Kortárs Építészeti Központ – szellemi világítótorony Erzsébetvárosban

Üdv!

Wow, komolyan meglepett, hogy ennyi hozzászólást kapott a cikk, örültem, hogy ennyi különböző véleményt megismerhettem, még egyszer szeretném megköszönni a kommenteket, többek között azért is, mert lehetőséget szolgáltattak arra, hogy újra, kicsit más szemmel, kritikusabban nézzek végig a munkámon és a végeredményén. Úgy vélem, egy kísérlet akkor tekinthető igazán hasznosnak, ha másokat is gondolkodásra késztet, és eredményét alaposan kiértékelik, megvitatják. Utóbbi szempontból maradt némi hiányérzetem a diplomavédés után (a szűkös időbeli korlátoknak köszönhetően), ezért is küldtem az építészfórum „boncasztalára” a tervet. Sokszor átolvastam a kritikákat, számos figyelemre méltót találtam közöttük, melyek komolyan elgondolkodtattak, rávilágítottak a terv kisebb-nagyobb tökéletlenségeire, tehát segítettek további értékes tanulságokat levonni az elvégzett munkából (vagy ötleteket adtak, merre lehetne továbbfejlődni). Kösz, kösz, kösz!

Ugyanakkor találtam több olyan véleményt is, mely arról árulkodik, hogy a hozzászóló vagy nem nézte át alaposan a prezentációt, vagy pedig én nem fogalmaztam elég pontosan/részletesen az értelmezéshez. Tényleg, vajon milyen mélységig kell megismerni egy építészeti tervet ahhoz, hogy az ember akár elismerő, akár elítélő, de lelkiismeretes kritikát fogalmazhasson meg vele kapcsolatban…?

A tervhez természetesen készült egy a helyet/funkciót részletesebben elemző, a tervezési folyamatokat leíró, valamint a műszaki leírást is magában foglaló diplomakötet, de ezzel eredetileg nem szerettem volna fárasztani az Építészfórum olvasóit. Néhány félreértést tisztázandó, gondoltam mégis közzéteszek egy rövid szösszenetet ebből a szövegből, illetve a kommentek felett kóválygó elmém vadhajtásaiból, reflektálva egy-egy felvetett kérdésre, gondolatra.

Az épületreakciók modelljének koncepciójához a 2008-as Velencei Biennále Magyar Pavilonjának installációja, a Corpora Insi(gh)te, pontosabban az installációhoz kapcsolódó tanulmányok izgalmas gondolatai vezettek:  

- Márton Enikő - Tervezési technikák evolúciója

>>>  http://epiteszforum.hu/node/10394

- Oborny Beáta - Corpora InVivo: formaképződés és plaszticitás az élő szervezetekben

>>>  http://epiteszforum.hu/node/10331  

Én sem repesnék örömömben, ha a jövőben az épületeinket az első vonaltól az utolsóig egy gép számolná ki, valamiféle „high-tech megoldóképlet” alapján. (Nyilván nem azért szeretnék építész lenni, hogy képleteket meg programokat írogassak…) Maximálisan egyetértek azzal a fenti véleménnyel, hogy legalább olyan fontos „a ház lelke”, mint a mérnöki megoldásai. A Mérhető és a Mérhetetlen harmóniája… Viszont a generatív tervezés olyan lehetőségeket, előnyöket rajt magában, amiket szerintem kár lenne figyelmen kívül hagyni. A különböző algoritmusok szándékom szerint ebben a tervben  praktikus munkamódszerként, segédeszközként működnek (mely a CAD lehetőségeit kihasználva segít a rengeteg, gyakran egymásnak ellentmondó követelményt rendszerezni és hatékonyan feldolgozni, optimálisan beépíteni az épület koncepciójába), de nem egyedüli végcéljai a tervezésnek. Ez a módszer döntően a ház bőrére/szerkezeti vázára volt hatással, viszont a KÉK alapgondolatát, belső térszerkezetét - a Lelkét - nem ez a megközelítés adja, hanem az a „laza örvénynek” keresztelt térkompozíció, ami a központi közlekedőtérben, előcsarnokban öltött testet, és némiképp visszahat a bőrre és a tömegformálásra is. Egy örvény, mely szelíden tör felfelé, hol gyorsul, hol lassul (kinetikai élmény: mozgásérzékelésünkre folyamatosan hatással vannak a tér arányai), kitöltve a rendelkezésre álló teret, ebben az áramlásban próbálja összefogni a KÉK közösségét és a látogatókat, összegyűjteni úgymond a „szellemi energiákat”… A kisebb térbővületeiben, ahol a közlekedő kiszélesedik – a mozgás lassul – további közösségi tevékenységeknek adhat teret… (>>>12bbmetszet.pdf) Mikor áramló térről írtam – valóban félreérthető módon – erre az örvénylő közlekedőre gondoltam, az épület többi részénél a flexibilitás (a ház lakóihoz alkalmazkodás) volt az elsődleges szempont, nem az áramlás.

Összefoglalva, a vázolt két különböző gondolkodásmód – úgy tapasztaltam - baromi jól kiegészíti egymást: ha már az épületről, mint egyfajta élőlényről beszélek – a generatív tervezés adta az épület-szervezet testét, a normatív tervezés pedig a lelkét, szellemét…

Mégegyszer kösz mindenkinek, béke!

Roland

Hey Roland! Ez nem rossz! :)

 A. András

A "kísérletre" fordított rengeteg energia mindenképpen elismerést érdemel, látványos, grafikai részleteiben is gondosan kidolgozott mű (pld. szépséges, pigtogramszerű magyarázó ábrák, professzionális látványképek) jött létre.Mindazonáltal mégis kicsit elszomorodtam ettől a dologtól, úgy egészében, mert szerintem nagyon ijesztő, ha az épület létrehozásának "algoritmusa" lesz maga a cél, olyan, mintha a terv egyféle high-tech lakógép-megoldóképlet után kutatna.Szerintem ilyesminek (minden helyszínre/feladatra "ráereszthető" mesterséges intelligenciának-ahol maximum a potmétereket (pld. környezetérzékenység foka) kell csak kicsit állítgatni) maximum az ipari formatervezés világában lehetne örülni, ott is leginkább a rejtett gépalkatrészek esetében.--Szerintem ÜRES, ipari funkciótárgy egy olyan bútordarab, amit KIZÁRÓLAG az ergonómia formál.... Az Építészet pont azért több, mint tiszta mérnökség, mert egy valódi Háznak -a gondos mérnöki megoldásai mellett- LELKE is van.----Most csak találomra: Peter Zumthor Bruder Klaus Kápolnájának készítése során is igen szigorú algoritus szerint járt el, ám ott mindez csak ESZKÖZ volt egy magasabb rendű cél elérése-megközelítése érdekében...vagy egy másik, hirtelen eszembe jutott Építészeti példa: Nagy Tamás gödöllői templomának színes üvegablakai által absztrakt nyelven falba írt Kyrie eleison-a....

vagy Turányi herendi Porcelánmanufaktúrájának az a gesztusa, hogy a gyár dolgozói beleépíthették saját kéznyomukat az épület falába...

Hogy most előre próbáljak válaszolni a "najódetehogycsináltadvolna?"-kérdésre is, szerintem hamár egyszer építészeti központot tervez az ember, akkor a Hely vizsgálatát érdmesebb kicsit komolyabban elvégezni, nem megelégedni az eminens módon, "kipipált", gusztusosan tálalt pár fotóval, látszatvizsgálattal (lásd:átjáróházak, szlömösödés, belső udvarok....-mint jellemzők) azután pedig ennek tanulságat valahogyan "beledesztillálni" az épületbe. Amellett az épület "szép tárgy"-ként (ami persze űbertudatos-gigaergonóm is) való megformálása helyett -különösen a választott téma kapcsán-  magát az építést (közösségi építést-közösségépítést), a ház létrejöttét (esetlegesen menet közbeni kísérletezgetések lehetőségét is beleépítve) kellett volna középpontba helyezni...   Persze egy diplomaterv (ahol illdomos egy befejezett épülettel előállni) nem föltétlenül alkalmas terepe ennek e dolognak...

--kísérletező magyar építészetet lásd pl.: Zalotay Elemér, Bán Ferenc, vagy fullkortárs vonalon pld. Aether Csoport...nemzetközileg meg szerintem érdemes megvizsgálni mondjuk a Shanghaji angol pavilont (meg a Lévai Tamás tervezte magyart is....(az összes kapcsolódó szöveggel együtt!))+1: szerintem a terek nem föltétlenül attól lesznek "áramlóak", hogy nem síkok a határoló felületeik lásd: Mies van der Rohe: Barcelona PavilonMinden jót! 

 Kedves Roland

Szimpatikus, amit csináltál. A kérdés felvetéseid, a kidolgozás minősége, a befektetett munka, eleve a hozzáálásod. Gratulálok. Amiért írok, az az, hogy még a Te munkád dícsérendő, a korrektoraidat viszont szerintem erős kritikával lehet illetni azért, mert rossz irányba indítottak el - legalábbis a bemurtatott terv erre mutat. Egy kezdő építésszel szembena szakmának egyik felelőssége, hogy megmutassa a lehetséges irányokat választási lehetőségeket, segítsen a mérlegelésben, de a döntés a tied.

Az általam vélt iránytévesztésre néhány (nem teljes) példával mutatnék rá.

- Ha egy épületnél hivatkozol a biomorf formálásra, akkor nem a formai másolás a megoldás, hanem annak a végiggondolása, hogy egy virtuális biológiai organizmus saját magát az adott feltételekkel milyenre alakítaná. Ennek egy kézzelfogható mérnöki eszköze pl. a szerkezet vázának statikai elemzése. Gyanítom, hogy metszeten látszó keretszerkezet ilyen elemzése nem ezt a formát adta volna.

- Ha energia és környezettudatosságról beszélünk, meg lehet kérdezni, hogy a lemezalaoot teljes felületén érdemes-e hőszigetelni. Bizonyára nem, erre is van viszonylag egyszerű számítás (ha érdekel szívesen megmutatom).

- Gyanítom, hogy nem számoltál utána annak, hogy egy ekkora épület 30 cm-es lemezalappal hőszigetelő ágyazattal megoldható-e? 

Csak ennek a néhány kérdésnek a tisztázása már olyan módon hatna az épület kialakítására, ami a Te általad felvetett kérdésekre jobb válaszhoz vezetne. 

Egy diplomamunkánál a fennti példák felvetése és tisztázása nem a diplomázó felelőssége, hanem a tanároké, a gyakorló építész számára viszont minden a saját felelőssége és lelkiismereti kérdése. Jelenleg az építészet jelentős része nem a jó irányban halad és ez a téves irány ráadásul könnyű szenélyes sikereket ígérhet, gondolkozz el, hogy merre indiulsz.

Mégegyszer gratulálok és sok sikert.

 

 

Huszti István

irígylem a terved építészeti formálását, úgy gondolom, hogy a műemléki közegben is megállja a helyét azon elemei által, amelyek felvállalják a nem illeszkedést. 

viszont a kék pont úgy kerül közelebb az emberekhez, hogy rugalmas, tud alkalmazkodni, a jelenlegi együttműködésekre és folyamatos kommunikációra egy állandó épületben nem lenne rákényszerülve, így ugyanolyan akademikus intézménnyé válna, mint egy klasszikus múzeum, nem beszélve az épület előttem már említett területi kihasználtságáról és fenntartási költségeiről, amelyek egy független, nem államilag finanszírozott intézmény működését egy ekkora épületben teljesen ellehetetlenítenék.

 ha esetleg reagálnál  a véleményemre, légyszíves kerüld a személyeskedést, lehet hogy képes valaki jobbat tervezni, lehet hogy nem. Úgy érzem, hogy mindenkinek joga van a véleményének kinyilvánításához. Kezdő építészként mindenképpen sokat lehet tanulni belőlük, bármennyire is biztos az ember a dolgában.

Üdvözlet!

 

Köszönet mindenkinek, aki átnézte a tervet, különösen azoknak, akik billentyűzetet nem kímélve leírták gondolataikat a felvetéseimmel kapcsolatban. Legalább akkora örömmel olvastam az építő jellegű kritikákat, mint a gratulációkat, mivel bennem is számos kérdés vetődött fel a kísérletem során, és reméltem, hogy néhány témában megismerhetem a fórumozók véleményét is. Ezekre szeretnék most reagálni, bízva abban, hogy akár kulturált vita is kerekedhet a megkezdett párbeszédekből.

>>> kritikus, Nemes Dávid: Acélszerkezet?

A diplomatervezés során igyekeztem nem a kompromisszummentes, hanem az optimális megoldásokra törekedni, ezzel összhangban az épület építési energiaigényének csökkentésénél fontosabb volt számomra, hogy az épület fenntartása és hosszútávon feltételezhető elbontása kevésbé terhelje a környezetet. Való igaz, hogy az acélszerkezetek előállítása óriási energiabefektetéssel jár, cserébe viszont gyorsan és hatékonyan összerakhatók (pontos előregyártás, kő-, fa- betonszerkezet nehezen állítható elő hulladék nélkül), és tudomásom szerint akár teljes mértékben újrafelhasználhatóak. Kíváncsi lennék, milyen anyagból/szerkezettel lehetne még hatékonyabban felhúzni egy ilyen méretű házat, valamint érdekes lenne egy olyan vizsgálat is, ami például ökológiai lábnyom szempontjából értékeli a lehetséges alternatívákat.

>>> Nemes Dávid: Soft-tech?

Nem vagyok feltétlen híve annak, hogy bonyolult gépészeti rendszerek segítségével tegyük környezettudatosabbá a házainkat, ezért próbáltam a tervezés során kerülni a high-tech technológiák alkalmazását. Nem sikerült. :) Próbálkoztam gravitációs/természetes szellőztetéssel, (a transzparens homlokzati felületek légrétegének és a központi közlekedőtér átszellőzése elvileg így működik), biztos tapasztalatom is kevés, de nem találtam más soft-tech megoldást, ami számára a sűrű és zavaros mesterséges környezet lehetőséget biztosított volna. Kíváncsi vagyok, Te milyen (az adott helyen működőképes) soft-tech megoldásokat javasolnál a jelenlegi gépészet kiváltására.

>>> mB, marianna: Illeszkedés, atmoszféra?

A kísérletezgetésem során számos ellentmondással kerültem szembe: míg az épületreakciók modellje a természetes környezetre való reakciókra viszonylag egyértelmű megoldásokat szolgáltatott (zömében az energiatudatos elvek), addig a mesterséges környezeti reakciók (illeszkedés, karakter..stb) sokkal bizonytalanabb tényezőket jelentettek a képletben. Úgy érzem, Ti főleg ezeket kéritek számon a terven. Mivel az épület egy generatív, algoritmusokon alapuló folyamat végterméke, ha a folyamathoz új elemeket adnánk (például ami intenzívebben keresi a kapcsolatot a hely szellemével), a végeredmény is sokat finomodhatna. Kérdés lenne-e értelme, és ha lenne, mik lehetnének ezek az új szempontok? Pár hete olvastam egy cikket itt a fórumon egy tervtanácsi vitáról egyik szemben lévő telek beépítésével kapcsolatban: (http://www.epiteszforum.hu/node/15493) azt hiszem, elég szemléletesen mutatja azt a bizonytalanságot és ellentmondás halmazt, ami az egész Zsidónegyed építészeti kérdéseivel kapcsolatban rendszeresen felmerül. A negyed ezen része kaotikus, a telek környezetében csak 2-3 siralmas állapotban lévő műemlék tudósít a kerület fénykoráról, valamint szemben/szomszédban várakozik 3 foghíj, melyeket rövidesen kortárs épületek foglalnak el. Gyakorlatilag minden más épített elem sajnos már a modern kor kétes minőségű terméke. Marianna, ha szerinted ennyire nem jó a javaslat, amivel próbálkoztam ezen tervvel, ezen helyen, légy szíves, írj nekem néhány mondatot arról az atmoszféráról, amit nem sikerült „megértenem-megéreznem”! Őszintén kíváncsi vagyok.

>>>mB: Zártság, költségek?

Az épület felsőbb szintjei - különösen északon - az energiaveszteség minimalizálása érdekében valóban teljesen zártak (azért akad egy tágas terasz a tetőn), de a földszintet (3 különböző jellegű bejárattal), és az udvart (2 szabad átjáróval az utcára, 2 kapcsolattal az épület 2 szárnyához) nem tudom, hogyan lehetne még nyitottabbá tenni. Abban teljesen igazad van, hogy terv idegen test lenne a város szövetében, vagy legalábbis szokatlan módon keres kapcsolatot a környezetével, hogy ez mennyire működőképes a valóságban nem tudom, csak hiszem. Ezért hívom kísérletnek. Ami a költségeket illeti: a KÉK-nek jelen helyzetben nyilván nem lenne pénze ezt a központot finanszírozni, viszont gondolj bele: olyan szörnyű lenne egy olyan országban élni és alkotni, amelyik értékeli, reprezentálja a saját építészetét, bízik a fiatal szakemberei tehetségében, vagy csak egyszerűen nem fél kísérletezni a legújabb innovációkkal és a kultúrára szánt forrásokból felépíttet egy ilyen házat…? (ami ráadásul gazdaságosan üzemeltethető) (párhuzam: Hollandia, NAI…) Én szeretnék egy ilyen országban élni, tudom persze, naiv vagyok, de jól esett eljátszani a gondolattal. Azért arra veszettül kíváncsi lennék, hány KÉK-et lehetne összelegózni a közelmúlt kétes kimenetelű építőipari beruházásain és kudarcba fulladt tervpályázatain megspórolható pénzekből, melyeket épített környezetünk fejlesztésére szántak…

Béke!

Roland

Szép munka, és külön dícséret a energiatudatos gondolatokért. én is csak a szerkezet beépített enregiatartalmát sokallom acélszerkezet esetén, valamint fejleszthetőek az épületben foglalt gondolatok a gépészet soft-tech technológiával való kiváltásávál.

Gratula,

Nemes Dávid

Szerintem, aki ilyen házat rajzol, az biztosan sok kortárs építészeti folyóiratot lapozgat. Ez jó. De aki ilyen házat rajzol a zsidó negyedbe, az valószínűleg nem értette - érezte  meg az ottani máig élő atmoszférát. Ez pedig nem jó. Nagyon nem jó. 

Sok szempontból nagyon alaposan végigdolgozott terv, de két megjegyzést hadd tegyek:

1.) az elemzés az „érzéketlen új épületek” közé sorolja Egeraat Paulay Ede utcai házát, ami pedig (amellett hogy nem értek vele egyet ;-) ) ugyanazokkal az elemekkel operál mint a fenti terv, sőt: ez az építészeti központ sokkal kevésbé a közetlen környezetből, mint valami elméleti alapvetésből vezeti le a formai világát (biomorf, benapozás, szerkezet, háromszög, stb.), azaz eleve nem is igazán törekszik környezeti kapcsolatora a szomszédaival. Ez nem biztos hogy baj (hosszan lehetne erről beszélgetni), de különös akkor ezt máson számonkérni.

2.) a nagyon elvi szerkesztés, a biomorf formálás mögött láthatóan és dícséretesen nagy munka van, de meglátásom szerint nagy az ára is: nem tudom hogy lehet nyitni (majd pótolni) a különböző méretű háromszögű ablakokat, és nem tudom, hogy ez (a nyilvánvalóan nagyon költséges) megoldás-e az igazán helyénvaló egy kulturális szervezet székházának, akiket ugye nyilván nem vet fel a pénz. A másik – számomra fontosabb – szempont, hogy az elemzés sokat beszél a kapcsolatokról, néhol az udvarokról, az átjáróházakról – a terv egyik legfontosabb mondása a biomorf szerkesztésből adódóan mégis a ZÁRTSÁG. 

Az egész épület BŐRének a hatása ZÁRT, de nagyon kicsik rajta a megnyitások, nagyon elvágja az épület az udvart az utcától. Ha a KÉK nyitottan akar működni, ha invitáló gesztusokat szeretne küldeni a városba, akkor ebben az épület legalábbis részben akadályozza. Formavilága elzárkózó, arisztokratikus, távolságtartó. A szöveggel ellentétben az alaprajzon én nem „áramló tereket”, de (jobbára) teljes szinteket kitöltő, ajtókkal kapcsolódó helyiségeket látok inkább.  Az jut még eszembe a természeti analógiákról, hogy azért ez mégiscsak épület, és nem növény – így az íves falai, a háromszögű nyílásai, sokszorgörbülő hajlatai (a természetesség nevében) vélhetőleg nagyon komoly összeütközésbe kerülnének majd a való élettel… Ami azért kár. Az „energiapazarló és diszharmonikus, ember alkotta világon” kívül azért van egy harmonikus, energiatudatos ember alkotta világ (és építészet) is, amiből lehetne példát, mintát venni – és még az azt megtöltő élettel is organikusabb kapcsolat lenne kialakítható.

Érdekes, hogy pont a „természetesség” és a „kapcsolatok” jelszavával most egy (kétségkívül érdekes, de mégiscsak) idegen test kerül a városba.

vérporfi. grat.

Tisztelt Lipusz Roland!

Gartulálok a tervedhez. Nagyszerű kísérlet, szép arányú terek, jól működő mérnöki megoldások.

Ha megengeded, egy kis kritikát írnék: az acél tartószerkezet előállíátsa hatalmas energiákat emészt fel, így csak az üzemeltetését tekintve alacsony energiájú ház.

Soha rosszabat, köszönjük a publikációt!

 

kritikus