Ez a munka a mának és a jövőnek szól – Interjú Gutowski Roberttel a Budavári Palota rekonstrukciójáról

Tavaly decemberben jelentették be, hogy a Palota visszaépítésének tervezését a Robert Gutowski Architects vezeti ezentúl. A feladat rengeteg terület összehangolását is jelenti egy olyan műfajban, amelynek történeti feldolgozottsága hiányosságokat, metodikája és szóhasználata pedig változatosságokat mutat, az iroda éppen ezért egy módszertan megalkotásán is dolgozik. Erről is kérdeztük Gutowski Robertet, melyet a Palota jelenleg is tartó tudományos, valamint azt meghaladó, művészi dokumentálásának egyik Bujnovszky Tamás által készített sorozata kísér.

P.V.: Az általad vezetett iroda az egyik legismertebb kollektíva a hazai kortárs építészet területén. Miért vállaltatok ezúttal egy ekkora, 1:1-es visszaépítési megbízást?

Gutowski Robert: A Budavári Királyi Palota komplex rekonstrukciója olyan megbízás, amely Európa közepén, Magyarország fővárosában, Budapest szívében, a legszebb Duna-parti látkép újjászülető ékességeként egészen kivételes történelmi távlatokkal bír. A feladat roppant összetett, jómagam ezt a kihívást – nem titkolom – magával ragadónak találom. Szívesen hangsúlyozom azt is, hogy a palota felújítása és rekonstrukciója a mának és a jövőnek egyaránt szól, és nekünk, mindannyiunknak valósul meg.

Milyen fázisban van a projekt, pontosan milyen tervek készültek el?

A kutatások első szakasza lezárult. A százezres tételszámú történeti forrásanyag feldolgozása zajlik, és megkezdtük azon archív dokumentumok felkutatását is, amelyeket jellemzően feldolgozatlanul őriznek a levéltárak. A tudományos munkával párhuzamosan és részben annak eredményeként elkészítettük a palota programalkotó tanulmánytervét. Van egy holisztikus szemléletű víziónk, amely révén új közösségi életre kelhet az épületegyüttes. Az vezet bennünket, hogy feltárjuk és megerősítsük azt a változatlan lényeget, amely történelmünk viharaival együtt a hely legfőbb sajátossága maradt. Az idők emlékezetében ez a hely és az itt álló mindenkori felépítmény, történelmi szerepének változatosságával együtt is, az egykori Magyar Királyság reprezentatív épülete, amely osztozik nemzetünk sorsában.

A II. világháború utáni visszaépítések műfaja nem ismeretlen Európában, különösen Németországban történtek nagyszabású visszaépítések az utóbbi évtizedekben. Te hogy látod, a Budavári Palota esete ebben, a kontinensen tapasztalható folyamatban hol helyezkedik el? 

Európában a II. világháború utáni azonnali rekonstrukciók az elpusztult építészeti értékek pótlásaként a veszteség okozta trauma feldolgozásának eszközei voltak. Halottaikat, szeretteiket nem tudták visszahozni az életben maradtak, legfontosabb házaikat, templomaikat vagy városrészeiket azonban újjáépíthették. Ezek az épületek ma már közkedvelt turistacélpontok, nem egy közülük műemlék vagy világörökségi helyszín. Küldetésük, hogy közösségi emlékezetünkre hatást gyakoroljanak, segítsék múltunk megértését, és nem utolsósorban, ne engedjenek feledésbe merülni olyan épületeket vagy akár teljes belvárosi miliőt, amely a közösség identitásához erősen kapcsolódik.

A történelem kereke azonban nagyon távol esik a szabályos kör formától, a rekonstrukciók messze nem egységesek sem időbeli-térbeli megvalósulásuk, sem módszertanuk tekintetében. Az 1945 utáni azonnali újjáépítések mellett gyakori és jellemző, hogy szimbolikus házakat békeidőben, sok évvel a háború után robbantanak fel, és csupán a berlini fal leomlása után kezdik újjáépíteni őket. A drezdai Frauenkirche romjaihoz közel fél évszázadon át nem nyúltak, míg Varsó újjáépítését azonnal megkezdték. Lengyelország újjáépítette templomait, ellenben Rákosi alatt még Molnár Farkas új építésű Magyar Szentföld-templomát is torzóként hagyták pusztulni, nem beszélve az elbontott vagy felrobbantott szakrális épületeinkről. A Neues Museum-ot bombatalálatok érték, a műkincseit szerencsésen kimenekítették, majd egy védőtetővel lefedték, és csupán a közelmúltban újult meg az épület – a gyönyörű restaurálási munkák mellett számos rekonstrukciós elemmel. A Humboldt  Forum egy ízig-vérig friss kulturális vállalkozás, de megemlíthetjük a frankfurti Dom-Römer projektet is.

Azt szeretném mindezzel sugallni, hogy a rekonstrukciók minden európai városban más és más történeti események sorozataként valósultak meg. Nincs két egyforma történet. Budapesté is egyedi, hiszen a hajdani Királyi Palota 1945 után hosszú évekig torzóként hagyott épülete az egyik legtragikusabb sorsú öröksége Európának. Fájdalmas ma belátnunk, hogy a palota története még oly sok évtized múltán is ennek a világháború idejéből eredeztethető eseményláncolatnak egy rendkívül speciális esete. A közösségi amnézia, örökségünk elfedése olyan teher, amelynek viselése, érzékelése mindennapjaink valósága; immanens része a felejtés, teljesen szabadulni belőle sosem lehetséges.

Van elég ismeretünk a rekonstrukcióhoz mint építészeti feladathoz?

A rekonstrukció speciális műfaja az építészetnek, amelynek társadalmi elfogadottsága igen magas, szakmai sajátosságai rendkívül izgalmasak, közösségi értékeinek kibontakoztatása pedig összetett felelősség. Az építészetnek egy olyan szegmensével találkozunk, amelyet döntő részben a tudományos munka vezérel. Ebben hasonlít a örökségvédelmi feladatokhoz is, tulajdonképpen a rekonstrukció minden alkalmazott eszközét a műemlékvédelem mint tudomány adja a kezünkbe. A műfaj hitelessége a tudományos munka és a tervezés következetességén múlik. Természetesen minden rekonstrukció életszerűen kiegészül a korszerű felhasználás követelményeivel, sőt, egy meglévő épület átépítésekor, ahogyan a Budavári Palota esetében is, a műfaj maga is csupán egy új rétege annak a történetmesélésnek, amelyben egy közösség és egy épület sorsát értelmezzük.

Sokakat foglalkoztat a kérdés: feltárjátok-e részletesen a Budavári Palota háború utáni építéstörténetét is, amelynek beható ismerete eddig egy igen nagy elmaradása volt a Palota körül kialakult diskurzusnak?

A 20. század első éveiben kibővített és átalakított Királyi Palota a második világégéskor, Budapest ostromában jelentős károkat szenvedett. A kommunizmus alatti kezdeti magára hagyatottság, majd a robusztus bontások végül egy formájában jelentősen elváltoztatott újjáépítésben teljesítették be a korszak küldetését: Hauszmann Alajos egykori remekműve részleteit tekintve a felismerhetetlenségig torzult, belső tereit és azok díszítéseit, elegáns térkapcsolatait teljesen elbontották. A háború utáni hosszas tétlenség után végül nemzetünk legféltettebb kincsei leltek itt otthonra, a régészeti feltárások révén pedig régmúltunk megismerése gyarapodott, és az épületegyüttes hosszú évtizedek óta meghatározó eleme Budapest látképének.

Az átépítés körülményeinek, döntéshozatali mechanizmusainak és szellemi legitimációjának kutatása és feltárása a tudományos munka része. Az építészet apropóján szembe kell néznünk egy embertelen időszakkal is, amelynek elemzése és értékelése nem maradhat el. A rendszert mélységesen elítéljük, ugyanakkor benne az embert, az emberi történeteket értelmeznünk kell, és ez méltányosságot kíván. Furcsa érzés annak megismerése, egyes építész kollégáink hogyan próbálták meghiúsítani a hauszmanni örökség teljes elbontását, majd mások ezt hogyan teljesítették a korabeli műemléki gyakorlattal szemben és a diktatúra felé lekötelezett módon, vagy épp azért, mert esetleg zsarolták őket. Ne fejedjük, a legsötétebb korszakban vagyunk, amikor szinte ép templomok elbontásáról döntenek, többek között a palotában is. Persze építészként a forró szív mellé hűvös fejre is szükségünk van. Műemléki és művészettörténeti szempontból minden korszak fontos, és a palota történeti rétegzettsége a 13. századig nyúlik vissza. A történelmünk, a sorsunk a miénk, mindenestül.

Hogy látjátok az enteriőr állapotát? A háború utáni strukturális átépítésekből felfedezhető még (menthető még) valami a Hauszmann-féle építkezésekből?

Amíg a homlokzatok történeti forrásainak intenzitása rendkívül magas, addig az egykori belső terek archív anyagai már szórást mutatnak. Természetes, hogy a legtöbb információ a reprezentatív terekről áll rendelkezésre, hiszen ezekre büszkék voltak; használatban is voltak, tehát fotózták, dokumentálták a tereket. A strukturális átépítések is vegyes képet mutatnak. Mindez a történeti forrásoktól függően épületszárnyanként is eltérő habitusú beavatkozásokat jelenthet majd.

A fellelt források, fotók, dokumentumok hány százalékos, hipotézis nélküli visszaépítést biztosítanak? Megőrződnek majd a késő modern belsőépítészeti értékek, például a BTM?

A palota esetében a rekonstrukció, mint a fizikailag új építészeti és művészeti elemek építése, természetes módon kapcsolódik a történeti rétegzettséghez, tulajdonképpen egy új értelmezési réteget adunk hozzá és olvasztunk eggyé a házzal. A belső terekben számos művészettörténeti értékű kordokumentumot találunk, amelyek megfelelő értelmezéssel, helyenként felújítással, korszerűsítéssel, vagy akár másodlagos elhelyezésükkel gazdagítják az épületet. Módszertanunk egyik alappillére, hogy a tudományos dokumentáció értékleltára mellett, amely az átörökített állapotot dolgozza fel, Hauszmann-értékleltárat is készítünk. Ez utóbbi a kiindulópontja az elméleti rekonstrukciónak, amely alapján egyáltalán döntést tudunk hozni egy adott elem, motívum, felület vagy tér rekonstruálhatóságáról. A tervezési folyamat végül egy hibrid értékleltárhoz vezet bennünket. Mindez olyan tudományos, majd tervezési folyamat, amelyben milliónyi apró, akár elemszintű döntésből áll össze a végeredmény.

Említetted, hogy egy módszertan alapján dolgoztok. Ez mit jelent, és milyen jövőbeli ütemezés várható?

Az első pillanattól fogva érzékeltük, hogy a feladat módszertani alapokon nyugvó munkát igényel, és felelősségünk az is, hogy a visszakövethetőség elve érvényre jusson. A Budavári Királyi Palota komplex rekonstrukciójának módszertana olyan eszközrendszer, amely a projekt tudományos és szakmai hitelességét alapozza meg. Elsőként, például abban nyújt támaszt, hogy legyen egy közös nyelvünk, tisztázzuk azokat a fogalmakat, amelyeket használni fogunk. Az angolszász, a német vagy az olasz szakirodalom finom hangsúlyeltolódásokkal használja a rekonstrukció, a restaurálás vagy a konzerválás fogalmait, a hétköznapi szóhasználatunk pedig teljesen felületes szakmai szempontból. A módszertan rögzíti továbbá a tudományos kutatás és feldolgozás elveit és a tervezés metodikáját is. Szeretnénk bemutatni ezt a módszertant, és természetesen a tervezés előrehaladásával szeretnénk folyamatosan beszámolni a munkánkról. A Budavári Királyi Palota komplex rekonstrukciójával az északi szárnyak felől haladunk. Természetesen mind a tervezési munka, mind a megvalósítás ütemezetten történik majd, logikus szakaszokra bontva ezt az óriási munkát. A pátyi templomot közel húsz éven át építettük; most is egy hosszútávfutásra készülünk.

Pleskovics Viola