A jáki templomhoz tartozó épületegyüttes fejlesztése – A PÉTERFFY+DŐRY architects I. díjas terve

A Szombathelyi Egyházmegye által kiírt meghívásos építészeti pályázaton Péterffy Miklós és Dőry Bálint tervét első díjjal jutalmazta a zsűri. A pályaművet a tervezők szavaival és a zsűri értékelésével mutatjuk be.

A terv ismertetése

A Ják településszövetének súlypontjában elhelyezkedő templom, keresztelőkápolna és Apáti ház együttese, az évek során részben a falu egyre bizonytalanabb tulajdonviszonyi és telekkiosztási rendszere miatt, valamint a legújabb építkezések (iskola, közösségi ház, kőtár -B- épület) miatt fokozatosan veszítette el erős karakterformáló erejét.

Az együttes – dombperem/fennsíkperem helyzetéből, valamint a rendeltetésből fakadó-településsúlyponti szerepét, telepítési adottságait a falu egyre többször és egyre lehetetlenebb módon harapta le. Az Apáti ház pontszerű telepítése azt a hagyományt követi még, mint amit a környék uradalmi kastélyainak telepítési elve mutat, az egykori bencés kolostor is ennek megfelelően állt itt hajdan.

Megfigyelhető, hogy a fennsíkperem mentén, a patak partján kialakult berek erdő ölelésében az épületek pontszerű telepítésűek, míg a berek által kettészelt falu beépítési rendszere követi a Dél-Dunántúl, Alpokalja falusias szalagtelkes településszövet által meghatározott beépítési rendet. A tervezési területünk mindkét telepítési struktúrát érinti. Célunk ennek a két szövetnek, illetve telepítési rendszerének világos elkülönítése.

A 90-es években épült kőtár és közösségi ház U-alakú beépítése bizonytalanná tette a határviszonyokat, karaktereket, úgy a településszövetben elfoglalt helyét, mint az együttes működését illetően. Mintha e két szövetkaraktert igyekezett volna összemosni.

Tervünk a működésből adódóan is, de településszerkezeti szempontból is az Apáti ház jelentőségének megfelelő hangsúlyozásával kívánja elérni az egyes település-szövetelemek, utcák által határolt tömbök tiszta, világos működését, bízva annak karakterformáló erejében.

Így a falu lakószövetéhez tartozó és annak megfelelően telepített ’B’ épület (kőtár, vendégház, közösségi ház) zavaros épületkarakterét településszöveti helyzetének megfelelően a falu lakófunkciójú telepítési elvéből létrejött épületté alakítjuk (vissza), így a kiírásban szereplő megmutatni kívánt, védettséget érdemlő gazdasági épület (góré) is helyén kezelhető.

Az Apáti ház egyértelmű működésszervező erejű épület úgy léptékében, mint erős, pontszerű telepítésének köszönhetően. A látogatóközpont fókuszpontja az Apáti ház és új téregyüttese. Az Apáti házhoz pinceszinten csatlakozik az új múzeumszárnynak-kőtárnak, mint látogatókat fogadó kapuzatnak az új, hasonlóan pontszerű telepítésű pavilonja. Ezen a pavilonon átjutva egy lábakon álló íves erdei magasösvényen át jut el a látogató a dombperemet szegélyző fák lombja között a templom előtti térre, a 30-as években kiépített falu felőli lépcső mellett.

Az Apáti ház múzeum és kőtárpavilonja foglalja magába a nyugati kapu nagy gipszmásolatát. A pavilon nagyrészt terepbe süllyesztett tömbje perforált lemezműfedésével azt a szerkezeti hierarchiamentes éteri világot kívánja megfogalmazni kortárs módon, amely a romanika és gótika határát jelentő és az anyag határait feszegető, a fény és az árnyék misztikájából fakadó – Szentkirályi Zoltánnal szólva eszkatologikus – térszemléletből született templom képvisel.

Péterffy Miklós, Dőry Bálint

A zsűri értékelése

A terv letisztult, nagyvonalú, a benne megjelenő javaslatok lényegre törők. Előadásmódja - hasonlóan a megfogalmazott intézkedésekhez - szűkszavú, kissé száraz, a lényegről nem vonja el a figyelmet. Eleganciája és tisztasága a műemlék jelentőségéhez éppen úgy illik, mint találó léptékválasztása a falusi környezethez. A terek és térségek elhatárolása megfontolt döntéseken alapul, a funkciók logikus rendbe szerveződnek.

Az iskola és a templom közötti bevezető út vonalának enyhe megtörésével a Folnay-kaputól kezdődően háromszög alakú, kellemes tér keletkezik. Az út tengelye az érkezőt rávezeti a látogatóközpont bejáratára. A parkoló forgalomszervezése rendben van. A pavilon helyén létesülő biciklitároló jól elhatárolja az iskolaudvartól a templom előtti teret, megformálása egyszerű, de ötletes, harmonizál az új kiállítótérrel. A világháborús emlékmű erre a térre helyezése nem a legjobb javaslat, a Szent Jakab-kápolna közelében, az urnatemető körül megfelelőbb lenne. A Folnay-kaputól induló tömör téglakerítés nagymértékű megbontása indokolatlan és műemlékvédelmi okból sem támogatható.

Az apátság egykori gazdasági épületéből kialakuló büfé, múzeumshop, helyi termék-bolt jó helyre kerül, a bejárattól kézenfekvően elérhetők. Az épület északi bütüfalának megbontása és a terasz bekötőútra történő elhelyezése még átgondolást kíván. A kiadósan méretezett mosdó-WC-csoport egyszerre alkalmas az étterem és a büfé kiszolgálására. Az étterem az előtte húzódó foyer-val elegáns, nem túlméretezett, egyszerűségével a környezethez illő. A közösségi ház egy részének bontása jelentős áldozat a helyi közösség részéről, az építészeti megoldás ugyanakkor meggyőző. Az épület keresztszárnyának eltűnése kinyitja a teret a góré irányába, automatikusan bekapcsolva a vérkeringésbe. A hagyományos beépítéshez is közelebb álló megoldás fellélegzésként hat. A konyha megközelítése jól megoldható a domb nyugati részén felvezető útról.

A látogató a jegyváltást követően az apáti házban kezdi a kiállítás megtekintését. Előnyös, hogy használatban marad az apáti ház bejárata. Az épület több eredeti, restaurált díszítőfestéssel ellátott falának bontását javasolják a tervezők, ami indokolatlan és műemléki szempontból is hibás elgondolás, mindenképpen módosítást igényel. A földszinti terek megtekintését követően a térszín alatt lehet átjutni az új kiállítótérbe. A jól áttekinthető térben a gipszkaput az érkező nem a legelőnyösebb irányból pillantja meg, túlságosan felülről és féloldalról, majd a teret körbejárva ér egy galériára. Ez lejtős kialakítása következtében kiállítás rendezésére nem ideális. A gipszkapu szintjére leérve a galéria alatt látványraktár kapott — értékes térből kiszakítva — helyet. A kapu másolata mögött kiállítható a karzat ülőfülkéinek másolata, és jól áttekinthető a két rész egymáshoz való viszonya: a monostor kegyurát trónusán ülve egy leheletvékony fal választja el Krisztustól, szintben pedig alig marad alatta. Ötletes megoldás a kiállítótér nyugati falába építeni a rózsaablak eredeti töredékeit, amelyek az ülőfülkék építészeti környezetébe tartoznak, bár a szemből érkező fény megtekintésük szempontjából nem előnyös. A kiállítótér közlekedése átgondolandó, ugyanis egy hurkot tartalmaz: az érkezési szintről le lehet jutni az alsó szintre, de ki lehet menni a templom telkére átvezető hídra is. A kettősség zavart okoz, a kiállítás egy részének kihagyását, esetleg összetartozó csoportok, családok egymástól való elszakadását. 

A kiállítótér az apáti ház által kijelölt sávba esik. Nem rejtőzködik, jelentőségéhez illő helyen áll, a műemlékek látványát mégis kevéssé befolyásolja. Egyszerűen formált, tömbszerű. Lefedése egymással szembefordított háromszög alaprajzú lemezfelületekből tevődik össze, ötletesen kihasználva az egymással szöget bezáró felületek merevségét. A látványos, egyben intuitív mérnöki ötletet alkalmazó szerkezet méltán állítható a középkori bordás boltozatok szomszédságába. A tér megvilágításának hangolása fontos feladat, a zavaró árnyékok elkerülése érdekében, és átgondolandó a közlekedőrendszer.

A híd vonalvezetése roppant érdekes. A hosszan, lombkoronaszinten elvezetett gyalogútról érdekes rálátás nyílik a kápolnára és a templomra, az érkezés pedig a lehető legjobb: az északról felvezető lépcső panorámáját nyújtja: kissé alulról, éles szögben mutatja a templom impozáns nyugati homlokzatát. A szokatlan látószögben a turisták nem részesülnének, az obligát nyugati homlokzat előtti szelfi elkészítésére pedig még lesz módjuk.

Az urnatemető a Szent Jakab-kápolna környezetében a támfal mellvédjében létesülne, egy a támfal vonalát kísérő alaprajzú fal által rejtve a turisták szeme elől. Szép megoldás. 

A templomdomb északi lejtőjének és platójának rendezésére kevésbé sikeres javaslatokat ad a terv. A domboldal teljes körülhatárolása elvárás. A lépcső felső végén történő zárása sokak számára bosszantó lenne. A stációk nem látványosságnak számítanak, biztonságos helyet igényelnek, a közforgalom előtt megnyitott szekérút mentén nem helyezhetők el. A templom körüli sétány túlságosan távol húzódik az épülettől. A kolostor falainak burkolatban történő érzékeltetése megfelelő — igazodik a kolostorról ismert információk mennyiségéhez —,  udvarának fákkal való beültetése nem találó, a Folnay-kapu és a templom déli kapuja közötti vizuális kapcsolat fontos. A templomkert keleti bejáratának felszámolása egy hagyományos útvonal megszüntetése lenne, ami ellenérzést keltene. Az 1910-es években létesült kerítésszakasz tömör téglakerítésként történő újjáépítése elhibázott lenne: a történelmi tényekkel szemben álló állapotot sugallna.

Összességében a terv — megfelelő továbbfejlesztés esetén — színvonalas eredményt ígér. A benne foglalt javaslatok többségükben figyelemmel vannak a műemléki elvárásokra, illeszkednek a település karakteréhez. Az új építmények kortárs építészeti alkotásként is megállják helyüket és jól üzemelő létesítmény létrejöttéhez járulnak hozzá. A zsűri egyhangúlag első helyezettnek értékeli a tervet, és továbbtervezésre, majd megvalósításra ajánlja.

Szerk.: Hulesch Máté