Szarvaskő faluközpont

A vasútvonalak fejlesztése, szerepük újraértékelése kulcsfontosságú lehet egy-egy térség jövőbeni megújulása szempontjából. Erre a kérdésre ad választ Boros András diplomaterve, aki Szarvaskő község multifukcionális kapuját és egyben új központját  fogalmazta meg a kortárs építészet eszközeivel.

Előszó helyett

Az építészet - a szakma minden szépsége ellenére - arra hivatott, hogy megváltoztassa a természeti környezetet, és mint ilyen, az egyik leginkább természetpusztító alkotó tevékenység, amelyet az emberiség kitalált a saját hasznára és kényelmére. Ettől a ténytől azonban ne ijedjünk meg, hanem - napjainkban különösen - legyünk tudatában. Mielőtt bármi újat is építenénk, kérdéseket kell feltenni magunknak. Valóban szükség van rá? Esetleg megoldható már egy meglévő épület újrahasznosításával? Ott és úgy kell megvalósítani?

Amennyiben átverekedtük magunkat ezen súlyos kérdések útvesztőjén, és arra határoztuk el magunkat, hogy valami újat hozunk létre, akkor annak tervezését és felépítését arra kell felhasználni, hogy ne csak házat, hanem közösségeket építsünk. Rohanó világunkban sokszor elfelejtjük, hogy nem a végeredmény az igazán fontos, hanem az oda vezető út, amely összehozza az embereket, párbeszédre késztet és megajándékoz minket a közös munka örömével.

Falu és Város

A város és a falu mindig is egymásra voltak utalva. Egyik sem élhetett meg a másik nélkül. Mivel nincs egy település sem, amely az ott lakók minden igényét ki tudná elégíteni, ezért létrejött a települések közti munkamegosztás. Ez a munkamegosztás hagyományosan azt jelentette, hogy a városokban jöttek létre a közigazgatás intézményei, a kulturális központok, valamint az ipari termelés is itt folyt és folyik ma is - a falvak pedig biztosították az élelmiszer ellátáshoz, termeléshez szükséges nyersanyagokat. Ebből következik, hogy élelmiszerellátás szempontjából a falvak önellátóak voltak, a városok viszont a környező falvakra támaszkodhattak, ellátásuk ezektől függött. Ennek a kapcsolatrendszernek egyik fő befolyásoló tényezője minden korban a települések közti infrastrukturális összeköttetés minősége. Az iparosodás korszakától ugrásszerű fejlődésnek indult a közlekedés, amely napjainkban is fokozódik. Ennek eredményeképpen a városok ellátását nem csak a környező településeken megtermelt javak biztosítják, hanem a világ szinte minden pontjáról érkeznek áruk, nyersanyagok az adott városba. Mivel a szállítás jelentős összegeket emészt fel, ezért a nagy mennyiségű, olcsó áruk kerülnek előtérbe. Adott nagyságrendnél már olcsóbban képesek a bevásárlóközpontok polcaira helyezni áruikat, mint a piacon portékáikkal megjelenő helyi kistermelők. A várost övező falvak egyedül képtelenek lépést tartani a nagy tömegben előállított áru dömpinggel. A falvak jelentős része mára már nem tud megjelenni mezőgazdasági termékekkel sem a nagyvárosok piacain, sőt önellátásra sem képesek. A falvak lakói így rászorulnak a városokban lévő nagyáruházak tömegtermékeire. A kölcsönös egymásrautaltság egyoldalúvá vált a falvak kárára, amelyek teljes függőségbe kerültek a központi település gazdasági állapotától. A falvakban megszűnt munkahelyek a városok túltelítettségét okozzák, mivel a falvakban élők is a városokban keresnek munkalehetőséget. Az egyirányú gazdasági kapcsolatok a falvak elszegényedését okozzák. Ennek hol következményei, hol a folyamat felerősítői, hogy a falvakban megszűnnek az alapvető közintézmények is.

Mindemellett léteznek ellenkező irányba ható folyamatok is. A városok központi területeiről az életkörülmények romlása miatt jelentős kivándorlás figyelhető meg a környező falvak irányába. Nagyobb városokat egy úgynevezett agglomerációs övezet vesz körül. Az itt élők munkahelyei a város belterületein találhatóak, de lakóhelyül már egy családi házas, vagy falusias környezetet választanak. A falvakban így megjelenik egy városias kultúrával rendelkező réteg, amelynek igényei is ehhez igazodnak. Így megjelennek a falvakban az ezt kielégítő kisebb kulturális intézmények, kávézók. A telekommunikáció fejlődésével a falvakban is elérhetővé váltak bizonyos szolgáltatások, melyek eddig csak a városokba volt jelen. Egyre több közszolgáltatás, banki ügyintézés, információ érhető el a világhálón. A szellemi munkával foglalkozók nagy részének mára indifferenssé vált a munkavégzés helyszíne. A távolságok nem földrajzi értelemben mérhetőek, hanem a világhálóra kapcsolódás sebességétől függenek. Mivel egyre több faluban is elérhető a szélessávú internet kapcsolat, ez a falvak számára eddig ismeretlen, újfajta vállalkozások beindítását is lehetővé teszi. Ennek azonban előfeltétele a fizikai megközelíthetőség lehetősége is. Abban a pillanatban, ahogy a falvakban is képesek leszünk munkahelyek teremtésére, csökken a városok túlterheltsége. A falvak gazdasági fellendülése továbbra is a mezőgazdaságtól függ. Ennek újraszervezése biztosíthatja tartósan a kiszolgáltatottság enyhülését, megszűnését.

Közút vagy vasút

Ahhoz, hogy a falvak gazdasági és kulturális kiszolgáltatottságát csökkenthessük, nem csak a várossal kell jó közlekedési kapcsolatot biztosítani, hanem a falvak egymás közti infrastrukturális hálóját is újra kell szőnünk. Ennek több módja lehetséges. Magyarország földrajzi és távolsági viszonyai között a legáltalánosabban a közúti, illetve a kötöttpályás (vasúti) összeköttetés lehetősége adott. A kérdés - az alcímmel ellentétben - nem vagy-vagy jellegű. Mindkét közlekedési formának megvannak a maga sajátosságai, amelyek területenként előnyt, illetve hátrányt jelentenek. A szigorú különválasztás amúgy sem lehetséges, mivel a két infrastruktúra több helyen kapcsolódik és kiegészíti egymást. Megfelelő megoldást csak a két rendszer jól átgondolt és a lehetőségekhez mérten egy egészként való tervezése nyújthat.

A vasútvonal

Az Egertől Szilvásváradig tartó szakasz jelenleg is üzemel. A vasútvonal tőszomszédságában olyan kulturális és természeti értékek találhatók, amelyek együttese az országban egyedülálló. A vonal mentén elhelyezkedő települések összefogásával ezen értékek színvonalasan egységükben mutathatók be a helyi hagyományok megőrzése és megismertetése mellett. Az egyes falvak, kis városok nem tudnak versenyezni Eger vonzerejével, de kulturális programjaikat összehangolva az egész térség vonzerejét erősíthetik. A vasútvonal fejlesztése révén a települések között gyorsan kényelmesen utazhatunk. Így egy-egy település adottságaikat mérlegelve elegendő, ha csak bizonyos szolgáltatások kielégítésére fektet hangsúlyt, a települések átgondolt „munkamegosztás” révén együttesen képesek az igények lefedésére. Az ilyen decentralizált kialakítás megakadályozza, hogy a rendszerben lévő bármelyik település teljesítőképessége feletti elvárásoknak legyen kitéve, ugyanakkor a kis falvakban is munkahelyek teremthetőek.

Ennek elérése érdekében a vasúti közlekedés fejlesztése elengedhetetlen. Korszerű motorvonatok üzembe állításával, valamint kellően átgondolt menetrend kialakításával mind az ideérkezők, mind a helyiek kedvelt közlekedési eszközévé válhat, minimális környezetterhelés mellett. A vonat és kerékpár együttes használatával pedig az Egerben munkát vállaló falusiak gyorsabban és olcsóbban juthatnak be a belvárosba, mint személygépkocsi igénybevétele mellett. Ugyanakkor az ilyen szempontok szerint kialakított vasúti kocsik az aktív pihenés kedvelőinek is megfelelő szolgáltatásokat nyújthatnak. Az akadálymentesen kialakított állomások, valamint alacsonypadlós motorvonatok nem csak a kerekesszékesek életét könnyítik meg, hanem az idősebb lakosság igényeit is jobban szolgálják. A falvakon át közlekedő vasút önmagában is egy közösségi helyszínné válhat.