az obligát fotókat, és sokszor a kiállítások megtekintése nélkül távozik. Ezen szeretnénk változtatni oly módon, hogy jelentősen megnövelnénk a múzeumlátogató közönség, vagy akár a környéken sétáló emberek által használható külső és belső területeket. Az udvarokat zárható, de napközben nyitott belvárosi kertté alakítjuk és a látogatók számára jegy nélkül elérhető, közönségforgalmi térként javasolnánk használni Lechner csodálatos aula-terét a felújítás után. Javasoljuk, hogy már a tömegközlekedéssel érkezők is találkozzanak valamilyen felhívó-rávezető jellel (kapumotívum az aluljáróból felvezető lépcső felett, térformálás), bár igazság szerint az eredeti pompájába visszaállított, és a mellette levő lakóház által is feltárulkozni engedett épületnél jobb reklám nem kell.

 

 

A tervezési-rekonstrukciós célok megfogalmazása segített a műszaki feladatok tisztázásában is. Egyértelművé vált, hogy az új, minden főszintet kiszolgálni képes teherfelvonót az új épületszárnyba kell telepíteni. Megoldást kellett ugyanakkor adni a lechneri épületen belüli akadálymentes közlekedésre is, ami főleg az alsó szintek minden-mindentől fél szinttel eltérő szituációjában volt nehéz feladat. A rekonstrukció utáni működést a következőképp javasoljuk kialakítani:

Bejáratok

Az épületegyüttes jelenlegi négy bejáratát (beleértve a jelenlegi udvari bejárat új épületbe történő integrálását) a jövőben is megtartanánk. Az eredeti főbejárat funkciója természetesen megmaradna, kiegészítve egy mozgáskorlátozott lifttel, illetve bejárattal, mely viszonylag kevés átalakítással a nyitott-fedett előtérből vezeti a használókat az épület előcsarnokába, illetve a további szintekhez vivő személylifthez. Így el tudjuk kerülni, hogy a mozgáskorlátozott látogatókat ne kelljen hosszú kerülőutak és alárendeltebbnek ható mellékbejáratok használatára kényszeríteni. Az épületbe történő bejutás, és az azon belüli mozgás nem igényel külön múzeumi személyzetet vagy kíséretet.

Második, de sok szempontból fontos megközelítés lesz az új szárny Hőgyes Endre utcai bejárata. Ez a megnyitás fogadja a teherforgalmat és a dolgozói gépkocsikat, de itt tudnak elkülönülten bejutni a házba a könyvtár-adattár használói is. Legalább ennyire fontos, hogy a látogatók itt szintben besétálhatnak az udvar parkjába vagy az ide nyíló étterembe.

 

 

Az eddigi személyzeti bejárat az időben és térben leválaszthatóan működtethető konferencia- és múzeumpedagógiai részleget szolgálja a jövőben. Ennek a bejáratnak a segítségével múzeumidőn túl is lehetőség van a nevesített funkciók használatára. A korábbi Kinizsi utcai, iskolai bejárat a jövőben személyzeti bejáratként működhet, jó megközelítést biztosítva az északnyugati szárny igazgatási és restaurátori egységeihez.

Funkcionális elrendezés - régi épület

A régi épületben kap helyet az állandó kiállítási anyag nagy része, a látványraktárak és az alagsor átalakításával, illetve kibővítésével teret biztosítunk az időszaki kiállításoknak. A kisebbik belső udvar beépítése ad helyet a konferencia-blokknak. Ezzel egy szinten, az alagsorban javasoljuk kialakítani a múzeumpedagógiai egységet, amelynek előadótermei egyúttal a konferenciák szekciótermeként is használhatóak. A többi restaurátori egységtől kissé elkülönülve, az Iparművészeti Múzeum egykori kiváló ötvös tervezőművész-restaurátorának, Szvetnik Joachimnak is tisztelegve az oktatási egység részeként tartanánk meg egy ötvös-bemutató restaurátori részt, ezáltal elkerülve több nehéz berendezés elköltöztetését is. Ugyancsak ebben a külső forgalom által elkülönítetten is használható térrészben adunk helyet a kiállítás-szervezési osztálynak, így biztosítva mind a jó kiállítótéri kapcsolatot, mind a vendégek könnyű idejutását. Az alagsori szint Kinizsi utcai szárnyát kapják a műtárgyraktárak.

A földszint lesz változatlanul az épületegyüttes legizgalmasabb területe. Az előcsarnok megőrzi elosztó funkcióját, de most már a múzeumi élet sokkal színesebb palettáját kínálva. Az aulateret közönséget vonzó funkciókkal töltenénk meg. A kerengő bejárat felőli részét információs területként kezelnénk; lehet itt kisebb vetítés a ház történetéről, a magyar iparművészetről, vagy az éppen futó időszaki kiállítás(ok) népszerűsítéséről. On-line boxokban kínálnánk kiegészítő információkat a kiállítások látogatóinak, de lehetne itt kamara kiállításokat rendezni az Iparművészeti Egyetem vagy a testvéregyetemek hallgatói számára. A kert felőli zónába kerülne a múzeum shop és a kávézó, amelyek így kapcsolódhatnak a parkosított udvarokhoz vagy a konferenciaterem tetején kialakított teraszhoz is. Az ún. „uszoda" változatlanul kiválóan használható különböző külsős rendezvények megtartására, azzal a többlettel, hogy a kávéház bevonásával az udvarokat is kihasználó térszövet alakulhat ki. A lépcsőházakig tartó kiállítási területekre a muzeológiai program szerint javasolt középkori anyagot helyeztük el. Az északnyugati üzemi zónában biztosítunk helyet a megfelelő fényt igénylő restaurátor műhelyeknek.

Az első emelet funkciója a program szerinti állandó kiállítás (barokk és klasszicizmus a főhomlokzati oldalakon, szecesszió a galérián, hangszerkiállítás a kupolaterem alatt), illetve ide javasoljuk az igazgatási egységet. A második emeleten térünk el valamelyest a muzeológiai javaslattól, nevezetesen az Üllői úti szárnyban biztosítottunk helyet az iszlám szőnyeg-kollekciónak és a szint többi területére (s a harmadik emeletre) telepítenénk a látványraktárakat (ötvös, textil, kerámia), a fotóműtermet és a lakk restaurátort, valamint a gyűjteményi egységek háttérfunkcióit.

A harmadik emeleten a látványraktárakon kívül (ikon-, illetve kelet-ázsiai gyűjtemény) jellemzően gépészeti tereink lesznek. A főlépcsők feletti padlástérben tudjuk megoldani a ház kiszolgálásához szükséges hűtőgépek takart, a műemléki tetőt nem zavaró, ugyanakkor átszellőztetett elhelyezését. A csigalépcsők helyére szerkesztett új lépcsők lehetőséget adnak a tetőtéri múzeumi egységek alternatív megközelítésére, és a lenti szinteken kialakított körüljárási lehetőség következetes megvalósítására is.

Funkcionális elrendezés - új szárny

Funkcionális értelemben az új épületszárnynak négy fő területet kell kiszolgálnia: itt célszerű biztosítani a dolgozói parkolókat, és itt kell megoldani a logisztikai–üzemi területek, a könyvtár, valamint a program szerinti új kiállítótermek elhelyezését.

 

 

A dolgozói parkolók esetében felmerülhet automata parkoló garázsok alkalmazása is, de mivel elegendő hely áll rendelkezésre, ezért a nagyobb komfortfokozatot nyújtó hagyományos parkoló elhelyezését javasoltuk a -2. pinceszinten. A Hőgyes Endre utca felől nyíló teherportához kapcsolódóan helyeztük el az átmeneti műtárgyraktárakat, valamint a ládaraktárat. Innen egy teherfelvonón közvetlenül elérhető a pinceszinti üzemi–raktározási terület, de ugyancsak elérhető az épületegyüttes súlypontjában elhelyezett nagy teherfelvonó is. A pinceszinti installációs raktáraktól közvetlen kapcsolatot létesítettünk a régi épületrészben kialakított időszaki kiállítási terekhez.

A Hőgyes Endre utcai oldalon kialakított új személybejárat és közlekedési mag biztosítja a könyvtár-dokumentációs központ külső megközelítését is, egyúttal második akadálymentes bejáratként is szolgál. Ugyancsak ezt a bejáratot használják a biztonsági központ és az épületfenntartási területek dolgozói. A régi épület földszintjéhez kapcsolódó +2 méteres szinten található könyvtárban az olvasótermen kívül szabadpolcos és zárt könyvraktárat is kialakítottunk. Nyilvánvalóan az állomány növekedésével a kettő aránya változtatható. A régi épület hátsó szárnyához csatlakozva helyeztük el a központi teherfelvonót és egy lépcsőházat oly módon kialakítva, hogy biztosítható legyen a tehermozgatás mind a régi épület aulatere és hátsó szárnya, valamint az új épületrész szintbeli utcai kapcsolattal is rendelkező, ezáltal egymástól eltérő szintjei között.

Kiállítóterek: az új épületszárny három felső szintje már kiállítótereket fogad be. Az első emeleten helyeztük el a kelet-ázsiai művészeti anyagot, amely közvetlenül elérhető a szecessziót és a századforduló művészetét befogadó régi épület első emeleti galériájáról. A két épület között az udvar fölött átívelő épülethíd egyben már kiállító térként is szolgál a kelet-ázsiai anyag nem fényérzékeny tárgyai számára (pl. ötvösség). A hídon a külső árnyékoló rács és az üvegen belül elhelyezett bambusz lamella-sor nem csak a fényvédelmet szolgálja, de egyben hangulatteremtő eszköz is. Átérve az új szárnyba, a látogató eldöntheti, hogy az ezen a szinten található anyagot tekinti-e meg, vagy az elegáns egykarú lépcsőn tovább megy a második emeleti modern kiállítás felé. Az ázsiai anyag megfelelő fényvédelmét a lépcső mögött elhelyezett tömör falfelület biztosítja.

A lépcsőn feljutva a 2. emeletre, választhatunk a 20. századi anyag vagy a Design múzeum között. A Design múzeum állandó anyagát a 3. emelet inspiratív formájú, felülről szűrt fénnyel megvilágított terében javasoljuk elhelyezni, míg a csoportos produkciók, kísérleti bemutatók számára a 2. emeleten biztosítottunk teret. Ez a tér közvetlenül kapcsolódik az épületegyüttes nagyméretű, felújított terasz-rendszeréhez, ami alkalmas ezeknek a kortárs produkcióknak, happeningek külső téri megrendezésére is. Az új szárny 2. és 3. emeletre felvezető egykarú lépcsőjén haladva és az udvari oldal egyetlen nagyméretű homlokzati nyílásán kitekintve a Lechner-féle épület maga válik hangsúlyos látványelemmé egy, a nagyközönség számára eddig ismeretlen nézőpontból feltárulva.

Épületen belüli közlekedés, akadálymentesítés

A bejáratok és a funkciók bemutatása lényegében felvázolja az épület közlekedési rendszerét is. A lechneri épület reprezentatív lépcsőit tiszteletben tartottuk, a felújítás utáni állapotnál adottságként kezeltük. Egy apróbb módosítást javasolunk az északnyugati lépcső alsó karjainál: itt néhány lépcsőfok beiktatásával meg tudtuk oldani, hogy csak az alsó szintekre egyébként jellemző 1,5 m-es szinteltolással kelljen számolni. Megszüntettünk, illetve átalakítottunk néhány, ma már nem szabványos csigalépcsőt, ami által az eredeti térszervezést nem érintő, de a mai használatnak és előírásoknak megfelelő vertikális magok alakulhattak ki. A régi épület bevilágító udvaraiba 2 új liftet telepítettünk, amellyel a látogatók a kiállítási szinteket megközelíthetik, és amelyek átmenő kialakításukkal a félszint eltolásokra is megoldást adnak. A mozgássérültek több helyen is bejöhetnek szintben az épületbe, de a fő megközelítési lehetőség a főbejárati előlépcső bal oldalán lesz, ahonnan felvonó vezet az előcsarnok szintjére. Innen liftekkel lényegében már minden szint kíséret nélkül megközelíthető, eltekintve néhány kisebb szintkülönbségtől, melyeknél lépcsőjáró vagy egyéb helyi emelő alkalmazását javasoljuk. Az új épületben 2 lépcsőház és 2 lift szolgálja a vertikális közlekedést, illetve biztosítja a régi épület szintjeivel a kapcsolatot. A 2 lift egyike az a nagyméretű teherfelvonó, mely a programban kért áru- és műtárgyszállítási feltételeket kielégíti. Az alsó szinteken 2 teheremelő platót javaslunk még a teherforgalom megkönnyítésére.

 

 

Építészet, anyaghasználat

A műemlék épület rekonstrukciója lényegében egyértelmű, hisz mind a meglevő állapot, mind a rendelkezésre álló dokumentáció vezérsíkként segít a felújításban. Természetesen a későbbiekben szükség lesz bizonyos falkutatásokra, vagy egyéb diagnosztikai eljárásokra, melyek az eredeti anyag-, illetve színhasználatot tisztázzák. Kérdés persze, hogy például az aulatér egykori festése teljes felületen visszaállítandó-e, hisz utóbb állítólag éppen azért került rá fedő fehér festés, mert a falak cizelláltsága zavarta a műtárgyak élvezetét. Ettől függetlenül valamekkora felületen minden bizonnyal érdemes lenne egy didaktikai rekonstrukció. Kicsit más a helyzet az üvegmennyezet festésével, itt az eredetileg színes, virágmintás szélső mezőket újra lehetne gyártani. Javaslatunkban a beépített termeket (Sümegi könyvtár, Maksai terem) változatlanul a helyén hagytuk.

 

 

Ennél a munkánál az új épület építészeti megjelenésének kitalálása a legnehezebb, legérzékenyebb feladat, hisz az elvi lehetőségek a lechneri tervek átvételétől a legvisszafogottabb minimalizmusig terjednek. Az egykori tervek változtatás nélküli felhasználása nem csak a funkciók idő közbeni változása miatt nem járható út, meggyőződésünk, hogy egy 100 évvel később készülő épület a korának megfelelő tartalmat és anyaghasználatot kell, hogy tükrözze. Ugyanakkor nyilván kellő alázattal szeretnénk befejezni a Lechner által megépített tömböt, hogy az új szárny úgy folytassa és zárja be a Múzeumot, hogy az méltó, de mégsem önmagát feladó folytatása legyen az épületnek.

A múzeumlátogatás egyértelművé tette, hogy a természetes megvilágítást sok esetben nem igénylik a bemutatók, az ablakok sok helyen le vannak takarva. A világ hasonló múzeumainak a tanulmányozása is arról győzött meg bennünket, hogy sokkal célratörőbb kiállítások komponálhatók, ha a fény mennyiségének és irányának a szabályozása is a kiállítás-rendező kezében van. (Mellékesen megjegyezzük, hogy ebből a nézőpontból figyelve vitatható a szabályozás visszaugratott, „légudvaros" kialakítása, hisz az ezáltal biztosítható ablakelhelyezést nem igényli az épület, viszont csak sokkal erőszakoltabb és szűkösebb alaprajzok tervezhetők.) Alapötletünk tehát egy olyan tömör kubus létrehozása volt, melyet csak egy-egy hangsúlyos helyen szakít fel nyílás, tetőhajlása pedig Lechner tetőidomaihoz közeli. Fontos kérdés volt még az anyaghasználat, az új épület bőre. Itt is igyekeztünk „meghallani" a Mester súgását, nevezetesen úgy éreztük, hogy bizonyos színek-formák transzformálása jelentheti a mai kor elvárásainak is megfelelő architektúrát. Ilyen szemmel elemezve Lechner épületét úgy éreztük, hogy a zöldek és aranyak uralják a múzeum megjelenését, és inspirált minket az épület tetővilága is. Mindezeket végiggondolva, egy rombusz-elemekből álló rézlemez pikkelyezést használunk a házon zöld és arany színekben úgy, hogy ezek váltakozása feloldja a tömör felületek monotóniáját. Hiszünk benne, hogy ez a felület biztosítani tudja azt a visszafogott méltóságot, mely kezdeti törekvéseink összegzéseként megfogalmazódott. A tömör rendszert csak néhány nyílás tagolja, jellemzően a lépcsők-lépcsőházak vonalában. A régi és az új épületet összekötő híd a tömör felületek negatívjaként áttört, transzparens rézhálót kap.

Belső kialakítás

Jelen tervpályázatnak természetesen nem lehet tárgya a belső megjelenés kiállításokra lebontott javaslata, hisz ehhez sem megfelelően részletezett anyag, sem a belső szakmai elképzelések és döntések szövete nem áll rendelkezésre. A terv megfogalmazásakor megpróbáltunk néhány koncepcionális elemet tisztázni, mely a továbblépésnél fontos lehet. Ilyen például a gépészeti rendszer, hisz ezzel a kérdéssel Lechnernek még nem kellett foglalkoznia. Szerencsére az általa a főszárnyban tervezett háromtraktusos kialakítás a funkciók átszervezésével lehetőséget adott gépészeti felszálló aknák betervezésére, melyekből a részben közlekedőként, részben látványraktárként működő folyosók felhasználhatók klímacsatornák befogadására. Ezekből a kiállítóterek légellátása megoldható, de ha értékvédelmi szempontok miatt ez nehézséget okozna, akkor például a jelenlegihez hasonló kettős fal is alternatívát jelenthet a kialakításra. Könnyebb a helyzet az új épületben, illetve az időszaki kiállítás területén, hiszen itt - ismerve az épületgépészeti elvárásokat - már ezeknek megfelelő tervek és nyomvonalak készíthetők.

---

Az Iparművészeti Múzeum rekonstrukciója – megvételt nyert pályamű

vezető tervezők: Fekete Antal, Guczogi György   
építész munkatársak: Halvaksz Mónika, Kiss Gábor, Koncsol András, Magyar Mária, Péter Gábor, Tóth Petra, Erőssné Honti Mariann
generáltervező: Finta Stúdió Kft.
tervezés éve: 2012
környezettervezés: Csákó Edina - Garten Stúdió
muzeológia: Dr. Ács Piroska   
tartószerkezet: Ungi Balázs - Ungi Mérnöki Iroda Kft.
épületgépészet: Temesvári László - Temesvári Tervező Kft.
elektromosság: Ivanics Zoltán - Provill Kft.

A Bíráló Bizottság értékelése

3. sorszámú pályamű

A terv egyike azoknak a terveknek, amelyek a meglévő épületben és a tervezett bővítésben a legracionálisabban szervezett alaprajzi, téri rendszert hozták létre.

Az Iparművészeti Múzeum jelenlegi főbejárata továbbra is a közönség számára az elsődleges megközelítés marad. Az üvegcsarnok rendezvénytermi funkcióját megtartja, és az azt körülölelő galériát a nagyközönség számára megnyitja, ahol a múzeumi kávézó és a shop kap helyet, egyben elosztótér, ahonnan a különböző kiállítótereket lehet megközelíteni. Az alagsorban az ideiglenes tárlatoknak biztosít teret, amelyeket nagyon jól szolgál az új épületszárnyba tervezett műtárgybeszállítás és manipulációs terek kialakítása.  

A meglévő és az új épületszárny bejáratai az eltérő rendeltetésnek megfelelő elkülönített megközelítést biztosítanak, így a hivatali dolgozók a Kinizsi utcai bejáraton közlekednek, a rendezvények kiszolgálása az eredeti Hőgyes Endre utcai oldalbejáraton keresztül történik. Az új épület lehetővé teszi az udvar független megközelítését és ezzel a könyvtár és az étterem időben eltérő működtetését.

Az épület emeleti szintjeire tervezett állandó kiállítások körbejárhatóságát az új épület és az üvegcsarnok közé tervezett nyaktag biztosítja, ami funkcionálisan jó megoldás, építészeti megfogalmazását a zsűri kevésbé sikeresnek ítélte. Különösen ötletes a tetőteraszt és az új szárny felső szintjét összekötő nyitott átjáró (a nyaktag tetején). Összességében a pályamű a kiállítási és raktározási rendszerrel szemben támasztott követelményeknek jól megfelel, és a kiállítási koncepciók esetleges változásait is képes követni. A műtárgyvédelmi feltételek megteremtését a műleírásban megfelelően részletezi. Nem tér ki azonban az üvegcsarnok és a kiállító terek napfény elleni védekezésére.

Az új beépítés konfigurációja követi az eredeti lechneri tervek beépítését és épülettömegét, az új épülettömböt zöld-sárga rézborítással tervezi ellátni. A zsűri általában a mázas tetőcserepek színeivel képzett, azokkal kapcsolatot kereső építészeti, homlokzati megoldásokat sikertelennek ítélte, kivéve jelen tervet, amelynél az anyagba való „átírás" és az ornamentika együttes jelenlétével új minőséget tudott létrehozni. A rekonstrukció ütemezését megfelelően kidolgozta, és általában véve is a jól kidolgozott pályamű lehetőséget ad a továbbfejlesztésre.

A funkcionálisan jól végiggondolt tervet a Bíráló Bizottság 1.000.000.- Ft-os megvételben részesíti.